Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-20 / 25. szám

igazságügyminiszteriumhoz tette át az ügyet s — Vághelyi ellen legközelebb megindul a fenyítő pör. * Sárospatakon, mint levelezőnk írja, a himlőjárvány nem nagy mértékben ugyan, de uralkodik, aminek következtében a superint. tanügyi választmány s a tanári kar, a orvos meghallgatása után a gymnasiumi vizsgálatok siettetését határozta el. A szülők bizonyára megelégedéssel vették tudomásul ezen óvintézkedést, mely által a főiskolai hatóság a közönséget nem elrémíteni, hanem megnyugtatni szándékozott. Efféle járványok ellen az óvatosság, még ha talán kissé túlzott rendszabályokban lelne is kifejezést, soha sem árt s az illető hatóságnak csupán lelkiismeretessége s a felügyeletére bízott növendékek iránt való gondossága mellett tanúskodik. * Gyászhirek. Ercsey Soma reform, segédlelkész f. hó 12-én Pesten a német ref. egyház »Bethesda* kórhazában tüdővészben elhunyt. Középiskoláit Erdélyben bevégezvén, előbb a jogi pályára lépett, s miután mint jogász az önkénytesi évet is leszolgálta, a bpesti theol. intézet növendéke lett, majd innen ezelőtt talán 7—8 évvel kikerülve, a dunamelléki ref. egyházkerület külömböző megyéiben működött mint segédlelkész, mindenütt, belől és kivül az iskola falain, becsületes szerény magaviseletével, tiszta jellemével számos jó barátot szerzett magának, s minden ismerősének becsülését, szeretetét élvezte. Ennek dacára lelkészi pályáján a szerencse mostoha volt hozzá, esetleg oly vidékekre került mindig s. lelkészül, hol állomás nem jött üresedésbe, s így egyik év mult a másik után, és ő még mindig a keserűnek mondott s. lelkészi kenyeret ette, közelebb Sárkeresztúron. A mult ősz óta erős jelei mutatkoztak nála a tüdővésznek, időnkint fel-felkereste a főváros kitűnőbb orvosait, de menthetlen volt, gyengült egyre. A közelebbi dislocatio alkalmával mar nem helyezték el, hanem a közgyűlés tagjai közt egy alairási iv köröztetett részére, ki már akkor az említett kórházban feküdt. Azóta itt volt a boldogult, gondos, lelkiismeretes ápolásban részesülve, mig nem a mondott napon csendesen, alig észrevétetve örök álomra elszenderült. Koporsóját csak egy-két jó barát könyei áztaták, de a távolban számos jó barát és ismerős lelkéből viszhangzik azon óhaj : Nyugodjál csendesen jó barát ! — Mihályi Károly, a nagy-enyedi evang. reform. Bethlen főtanodán a philosophia tanára, f. hó 11-én hosszas és kínos szenvedés után meghalt.*) — Tarnócy Tivadar sárospataki gymnasiumi tanárt ujabb óriási csapás érte, hat éves kis fiának Sándornak elhunytában. Öt nap alatt két szép reményű gyermeke esett a Sárospatakon uralkodó himlőjárvány áldozatául. A szerencsétlen szülők iránt a részvét minden oldalról a legmeghatóbb alakban nyilvánul. Béke poraikra ! *) Necrologot kérünk a jeles tudós és derék tanférfiról. Szerk NECROLOG. Nagy Zsigmond, f A győri ág. hitv. evang. gyülekezet ritka képzettségű és kedvelt segédlelkésze: Nagy Zsigmond f. hó 6-an meghalt. Alig múlt még 24 éves, alig kezdte el még az életet, mikor be kellett azt már végeznie! Halálának híre ismerősei közül senkit se lepett meg egészen készületlenül, de mindenki lelkében mély meghatottságot keltett. Nekem is van jogom e fájdalomhoz, hadd szenteljek tehát néhány sort fájó emlékének ! Nagy Zsigmond 1856 ápril II. született Győrött, nem gazdag, nem is előkelő, de tetőtől talpig becsületes szülőktől a kik a szeretet egész melegségével és féltékenységével szerették és ápolták a gyenge testalkatú gyermeket, félelemmel és reménynyel gondolván a jövőre, vájjon nem kéri-e el őt is, mint többi testvéreit, a nyolcadik vagy a kilencedik év áldozatul. Nem tette. A mozgékony, élénksége altal feltűnő gyermek még inkább feltűnt lassankint szellemi tehetsége által, a miért is szülői, sajat kívánságára, könnyen elhatározták, hogy taníttatni fogják, bárminő aldozatokba kerüljön is. így tehát 9 éves korában megkezdette tanulmányait a győri evang. algymnasiumban, s miután annak négy osztályát a lehető legkitünőbbb eredménynyel elvégezte, felment a soproni lyceumba, a hol nem kevesebb sikerrel végezvén tanulmányait, 1873-ban letette az érettségi vizsgát. Ugyanezen évben kezdődött végzetes tüdőbaja, de ennek végzetes voltára nem gondolván, hű maradt régóta táplált kedvenc szándékához, t. i. hogy a lelkészi pályára készüljön. 1873 őszén tehát beiratta magát a soproni theol. akadémia hallgatói közé, s a nala megszokott pontossággal s a hivatottság lelkesedésével kezdte meg szaktanulmányait. Csakhogy már az első évfolyam vége felé annyira erőt vett rajta betegsége, hogy nem várhatván be a tanév leteltét, május közepén, orvosai tanácsara, visszatért szülőihez, oly szandékkal, hogy üdülés végett egy évig nyugodni fog. Azonban, Karsay Sándor superintendens ur jóakaratú ajánlása folytán, a legnagyobb készséggel fogadott el egy igen kevés teendővel járó nevelői állást a kies és egészséges fekvésű Zay-Ugrócon, gr. Zay Albertnél s az ott töltött egy év alatt, melyből igen kedves emlékeket hozott el, s a melynek tetemes befolyása volt szellemi fejlődésére is, meglehetősen visszatért egészsége. Uj erővel és uj kedvvel fogott ezután ismét tanulmányaihoz Sopronban, de testi ereje csakhamar újra hanyatlani kezdett, úgy hogy a theologia harmadévi folyamát csak privátim lehetett elvégeznie. így is végezte, s 1877 octóberben Haliéba, innét pedig 1878 ápril elején a gyönyörű vidékű Heidelbergbe utazott az egyetem látogatására, s visszatérvén 1878 oct. 24.