Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

mégis rövid idő múlva, isten és a hitrokonok segítségé­ben bízva, az építkezést megkezdeni szándékozik. Fel tehát evangeliumi testvérek, nyujtsunk segéd­kezet horvátországi ev. testvéreinknek, hogy azok a nagy és magasztos célt elérhessék ! Beiktatási ünnepély. F. évi aug. 8-ka az újsóvei reform, egyházra nézve felette fontos és örömteljes ünnepnap volt. Fontos, mert újonnan választott papja, Venécianer Sándor úr, hivata­lába be lett iktatva ; örömteljes, mert volt papja, a bol­dogult nemeslelkű Kiss Adolf úr helyébe új lelkipászto­rát egyhangúlag megválasztotta és az általa eddig tartott néhány istenitisztelet és egyéb funktió folytán nagyon örül szerencsés választásának. Miután az újsóvei ref. egyház tanácsa szives volt, csekélységemet is meghívni ezen szép ünnepélyére, siet­tem e megtisztelő meghívásnak engedni s magammal vittem gróf Vay Ábrahám urat is, ki a kataszteri mun­kával elfoglalva, most Okéren időzik. Féltízkor kezdődött az ünnepélyes istenitisztelet. A tágas templom zsúfolásig tele volt hallgatósággal, miután az ág. hitv. ev. templomban ez alkalommal áhítatosko­das nem tartatott és az evang. lelkész, Pétry Károly barátom, híveivel együtt, testvéri szeretetökről tanúbizony­ságot akarván tenni, az ünnepélyen testületileg részt­vettek. Az iktatási szertartást Kármán Pál úr, az alsó-ba­ranya-bácsi ref. egyházmegyének érdemdús és általánosan szeretett főesperese végezte, támogatva Kulcsár, újvi­déki és Szabó, pirosi ref. pap urak által. Megható szép iktatási beszéd volt az, melyet a főesperes úr Máté evang. XXVIII. r. 19. v. alapján az uj paphoz és az egy­ház híveihez intézve tartott, kiemelvén abban, hogy va­lamint üdvözítőnk, tanítványait minden népekhez elküldte, hogy azokat tanítsák, úgy az úr emez utasítása nyomán cselekszi ezt mai nap is az egyház , azon szilárd meggyő­ződésben, miszerint megváltónk evangeliuma nélkül a lélek üdvözülhetése lehetetlen, mert menyei atyáinkhoz csakis Krisztus urunk által járulhatunk. Következett három vers eléneklése, aztán a beik­tatott pap a szószékre lépett és Pál Korinth. írt II. le­vele I. r. 24. v. nyomán gyönyörű, válogatott nyelve­zetű szent beszédet mondott, bő argumentummal bebizo­nyítván, hogy a prot. papi hivatal nem uralkodás a lelkek és az emberek hite felett, hanem szolgálat. El­ragadó lelkesedéssel hangsúlyozta, hogy a ref. pap nem úr a hívek hitbeli meggyőződése felett, hanem az apos­tolok példája szerint, kik szintén csak szolgáknak nevez­ték magukat, hasonlóképen szolga; ő nem mondja: ,hinned kell, mert máskülönben átkozott leszesz/ ; ha­nem tanítván a híveket az evangélium követésére, szol­gálni akar azon egy úrnak, ki Jeruzsálemnek, az egyház­nak, papokat ad minden időben. Körülírta aztán a papj hivatal működési terét. A lelkészi hivatal szerinte nem a kényelem vánkosa, hanem hű munkálkodás. Végű fogadást tett, hogy ő minden tehetségét hívei javára szen­teli, s hogy testtel-lélekkel magasztos hivatásának hű betöltésén fog fáradozni. A lélekemelő beszéd után követ­kezett egy megható ima, áldás és egy vers eléneklése, melyek után az ünnepélyes istenitisztelet véget ért. Venécianer úr ritka szép tehetség, avatott orienta­lista és bibliai archeologus, szigorúan a bibliához ragasz­kodó, pozitív irányú ref. pap. Új hívei különösen azért szeretik, mert tökéletesen és szépen beszél németül, mert betéve mondja beszédeit és mert a pultust a szó­székről már mindjárt első fellépésekor eltávolította. Az áhítatoskodás befejezte után összegyűltünk a községi jegyző, Hartmnnn János úr vendégszerető házánál a szokásos díszebédhez. Hazánk polyglott vidékén lakván, olyan volt az itt összejött társaság is. Jelen volt az ósóvei gr. kel. pap, Prkoszovatz úr is. Soha sem érez­tem oly élénken, mint most, hogy milyen jó, ha az ember az itt honos nyelvekben jártas, habár ez alkalom­mal is kevés kivétellel összeköttetésbe hozta a szíveket és elméket a haza nyelve, a magyar. A toasztokban termé­szetesen nem volt hiány. A házi úr vendégeit, a főesperes úr az új papot, annak egyházát, az egyházi hatóságot éltette. Kemény fi Pál, újvidéki ügyvéd úr, Gőthe óhaj­tását applikálta a prot. egyházra s kívánta, hogy napról napra annak körén belül legyen »Meb• Licht !* Kulcsár úr a főesperes úrra emelte poharát. Szabó úr kiemelte, hogy a ref. egyház leghívebben küzd Magyarország fogalmának érvényesítése körül, mert íme, bár német­ajkú is az újsóvei egyház, a papválasztást helyben ha­gyó traktusi okiratot magyar nyelven olvasták fel az iktatási szertartásnál. Szívből kivánja, hogy drága ha­zánk erősbüljön és szilárduljon. Ezeken kívül még számos más, hol helyi, hol távolabb viszonyokra és személyekre vonatkozó kedélyes toaszt mondatott. Befejezvén ezzel felületes tudósításomat e szép ün­nepélyről, szivemből kívánom, hogy Venécianer urat a kegyelmes jó Isten új egyházában sokáig éltesse és tatása meg mind saját, mind egyházának háborítlan örö­mere ! Legyen az ő saját, valamint egyházának élete összhangzatos, örömöt és megelégedést, lelkesedést és hálát előidéző ! A reform, egyetemes egyházat pedig az Isten áldja meg sok ilyen ifjú pappal 1 Bierbrunner Gusztáv. Felvilágosítás a tekeházi egyház ügyében.*) A Prot. E. Isk. L. 32-ik számában, Nagy Meny­hért tekeházi lelkész fia, Nagy Elek kispaládi lelkész *) Hogy a tekeháziak az egyházukban dúló huzavonának véget vetni nem tudnak, — az elég baj ugy magukra, mint papjukra nézve. De miután most már nekünk az esperes ur hivatalos, tárgyilagosan irt j nyilatkozatát is van alkalmunk az ügyben közleni : azt hisszük, olva­sóink ellen vétenénk, ha, — ami Tekeházán nem lehető — legalább itt a mi portánkon véget nem vetnénk a kellemetlen polémiának. A vitát ezennel berekesztettnek nyilvánítjuk, remélvén, hogy Tekeházáról legközelebb azon jó hírt fogjuk közölhetni olvasóinkkal, hogy az évek óta tartó civódás végkép be lett fejezve. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents