Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-01 / 31. szám

nő elhagyá a földet. A lesújtott szülők a vallásban s az isteni gondviselés kegyelméből nekik ajándékozott egyetlen unokájukban, Kornélban találtak vigasztalásukat, kit hajlékukban neveltek és neveltettek a lehető legnagyobb gonddal. Mit szóljak a magánéletben kifejtett munkásságáról ? A tekintélyes vagyon, melynek legnagyobb részt önszorgalma és takarékossága folytán lőn urává, az ott tapasztalható csin és rend, hangosan beszélnek én helyettem. Mit szóljak a felhozottakon kívül még jelleméről ? . . . Említsem talán, hogy testvéreihez torhetlen hűség és szeretet kapcsolá, a kik őt tekintélyül ismerték el maguk közt nemcsak kiváló állásánál, mély bölcseségénél, de különösen igazságszereteténél és szívjóságánál fogva. () az ősi vagyont oly igazságosan osztá meg a kilenc élő testvér közt annak idején, hogy csak a legkisebb panasz sem hangzott azok egyikének is ajakáról. Általánosan ismerve volt embei szeretete. A ki ügyes-bajos dolgaiban tanácsot keresett nála, ott bizonyosan féltalálta azt. P'elhozzam talán, hogy örök tevékenységben folytak napjai, mintha csak közel rokonanak, halhatatlan ódaköltőnknek, Berzsenyi Dánielnek ezen szavai lebegtek volna folytonosan szemei előtt: , Minden órádnak leszakaszd virágát?® Említsem egyszerűségét, mely „nem kért chinai pamlagot, sem márvány palotát ?" Rámutassak szerénységére és Önzetlenségére, mely őt kitüntette s mely mint „igaz Virtus feláldozza magát s nem kéri senkitől érdeme jutalmát, mert azt magában érzi?" Nem kereste ő a kitüntetéseket, de a kitüntetések keresték fel őt a közbizalom utján. Hiszen jól tudta, hogy : „Szép a kegyelet, de ritka ! . . . Pedig a szivér' Nem jutalom a hitvány szolgabér." Midőn kötelességét teljesítette, szerényen —jutalmat nem keresve — félre állott, mivel érezte és tudta: „Ha szívem nemesebben vert, Önmagában méltó bért nyert." Temetése f. évi jun. 17-én délután ment végbe Kem.-Sömjénben. Koporsójára feltette koszorúját a testvéri szeretet, Vasmegye tisztelete, a kiscelli takarékpénztár hálája. A végtisztességtevők száma néhány ezerre volt tehető, ezek közt voltak Vasmegye tiszti kara, az egyházkerület, a soproni főiskola küldöttei, Kemenesalja s a távol vidék mivelt közönsége nemi-, rang és vallás-küíömbség nélkül. Az elhunyt koporsója felett, a ház udvarán alulírott imádkozott, áldások közt búcsúzva el az egyházközség fejének eme koronájától a gyülekezet nevében. A gyászbeszédet, ugyancsak a ház udvarán felállított emelvényről , egyházkerületünk főpásztora, Karsay Sándor ur tartotta, tartalmas, remek beszédében rajzolván azt, mi az életet széppé teszi, majd híven ecsetelvén az elhunyt jellemét, közhasznú működését; áldással vált meg egykori elnöktársától az egyházkerület nevében. Végre a kem.-sömjéni evang. leánygyülekezet sírkertjében, a csaladi sírbolt előtt, Hering János esperes ur mondott ihletteljes imat, áldások közt búcsúzván el a jelestől egyházmegyéje részéről. Az egyház-társadalmi közélet kitűnőségének porai ott nyugosznak azóta a kem.