Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - H 1 VATA L.: VIII. ker. Máiiautca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: -1 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. fgfT Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Cékus István superint. megnyitó beszéde/") Nagyméltóságú és Főtisztelendő Kerületi Gyűlés! >;

)

Az Úr lőn nekem kőváram és az én Istenem oltalomnak kősziklája/ így kiáltott fel Dávid a 94-ik zsolt. 22-ik verse szerint, midőn a szenvedés súlyos terhe alól feloldozva az isteni szabadítás kies napfénye lövelt reá; ily fohászt emelhetünk ma mi is a kegyelem istenéhez, midőn 10 mostoha év zaklatása után az isteni gondviselés ragyogó napfényét látjuk megújulni fölöttünk s szívünk őszinte érzelmitől ösztönözve ugyancsak Dáviddal így szólhatunk: ^Jertek ! örvendezzünk szabadításunk kősziklájának és menjünk eleibe háladással.* Nem tagadhatjuk ugyanis, hogy ezen év, mely ínségével az Úr, jóvoltából lezajlott fölöttünk, súlyosan nehezedett egyházaink és iskoláinkra s úgy városi, mint falusi egyházainkban oly sajnos állapotot idézett elő, mely nemcsak a hívek körében keltett Ínséget és nyomort, hanem a lelkészeket és tanítókat is megfosztá mindennapi kenyeröktől, képtelenek levén az egyházak fizetéseiket rendesen kiszolgáltatni, pedig tudjuk, hogy a lelkészek és tanítók csak az Ur oltáráról élhetnek; tudjuk, hogy ha különben is szegény fizetésök megvonatik, családjaikkal a mindennapi nélkülözés epesztő gondjainak esnek áldozataivá. *) Elmondatott a tiszai ág. h. ev. egyházkerületnek Dobsinán 7. likén tartott gyűlésén. Azonban reméljünk jobbat s higyjük, hogy az isteni gondviselés, mely szép aratással örvendeztette meg édes hazánkat, ezután áldásának gazdagharmatcseppjeivei fogja öntözni határainkat; higyjük, hogy a jólét napjai teszik ismét örvendetessé életünket és menjünk istenünk elé háladással. Igen, menjünk eleibe háladással! Mondjunk hálát a mindenható istennek, ki meglátogat ugyan olykor, mindazáltal javunkra igazgat mindeneket s el nem hagy végkép, hanem megszabadít irgalmassága és kegyelmességével. Mondjunk hálát, de nemcsak ajakaink elhangzó rebegéseivel, hanem szent nevét dicsőítő igaz keresztényi életünkkel, anyaszentegyházunk iránti forró szeretetünk és ragaszkodásunknak tettleges viláo o goltatásával és a mostoha idők egyházunk jólétére célzó intésinek komoly felhasználásával is. Tíz év óta évről-évre súlyosabb lett az idők mostoha járása fölöttünk, elszegényedtek egyházhíveink, el sok egyházunk annyira, hogy nem egy áll a kétségbeejtő örvény szélén ; nem egy küzd a lét súlyos gondjai és nyomasztó terheivel. És ha ez tagadhatlan tény, mi akkor a le Hint mostoha idők Jciáltó intése hozzánk ? Az, hiedelmem szerint : Először, hogy lelkészek és egyházhívek egyiránt komolyan gondoskodjunk egyházaink és iskoláink jólétének biztosításáról s ne engedjük azokat az enyészet örvényébe sülyedni. Az, hogy az egyházi* elöljárók gondoskodjanak utak és módokról s használjanak fel helyi körülményeik szerint minden tisztességes kútforrást arra, hogy az egyház körében oly alaptőkét hozhassanak létre, melyből idővel a lelkész és tanitó fizetése fedezhető le-67