Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

— fiúi szeretettől indíttatva — még a mult évi 18-ik számban a máramaros-ugocsai egyházmegye gyűléséről megjelent tudósításból folyólag, mely tudósításban a többi közt említés tétetik a tekeházi egyházról, atyja védelmére, — mint megjegyeztetik — egy terjedelmes cikket küldött be a szerkesztőséghez. E cikket egész terjedelmében nem ismerhetjük, minthogy az csak némely részleteiben lett közölve, tartalmát azonban gyaníthatjuk, a mennyiben a szerkesztőség által szakavatottan előadottakból arra lehet következtetni, hogy a közleményen túlhajtott szenvedélyesség ömlik el. Arról tehát keveset szólhatunk, s így csakis arra lehet vonatkozni, ami a közleményben előttünk áll; abból pedig a felől kell meggyőződni, hogy a védiratban, egyházmegyénk ellen súlyos vádat emel a védekező. E súlyos vád ellenében, öreg lelkésztársam iránti mindenkori jóakaratomnál fogva, — melyről azt hiszem, ő maga is bizonyságot teszen, — sajnálattal bár, de jelenlegi hivatalos állásomnál fogva elutasíthatlan kötelességemnek tartom, nyilvánosságra hozni azon tényeket, melyek az egyházmegyének ez ügyre vonatkozó eljárását feltüntetik, s amelyek igazolni fogják azt, hogy Nagy Elek a maga védiratát nem helyes alapra fektette, hanem egyéni felfogása szerint állította elő. A midőn ezt teszem, mellőzni kívánom a részlete ket, melyeknek befogadására e lapban elég helyet adni nem lehet és csakis azokat fogom feltárni, melyek szorosan véve a dolog lényegére tartoznak. Kiindulási pontul veszem N. E. véd iratának következő szavait: »A tekeházi egyházzal, mint ilyennel, Nagy Menyhért lelkésznek, nincs és nem is volt baja. Hanem a mennyiben Tekeházán mégis zavarok voltak, ezt egyes nyugtalankodó egyháztagok idézték elő. A zavar azzal kezdődött, hogy Nagy Menyhért ellen panaszt emeltek, hogy a tekeházi ócska temetőben egy terméketlen körtefát kényszerűségből, mivel tüzelőfája kifogyott, ki. vágatott. Ezen panasz folytán a tractus őt a csepei egyházba áthelyezte; de az egyházkerület a megyének e határozatát megsemmisítvén, Nagy továbbra is Tekeházán maradt/ A miket itt N. E. előad, azok az egyházmegye előtt már nagyrészben elfelejtett és elévült dolgok, s ha valaki ezeket részleteiben ismerni akarja : csakis az egyházmegyei gyűlési jegyzőkönyvekből ismerheti meg. En magam is a jegyzőkönyvek átnézése után jutottam tudomására azoknak, melyeket ez ügynek felvilágosítására közzé teszek. Hogy Nagy Menyhért 1865-ben, tehát ezelőtt 15 évvel Tekeházáról a csepei egyházba rendeltetett, az igaz ; de hogy ez nem a körtefa kivágása miatt történt: azt bizonyítja az 1864-ik évi március 31-én és április I-ső napján Szigeten tartott e. m. tanácsülés jegyzőkönyvének i-sq szám alatt foglalt azon határozata, melyben kimondatott, hogy az egyházmegyei visitatióhoz, Nagy Menyhért ellen 8 pont alatt beadott panaszok alapján, az említett lelkész és egyháza között már öt-hat év óta fenforgó zsurlódás miatt, a panaszlott lelkész, méltányos csere utján, időközben s más egy. házba helyeztessék. Ezt maga N. M. is kérte azon kikötéssel, hogy olyan egyházba helyeztessék, a melyben tanitó van. Ezen határozatot, — mert méltányos cserét eszközölni nem lehetett — az egyházmegye időközben nem effectuálhatta. Bekövetkezett a másik évi tavaszi gyűlés, a mikor a tekeházi egyháznak 31 tagja, — tehát nem egy-két nyugtalankodó egyháztag, hanem mondhatni az egész egyház illetékes tagjai — hozzáadván addigi panaszukhoz az ominosus körtefa kivágása miatti panaszukat, kérték lelkészöknek más egyházba való áthelyezését. Ekkor az e. m. consistorium, tekintet nélkül a körtefa kivágatásának cselekményére, a megelőző évben hozott azon határozata alapján, melyszerint N. M. változtatását kimondotta : N. M. lelkészt Tekeházáról a csepei egyházba rendelte. Az e. m. consistoriumnak ezen határozata ellen N. M. az egyházkerületi gyűlésre felebbezett, s az e. k. gyűlés azon okból, mert az elhelyezést N. M. re nézve előnyösnek nem találta, N. M. lelkészt Tekeházán meghagyta ugyan, de az egyházmegyét oda utasította, hogy e változtatást oly alkalomra tartsa fen, midőn az a Szigeten tartott gyűlés végzése értelmében, méltányos csere által lesz eszközölhető. (1865. áprilisi e. k. gyűlés jegyzőkönyve. 71. sz.) A védiratban foglalt és általam idézett állítás valótlanságának bebizonyítására elégnek tartom az eddig elősorolt tényeket; most már a védiratban foglalt ama másik állításra vonatkozólag szólok, mely a dijlevél megcsonkítása miatt emelt panasz elutasítását hangsúlyozza. E panaszra nézve meg kell jegyeznem azt, hogy ez az 1872-ik évi, Forgolányban tartott egyházmegyei gyűlés alkalmával (és így a N M. tekeházi lelkészkedésének 14-ik évében) lett bejelentve. Hogy N. M. lelkész e panaszával a mondott időig hallgatott, és azzal nem jelentkezett: annak okát előadni nem akarom. Az ehez szükséges magyarázat az eddig elősoroltakból felismerhető. E helyett szólok arról, a mit az e. m. e panaszt illetőleg tett. N. M. lelkésznek mindazon követelését, a melyek iránt való jogosultságát beigazolta, feltétlenül megítélte, és a bepanaszolt egyházat azoknak teljesítésére utasitotta. (1872. april 15. és következő napjain tartott e. m. tanácsülés jkönyve. 1. sz.) Az e. m. ezen intézkedésével N. M. lelkész nem elégedvén meg, az 1873-ban tartott e. m. gyűléshez intézett folyamodványaban ismét panaszt emel. Ekkor az e. m. tanácsülés, az ügynek megvizsgálását egy küldöttségre bizta, mely a helyszínén megjelenvén, a dola szerint, amint az az érdeklett felek előadásá-