-sömjéni sírkertben. Nyugodjanak békében s maradjon aldásban emlékezete 1 Gyászoló, banatos lelkű özvegye, vője, a testvér szívek s rokon lelkek találjanak vigaszt és enyhülést a vallásban s azon reménységben, hogy az isteni gondviselés az elhunyt sarjából a boldogult férfiúhoz hasonló hitbuzgalmu, vallásos lelkületű oszlopembert támasztand egykoron anyaszentegyházunk méltó diszeül. Leljenek vigaszt mindnyájan koszorús költőnk ezen szavaiban: „A derék nem fél az idők mohától!" Nagy Sándor, nemesdömölki ev. lelkész. Ev. egyházunknak ismét egy derék munkása dőlt ki az élők sorából. Julius hó 18-án kísértük öröknyugalomra Kithka Jánost, a nógrádi esperességbeli legéndi ev. egyház lelkészét. Kithka János született 1806-ban pestmegyei Hévizgyörkön, egyszerű földmives szülőktől. A fiu, mint gondolni lehet, a hévizgyörki iskolából nem sok ismerettel lépett át az aszódi iskolába ; de annal több hittel, annál mélyebb bizalommal jövőjében és Istenében. S e vallásosságot benne semmi meg nem ingatta, semmi el nem nyomta soha. A korához képest elég érett gondolkozású 1 5 éves fiu nem csalódott bizalmában. Az első osztályt, azonkori igazgató „Franciscus Juhász" bizonysága szerint, „potissimum eminens" eredménnyel végezte. Tudvágya az aszódi iskolából a selmeci gymnásiumba vitte, hol annyi sok szép tehetség nyerte kimívelését. Itt 21 éves korában kitűnő eredménynyel elvégezte a theologiát. A mindvégig kitűnő tanuló, most már candidatus, Pozsonyban tette le hasonló eredménynyel a rigorózuinot 1830-ban. Ezután kezdődik küzdelme az élettel. A fiatal ember, ki eddig is nagyobbrészt maga erejére volt utalva, most már egészen magára maradt. Szülői elhaltak. Testvérei pedig megmaradtak jobbágyoknak s a magasan repülő lelket megérteni, annak intentióit felfogni nem tudták. Három évig volt nevelő Nemcsényben a Kosztolányi - családnál. Itt eszközölt ki Barsvarmegye utján útlevelet s már 1834 őszén a. bécsi egyetem polgára lett. A hallei-, jenai- és berlini egyetemeken szintén egyegy évet szándékozott tölteni, sőt már az útlevelet is megszerezte Németországba, midőn a legéndi kis gyülekezet őt megválasztá pásztorává. Kithka a meghívást elfogadta s haláláig, mely élte 74-ik évében érte utol, hivatalát hiven betöltötte. Családi életében a békességet kereste. 35 évig tartó házas életében az isten 3 leánygyermekkel s ezek után 6 unokával áldotta nieg. A barátságot, vendégszeretetet mint keresztyéni kötelességet gyakorolta ; az ártatlan mulatozásnak baratja volt. Egyházát szerette, híveit becsülte. Nem alkotott ugyan valami feltűnően nagyot , de helyét becsülettel betölté. Bár anyanyelve tót volt, hazáját s annak nyelvét szerette és mivelte. Az időszakonként rendesen tartatni szokott magyar isteni tiszteletet ő léptette életbe. A függetlenségi harc idején a nemzet ügyéért hevült. A még akkor élte erejében levő férfi nem rettegett a Bachkorszak visszaéléseit, jogtiprásait egy nyivános toasztban is megrovás alá venni, miért aztán csendőrökkel a megye székhelyére kísértetett. Mikor a csendőr, házánál megjelent, azzal ktildé azt előre : menjen csak édes barátom, elmegyek én magam is. P"ogsága 48 óráig tartott s akkor a megye főnöke által szabad labra állíttatván, gyalog indult mintegy 4 mértföldnyire fekvő otthona felé. De útközben Plachy Tamás muhorai birtokos befogatott szamara s négy lovas hintóban szállíttatta haza. P3pen vasárnap délelőtt volt. Képzelhető a hívek meglepetése. Felháborodásukat a legnagyobb öröm váltotta fel. Utolsó 4—5 évében gyöngélkedett. Elébb csak segédét tartott, majd az 1878-ban megejtett canonica visitátio alkalmával rendes administrátort rendelt oldala mellé a bányai kerületi superintendens úr. Halálát szélütés okozta. Legyen áldott a hű szolga emlékezete ! tp t n • bar kas brejza, ev. lelkész. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : IDr. jBallagi 2^/Tór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapest.