Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-01 / 31. szám

tott fel, melyek által megyéje részéről kiérdemelte s j megnyerte a közmegelégedést nemcsak, de a közelismerést és köztiszteletet. Az ötvenes évek elején elfogadta Kiscellben a főbiróságot, azon hiedelemben, hogy hivatalos állásánál fogva neki — a jobb idők visszatértéig honfitársai súlyos elnyomatásán könnyíteni és azoknak zaklatását legalább e vidéken mérsékelni sikeriilend ; de e reményében csalatva érezvén magát, hivatalát csakhamar letette. Az alkotmányos korszak visszatértével nem vállalt hivatalt, de a megye ügyeinek intézésénél bizottsági- és közgyűlésekben tevékenyen és buzgón részt vett. Mit s mennyi üdvöset indítványozott és hajtott vala végre a megyei életben, mindarról fényes bizonyságot tesznek Vasmegye bizottsági- é? közgyűléseinek jegyzőkönyvei, kezdve a harmincas évektől egész az utolsó időkig. Nem lehet célunk e helyt azoknak ecsetelése, szóljanak azokról más téren nálunknál hivatottabbak ; itt egyedül csak jelezni akartam ama működési kört, melyet a közéletben elfoglalt és lelkiismeretes hűséggel betöltött. Mint megyei főügyész, a közbizalom és köztisztelet ujjmutatása által, magára vonta egyes főúri családok figyelmét, minek következtében a munka- s rendszerető férfiú, már a negyvenes években, több katholikus nagybirtoku főúri család részéről jogügyi tanácsossá kéretett fel. O rendezte az ötvenes években a dicső emlékezetű Batthyányi Lajos gróf özvegyének és családjának vagyoni ügyeit, mint teljhatalmú kormányzó. Es e minőségében is fényesen kiérdemelte hűsége és hasznos szolgalatai altal a bizalmat nemcsak, de ama főúri családok tiszteletét és nagyrabecsülését. A megyei élet terén kivül, működésének második köre az egyházba esik. A vallásos buzgóságáról régóta előnyösen ismert Berzsenyi-családnak ezen sarja, már a szülői hazban igen vallásos nevelésben részesült. A házi vallásos nevelésnek segélyére sietett az iskola, mely amazt ápolta, kiil- és belterjileg bővítette és fokozta. Es az ifjú, kilépve a közélet terére, nem engedé kialudni a vallásos érzelmekben gazdag kebel melegségét. Nagy elfoglaltsága s hivatalos teendői dacara, élénk figyelemmel kisérte eleitől fogva egyhaz-iskolai ügyeinket nemcsak, de azok intézésében és fejlesztésében is tevékenyen részt vett első sorban is a nemesdömölki evang. egyházközségnél, melynek tagja vala. 1852-ben a nevezett egyházközség egyhangúlag világi felügyelőjévé valaszta. Hat éven át viselte a gyülekezeti felügyelőséget, bölcs eszélylyel és erélylyel kormányozva az egyház hajóját rendeltetési célja felé. Az érdemekben gazdag, volt világi felügyelő azonban, az egyház felvirágoztatásán ezentúl is lelkesen közreműködött. Alig volt a nemesdömölki egyháznak közgyűlése, ahonnan Berzsenyi Miklós hiányzott volna, és itt bölcs tanácsait örömmel s hálásan fogadtak az egyháznak mindenrendü tagjai. Majd ott látjuk a kemenesaljai ág. h. ev. egyházmegye közgyűléseiben tevékenyen résztvenni s így mind szélesebb körre kihatni áldásos működésével. Alig van valamely fontosabb ügyben választott bizottság, melynek ő tagja, sőt legtöbbnyire elnöke ne volna. Különös érdeklődéssel kiséri és karolja fel az iskolai ügyeket, miért is az egyházmegye — buzgalmát méltánylandó — ügyes tapintattal, az iskolavizsgáló bizottságokba rendes tagul beválasztja ; majd midőn az egyházmegye világi felügyelői hivatala az 1866. év őszén megüresedik, az egyházakszavazataikkal egyértelműleg őt választják meg abba szolgálatai jutalmául. Azonban az egyházmegye világi felügyelői hivatalát, előhaladott korát, részint egyéb elfoglaltságait vetvén okul, csak egy év tartamára fogadta el. És az egy év lejártával csakugyan „közméltánylás és elismerés mellett visszalépett(

