Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

gyen s az Ínséges évek ne kockáztassák ev. szentegyházunk biztonságát s felvirágzását. Az, hogy az egyházhívek a vallásos apák és kegyes anyák hitbuzgó példáját követve örömmel ragadják meg az alkalmat, a jólét napjaiban egyházuk üdvének alapítványok és kegyadományok által való emelésére s ne riadjanak vissza azon áldozattól, mely áldást áraszt egykor gyermekeikre és Isten országát virágoztatja fel közöttünk ev. egyházunk és hazánk javára. Emelnünk kell azonban nemcsak egyházunk körén belül egyházaink jólétét, hanem kivűl is, hogy idővel reánk szálljon annak áldása. Segélyeznünk kell országos gyámintézetünket s a némethoni Gusztáv Adolf-egyletet, mely kettő már most is évente legalább 25,000 frttal gyámolítja egyházainkat, nagyobb buzgóság és áldozatkészség mellett pedig kétszer annyit is tehetne, ha minden egyháztag évenként csak néhány fillért tenne le annak oltárára istennek kedves áldozatul; rajta kell pedig különösen lennünk azon, hogy a b. Radvánszky Antal egyetemes felügyelő által az egyetemes gyűlésen indítványozott és 2000 frttal megkezdett ^evangyelmi országos közalapé, mely lelkes felkarolás mellett 4.500,000 forintot eredményezhet, megvalósíttassék, mert a minden családtól egyszer-mindenkorra kívánt 2 frt. oly csekély áldozat, melyet egy pár évi jó termés s közjólétünk emelkedése után egyházunk üdvére mindenki szívesen és édes örömmel meghozhat ; bátor vagyok ennélfogva azon javaslatot tenni, hogy egyházkerületünk kérje föl az egyetemes gyűlést, miszerint az folyó évi közgyűléséből hívja fel az egyházkerületeket, hogy azok ezen közalap tettleges gyámolitását elfogadván, saját körükben intézkedjenek, miszerint ezen közalap életbeléptetésére a szükséges előkészületek mielőbb megtétessenek s azoknak foganatosítása, mihelyt a kedvező idő beáll, azonnal elrendeltessék. Továbbá a letűnt mostoha idők kiáltó intése hozzánk az : Hogy egy kerületi evangy. árvaltáz létesítéséhez, melyben legalább 100 árva fiút és leányt ápolnánk és nevelnénk, komolyan és haladék nélkül hozzálássunk s életbeléptetését erélyes hitbuzgóság és lelkesült közreműködéssel előmozdítani mindnyájan, házak és hívek kivétel nélkül törekedjünk. Tekintsünk vissza az Ínséges napokra, mindnyájan láttunk utcáinkon úgy városaink, mint falvainkban koldulni járni oly elhagyott árvákat, kiken szívünknek kellett megesni, ha meggondoltuk, hogy ezek nemcsak anyagi nyomort szenvednek, hanem leikökben is elárvulva erkölcsileg is elvesznek úgy az egyház, mint a haza és polgári társadalom részére. Tekintsünk vissza, mindnyájan láttuk szegény, tehetetlen özvegy anyák édes gyermekeit rongyosan és kiaszott arccal ajtóinkon alamizsnáért bekopogtatni, kik nemes emberi részvét s keresztényi könyöriilet nélkül az emberiség terhére nőnek fel vagy épen a polgári társadalom átkaivá lesznek. Es láttuk nemcsak ezt, hanem szemlélhettük különösen városainkban azon veszélyt is, hogy vagyonosb ellenfeleink az ily szegény árvákat pénzzel segélyezve magukhoz édesgetik s körükbe vonják be, sőt jezsuita gyermekcollegiumok felállítását tervezik, hogy ebbe prot. szegény és árva gyermekeinket is betereljék s ev. egyházunk terjedését és felvirágzását az által is akadályozzák. Nem kell-e ennélfogva ezen testi nyomort és erkölcsi veszélyt látva önkényt a testvéri őszinte szánalom és könyörülő szeretet, de egyszersmind az ev. anyaszentegyházunk iránti forro ragaszkodás és hitbuzgóság szent érzetének fel" lángolni kebleinkben r Nem kell-e könyörülő menyei atyánk véghetlen szeretetét utánoznunk, ki napját feltámasztja mindenekre s atyai gondviselésére méltatja legszegényebb s legelhagyottabb gyermekét is? Nem kell-e követnünk drága üdvözítőnket, ki széjjel járt és mindenhol jót téve, szeretettel hirdette mindennek az üdv evangyéliomát, szeretettel áldozta fel mindnyájunkért életét és arra hívott fel: >;

>

Engedj étek, hogy hozzám jöjjenek a kis gyermekek s ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a menyeknek országai Atyámfiai ! Férfiak! nagy a feladat, nehézségekkel van összekötve annak megoldása és kivitele, de szent a cél, keresztényi, emberi és polgári kötelesség azt teljesítenünk, épen azért ne riadjunk vissza az akadályok és nehézségektől, hanem lépjünk lelkesen a tett terére s mondjuk ki ma egy szívvel lélekkel, hogy mi kivétel nélkül mindnyájan egy kerületi ev. árvaházat létrehozni Isten segedelmével s benne bízva, akarunk és fogunk. Igaz, nehéz a megoldandó feladat, de hieö ? o delmem szerint nem kivihetetlen. Épitem pedig