Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-20 / 25. szám

ő maga siettette. Bár mennyire fájdalmas is ezen visszalépés, az egyházra nézve a szerencsétlenség jó eredményt szült. A legújabb események az életnek és re- ! ménynek oly elemeit leplezték le, melyek mindazt ' felül múlják, a mit várhattam. A Szadharan Brahmo-Szamads természetesenép ügy emberi, ép úgy tévedhet, mint minden emberi reform - egyesület, de ő már is érdemeket szerzett magának s lerakta alapköveit egy uj vallási és társadalmi politikának, mely, hogyha az í eddigi szellemben vezettetik tovább, felszámithatlan áldás leend a Brahmo társulatra, s altala egész Indiára. Legyen ez békés- és aldás-gazdag vége az 1878-diki szakadásnak !' Függelék. A legutóbbi időben Szen jónak találta hallgatását megszakítní s eddigi viseletéről egy nyilatkozatot közölni. Ez a mult év kezdetén történt a Brahmo-Szamads évünnepén Kalkuttában. Azzal kezdi, hogy India ő tőle már kezdettől fogva kérdezte : „Inspirált próféta vagy?4 Ezen kérdés mindig sürgetőbb, s lassanként nemzeti problémává lőn, mely az egész ország érdekeire befolyást gyakorolt s az ő egyházának haladását akadalyozta. A próféta címét visszautasítja, mert a próféta egy közvetítő Isten és ember között, egy megváltó. O azonban nem szent ember, sőt minden véteknek gyökereit érzi magaban. Másrészről ő mégis különös egyéniség, s nem olyan mint a közönséges emberek. Már 14 éves kora óta visszatartotta magat az allati tápláléktól s életét az askesisnek szentelte. Azután ismét igy szól: „Három nevezetes egyénnel kötöttem ismeretséget. Hozzam jött Keresztelő János és ezt monda : „Térjetek meg, mert elközelgett a Istennek országa.® És valósággal hozzám jött ő, kinek hangjat lndiaban évszázadok előtt hallották ; Azután jött a názáreti próféta s így szólt: „Ne gondoskodjatok arról mit egyetek, mit igyatok.® Utoljára jött Pal apostol, s csak ezen tant hirdeté : „Kiknek feleségeik vannak, úgy tartsák, mintha nem volnának.® Én ekkor cpen házasulni készültem, s a fentebbiek hatása reám nézve azon meggyőződés lőn, hogy a házasság az el világiasodás kapuja. Asketikus gondolatokkal léptem be a világba; a mézes heteket szigorú vezeklések között töltöttem: „avilagban akartam élni, munkámat elvégezni, de nem akartam a vitagias gondolkozásuak közé tartozni.® Azt allitja továbbá, hogy az Istentől származó közvetlen inspiratióra akkor még nem gondolt, mígnem az Isten maga szólt hozzá : „En vagyok a te hited és a te halhatatlanságod, a te földed és eged, higyj én bennem!® Azóta esze legyőzetett, saját akaratja elveszett, s számára egy az égből származó, állandó és folytontartó inspiratió létezik. Az emberektől nem fogadhat el többé semmi tanítást, alig olvas el az év 365 napján át két könyvet; a történetet gyűlöli, s útálja azon helyeket, hol a halottak csontjai összegyűjtetnek. Beszédét ezen szavakkal végzi : ,20 év óta harcoltam az Istennek és Indiának ügye mellett, de az emberek szerették azt állítani, hogy engem saját képzelődésem vezérlett, megkellene gondolniok, hogy azon ügy ellen tiltakozni, a melyet én képviselek, annyi mint a mindenható Istennek rendelete ellen tiltakozni. Én Isten akaratját törekedtem teljesíteni, s nem a magamét. Nem lehet engem gyalázni oly dologért, a melyet Isten parancsaira kellett elvégeznem, ha valaki megrovandó, ugy ez az égnek Istene, azért, hogy engemet tanított és utasított bizonyos dolgok teljesítésére országom jólétének érdekében. Az ő parancsára cselekedtem így, s fogok még ezer más ügyet is végezni, a mig élek.® Midőn ily, a blasphemiával határos nyilatkozatokat hall az ember, akkor Szennek fent rajzolt eljárása természetesen már nem talányszerii ; és csak csudálni lehet, hogy még vannak lndiaban s Európában emberek, kiket Szennek magaviselete még zavarba nem hozott. Mint Hönesz e tudósításából látható, alig hogy megindult lndiaban a vallási reform mozgalom, alig hogy tért nyert azon nemes törekvés, mely a lélekölő bálványozás bilincseiből a tisztúltabb vallási fogalmak ébresztése altal egy magasabb, szabadabb világnézet felé egyengeti az utat, máris kiütött a szakadás az alig megalakult egyházban. Bár első pillanatra elszomorít e hír, mind a mellett ha tekintjük általaban az uj vallások, új egyházak alakulásának történetét, nem kell féltenünk a Brahmo-Szamads jövőjét. E szakadás csak ismétlése azon jelenségeknek, melyek a történet tanúsága szerint a hitujitási mozgalmakat rendesen kisérik. — Ily különválásokat, uj meg uj pártalakulásokat találunk mind a keresztyénség első századaiban, mind a reformátió korában. A hitújítás — akár békés uton jut hozzá, akár vér áron szerzi meg, — feltételezi a szabadságot; a szabadság pedig a különféleségek termő talaja, az egy cél utan, de különböző irányban, eltérő utakon induló törekvések védelmezője. Igaz, hogy e szakadások szétforgácsolják az erőket, s így egyelőre ugy látszik, hogy ártanak a közügynek. Másrészről azonban téfiy, hogy élesítik a szellemi tevékenységet, a versenytéren kényszerítik a pártokat kifejtésére mindannak, mi hitelveikben szép és magasztos; kényszerítik tetteikkel, áldozataikkal is igazolni azon állításukat, hogy vallási, erkölcsi nézeteik terjedése üdvös hatást gyakorol a társadalom boldogságára. Igy a végeredményben a verseny által csak nyer a szabadság, felvilágosodás, szóval nyer a közügy. Gyúr át z f.