<

. (L. a kemenesaljai ev. egyhm. 1867. jkvében.) Azonban „az előrehaladott korú, elfoglaltságokkal terhelt férfiút" az isteni gondviselés, mielőtt „örök* pihenésre szólítana, a közbizalom által egy nagyobb és tagasabb működési térre hívja Az 1869. év folyama alatt u. i. a dunánt. ág. h. ev. egyhker. gyülekezetei altal 158 szavazat közül 109 szavazattal — az egyházkerület világi felügyelőjévé választatott A közbizalom ily kitüntető nyilvánulásának engedett a hajlottkoru szerény férfiú s hivatalos működését, az 1869. év augusztus 18., 19., 20-ik napjan Pápán tartott egyházkerületi közgyűlésen, a hivatalos esküt letévén, „a közönség részéről többszörös lelkes éljenzésekkel fogadott székfoglaló beszéde® végeztével tényleg meg is kezdette. Az egyházkerületi felügyelőséget 1873-ig viselte, mely idő alatt elnöktársával szép egyetértésben kormányozta az egyházkerületet, higgadt komolyság, mély bölcseség vezérelvén működésében s a vallásos buzgalom hevítvén áldozatkészségre, minek bizonyságául álljon itt az 1873. évi okt. 28., 29-ik napjain Sopronban tartott egyh. kerületi közgyűlés jkönyvének az ő lemondására vonatkozó bekezdő szakasza szó szerint : „A gyiilés mély megilletődéssel fogadta e lemondást s tekintettel azon buzgóságra, tapintatra és higgadtságra, melylyel a szerény férfin hivatalos pályáján kitűnt, tekintettel különösen azon áldozatra, mely által superintendens úrhoz intézett levele szerint a soproni tanitóképezdei tanárok fizetésének javítására 1000 és a tanári nyugdij-alap gyarapítására szintén 1000 frt alapítvanyt tevén, közel négy évig folytatott hivataloskodását szép emlékkel örökítette, — háláját és elismerését jegyzőkönyvileg kifejezni s egyúttal egy hozzá intézendő levélben is kijelentetni határozta." Azonban — bár az egyhk. felügyelőséget letette — hajlott kora dacara sem szűnt meg az egyház-iskolái ügyek tárgyalásában buzgón részt venni. Midőn 1872-ben, a szombathelyi róm. kath. főgymnasium újjáalakításakor, Vasmegye részéről a nemesi pénztárból ama közművelődési célra bizonyos összeg felajánltatott: Berzsenyi Miklós megszavazta azt, de oly kikötéssel, hogy a vasi ágostai és helvét hitv. evang. egyházmegyéknek is hasonló aranyban, iskolai célokra segély nyujtassék. A jog és igazság követelményeire támaszkodó eme küzdelmének azon eredménye lőn, hogy a három vasi evang. egyházmegye 3000 frt segélyben részesült. Ezen összeget, mely az 1873. évi pénzműveletek bukásával a soproni hitelbanknál elveszett, az áldozatkész férfiú nagylelkűen sajátjából teljesen pótola. Alig volt a társadalomnak és egyháznak oly közművelődési, jótékony intézete, melyet évenként anyagi és erkölcsi támogatásában ne részesített volna. Hátra van még, hogy családi életéről s a magánéletben kifejtett hasznos munkálkodásáról szóljak. Az 1839. évben oltárhoz vezeté Ajkai Ajkay Juliannat s ezzel a tevékeny férfiú előtt megnyíltak a csaladéletnek zavartalan egyetértésben, boldog megelégedés közt eltöltött örömteljes évei, az isteni gondviselés adván neki egyetlen Kornéliájában egy kedves gyermeket. Örömteljes szemekkel lesték ennek serdülését, figyelmes gonddal s igazi szeretettel munkáivan lelki-testi tehetségeinek fejlődését és im, a röppenő évek multával előttük állott a fenkölt lelkületű, mély érzelmű hölgy, nemének dísze és ékessége, kit unokatestvére Ur. Berzsenyi Jenő orvos-sebésztudor vezetett oltárhoz. A közélet kitűnő embere megízlelhette azután a szülői boldogság mellett a nagyapai örömöket is. De a sors megirigylett egy hajlékban ennyi boldogságot. Egyetlen, szeretett leánya, a nemes lelkű