Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-07-18 / 29. szám
felhítt három helv. hitvallású superintendens-társával (mivel az erdélyi nincs érdekelve) és illetékes egyházkerületeikkel is tárgyalvan, méltóztassék (szíveskedjék) az iránt nyilatkozni, hajlandó volna-e a főhatósága alatt álló jogakadémiát (jogakadémiákat) vagy egyszerűen megszüntetni s az eddig arra fordított költségeket a hatósága alatti másnemű és szükségesebb tanintézetek virágzóbb állapotba helyezésére fordítani ; — v a gy esetleg más hasonló irányú (felekezeti) jogakadémia val jog- és államtudományi karrá olvasztva össze, ez altal egyfelől a túlságos számú és felesleges jogakadémiák kevesbitéséhez, másfelől a jövőre is fenntartandók tudományos színvonalra emeléséhez maga részéről hozzájárulni. Bar részemről a jogi képzést akár csak a magasb miveltség, akár a hivatali, birói, ügyvédi, sőt törvényhozói képesség megszerzésére irányuljon az, első sorban allami érdeknek és feladatnak tartom : mindamellett sem vonom kétségbe a felekezeti érdeklődés és arra irányzott törekvés jogosultságát — ha az kellő határai közt marad s az állami érdekeket nem érinti, — bogy saját szellemében berendezett intézetekben adhassa meg ifjainak a jogi képzést is ; s épen azért valamennyi felekezeti jogakadémia megszüntetését nem is sürgetem; csak az intézmények és az országos szükséglet közötti helyes arany eltalálása az, mire jelen fellépésem irányul, s a mihez (cím) hozzájárulását és közreműködését ezennel tisztelettel és ismételve kikérem. Kelt Budapesten, 1880. "evi julius hó 8-án. Eddig a miniszteri intézmény. Nagyban és egészben — őszintén megvalljuk — igazat adunk a miniszternek. Mi is óhajtanok, hogy jogakadémiaink Itassanak, főképen azért, mert a fenntartásukkal járó anyagi és, szellemi aldozatok nem ;i1bu-L3l.-_ .iLir^yfr fln az általuk nyújtott előnyökkel. De | azért a világért sem akarnók a jogi szakképzést végkép és teljesen kibocsátani a kezünkből. Nekünk, a protestáns egyhaznak, szükségünk van egy vagy két, tanerőkkel tisztességesen ellátott, jól berendezett joe- és • - ? áUamtucJonianyi t karra. Azt mondjak, hogy a jogakadémiák ügyvédeket, bírákat, államhivatalnokokat képezvén, ezen intézetek fentartása nem áll érdekében az egyháznak. Ez azonban csak theoria, melyet a positiv gyakorlati élet sok tekintetben meghazudtol. Mert igaz ugyan, miszerint az az ügyvéd vagy biró hivatalos minőségében állami érdekeknek szolgál; de mint a jorotestans egyház tagja, az egyhaznak is tehet szolgalatokat, -s az egyház számit is a tamogafeasa-ra, Ebbeli számításában pedig az egyház a valószínűség szerint sokkal kevésbé fog csalódni akkor, ha az az ügyvéd protestáns intézetben nőtt fel, mint ha példánk allami v-agy inas felekezeti intézetben végezte tanulmanyait. -Hiába minden iskolának megvan a maga iránya, a maga szelleme, mely a növendékek jövendő világnézletére átalakító, teremtő befolyással van. A protestáns iskolák protestáns, a katholikusok katholikus szellemben hirdetik a tudomány igazságait. S ennek következtében az a protestáns iskolából kikerült növendék az életben is egészen más szempontból fogja fel az egyes kérdéseket, mint katholikus kollégája. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy különösen napjainkba n prot világi elem, mindinkább, és, inkább elveszíti érdeklődését az egyházi ügyek iránt: kétszeres kötelességünk fentartani olyan intézeteket, melyekben ezen világi elem legnagyobb része olyan iranyu kiképeztetésben részesül, hogy ennek folytán a protestantismus iránt egész életén at érdeklődni fog. Persze olyanoknak kell lenni ezen intézeteknek, hogy szívesen küldje oda a maga fiat még a tehetősebb protestáns ember is. S ép ezért van szükség a jogakadémiák csoportosítására s egy vagy legfölebb két, egyetemi színvonalon álló jogi kar létesitésére. Azután meg ezen intézetek a szegény sorsú protestáns ifjaknak módot és alkalmat nyújtanak, hogy a jogi és politikai szakpályákra a qualifikátiót megszerezzék maguknak. Hogy egyrészök csak a proletariátust szaporítja : az igaz ; de bizton merjük allitani, hogy ha a protestáns jogakadémiákat mind egytől-egyig becsukjuk: nem ugyan az ügyvédi-, de általában az értelmi proletárok száma még növekedni fog. Mert végre is, ha a protestáns jogakadémiák megszűnnének is, megmaradnak az olcsó prot. gymnasiumok, melyekben ezer meg ezer fiatal ember sajátítja el a magasabb szaktanfolyamra képesítő tudományokat — ingyen, szüleinek minden megterheltetése nélkül. Már most ha a prot. jogakadémiákat eltöröljük, a gymnasiumot végzett szegény protestáns tanulók mit fognak tenni ? Azt semmi esetre, ha még úgy óhajtanák is, hogy Budapestre vagy Kolozsvárra menjenek bizonyos szakpályára képesíteni magokat, mert sem ott sem emitt nem kapnak ingyen szállást, olcsó vagy ingyen élelmet, stipendiumot stb. ; hanem vagy felcsapnak theologusnak, vagy — és ezt fogja tenni a legnagyobb rész, mivel utoljára a theologiai pályán is csak bizonyos meghatározott számú ember élhet meg — abba hagyják tanulmányaikat s elmennek írnoknak vagy végrehajtónak és növelik a proletárok számat olyan aranyokban, hogy ennek következtében a magyar társadalomnak tönkre kell mennie. Mindehez járul még azon figyelemreméltó körülmény, hogy az az egy-két prot. jogakadémia mintegy alapjat képezné a leendő protestáns egyetemnek. Egyébiránt maga a miniszter is csak azt akarja, amit mi. Annyi azonban bizonyos, hogy az akaratot nálunk tettnek kell követnie, még pedig haladéktalanul. Követeli ezt úgy egyhazunk, mint a tanügy jól felfoeott érdeke. Elég; kellemetlen ránk nézve már az, o o hogy a cselekvésre a miniszternek kellett bennünket figyelmeztetni.