Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-20 / 25. szám

vívmányokat, tanulmányozni a nevelés-tanítás ezer és ezer féle fejlődést feltüntető methodiko-didaktikai kérdéseit és ezen tanulmányozás eredményét vonatkoztatni az egyházmegye területén levő iskolákra, sőt" ez iskolák segélyével a gyakorlati életre. Nos hát itt is a nagyobb képzettség és szakavatottság adja meg a suprematia jogalapját ? — Akkor kérem nagyon kár ezt a nyomorult népet kettős fizetéssel terhelni. Bizony, bizony a lelkészi functiók mellett — különösen itt Baranyában — nagyon könnyen el lehetne végezni a tanítói kar pensumát is. Es a suprematiat senkitől sem kellene félteni. Egyáltalában nem tartom magamat kompetens bírónak abban, hogy valakinek, annál kevésbbé egy testületnek értelmét és képzettségét megitvijem vagy tálán kétségbe vonjam ; de hogy a jóakaratot illetőleg itt szerzett gazdag tapasztalatom lajstromából számba vehető katalógust olvashatnék fel : erről meglehet győződve a levélíró. Ennyit az egyházmegyei közgyűlési tárgyalásra s Morvay úr levelének ide vonatkozó részletére. Király Károly. TARCA. A Brahmo Szamads legújabb története Indiában. (Folytatás és vége.) Néhány héttel ezután végre megjelent ezen ügynek hivatalos védelme is, Szennek jobb , keze, a fent megnevezett Mozoomdártól. E védelem azzal kezdé, hogy kimondá, miszerint Szent nem .vezette nemtelen indok, p. u. pénz- vagy fényszeretet. (Ezt különben nem is állította senki sem). O tulajdonképen még ríeríl is foglalkozott leánya kiházasításának gondolatával: a varatlan ajánlatban a gondviselés intézkedését látta. Nem is kérdezte, hogy váljon ezen összeköttetésnek kedvező, vagy káros hatása lesz-e, hanem csak hogy igazolt, helyes e vagy nem. Szive és lelkiismerete e kérdésre igennel felelt. O hisz a gondviselésben, és ha minden emberek ellene nyilatkoznának is, ő tudja, hogy az Isten nagyobb mint az emberek. Azután következett az alkudozások története, annak kimutatására, hogy Szen sem ily korai, sem pogány szertartás melletti egybekelést nem akart megengedni. Az első nem is történt meg; miután az angol kormány biztosítékot nyújtott az iránt, hogy az egybekelés csak eljegyzés lesz, és a pogány szertartásokon sem a menyasszony, sem atyja nem vettek részt; a házassági szerződésben világosan kitéve van, hogy az egybekelésnek az igaz Isten jelenlétében kell végbemennie. Igen természetes, hogy a Szamads tiltakozó tagjai e védelmet nem találták kielégítőnek. Miután Szen ! az Indiai Brahmo-Szamadsban jegyzői, a kalkuttai gyülekezetben lelkészi hivatalt viselt, számos írásbeli nyilatkozatokat kapott, melyek felhívták, hogy e két hivatalát tegye le, illetőleg, hogy hivja össze a két testület közgyűléseit, s azok döntsenek e kérdés felett. Szen e leveleket ismét egyszerűen visszaküldötte, és személyes sértegetéseknek tekintette, miután szerzőik az ügy állását nem ismerik, vagy ismerni nem akarják. Midőn az erre következett vasárnapon Mozoomdár a szószékre akart lépni, több oldalról kérték, hogy hagyjon fel ezen szándékával, s miután még is fellépett, a jelenlevők többsége elhagyta az Isten házát. Az ellenpárt ezt gyermekes tüntetésnek nevezte, s úgy mutatott reá, mint bizonyítványra azon állítás mellett, hogy a tiltakozóknak csak zavarcsinálás a céljuk. Most Szen összehívta a Brahmo-Szamads közgyűlését, — a melyen egyszerűen maga foglalta el az elnöki széket, — annak megvitatására, hogy a jelenlegi titkár lemondjon-e, mivel a Szamads tiszteletét és bizalmat elvesztette. Az ellenfél természetesen más elnököt kívánt. Ezen követelést azonban azon indokból vetették félre, hogy a lelkész már ex olticio elnök, sőt mikor S£en maga késznek nyilatkozott az elnökséget átengedni másnak, barátjai ekkor sem egyeztek bele. Ez utóbbiak most bemutatták a tagoknak névsorát, mely ravasz számítással volt összeállítva ; nevezetesen kitörölve voltak a tagok sorából mindazok, kik nem fizették le havi tartozásaikat, vagy az utolsó havi illetékkel még — barmi okból — hátralékban maradtak, vagy legalabb nem volt kezeiknél nyugta a teljesített fizetésről. Ezen eljárás — mint gondolni lehet, — a legnagyobb elkeseredést idézte elő, ugy hogy a gyűlésben végül viharos zaj támadt. Szen és barátjai erre a helyiséget oda hagytak, s a gyűlést bezártnak nyilvánítottak ; az ellenpart megmaradt s megállapította az általa szándékolt hatarozatokat. E naptól fogva ez utóbbi párt Szent elmozdítottnak tekintette, amibe a másik párt természetesen semmikép sem egyezett bele ; ellenkezőleg, átadott Szennek egy 26 tag altal aláirt bizalmi nyilatkozatot azon kérelemmel, hogy maradjon meg hivatalában, s most egy nagyon aldástalan vita keletkezett azon kérdés felett, melyik birtokolja jogosan a gyűlési helyiséget, a Mandírt ? Szen és emberei a beati possidentes elvére támaszkodtak s igénybe vették még a rendőrség segítségét is. Utoljára annyira ment az ellenzékeskedés, hogy mindkét párt egy időben tartott istenitiszteletet a Mandirban s Szen pártja egész vasárnapon át elfoglalva tartá a szószéket. E boszantásokon megbotránkozva, az ellenpárt végül elhagyta a helyiséget, s azóta egy magánházban tartá gyűléseit. Miután az ellenzék azon kívánsága, hogy az indiai Brahmo-Szamads nagygyűlése összehivassék, nem teljesíttetett, a tiltakozók bizottmánya maga szándékozott ezt összehivni. Ezen fenyegetés arra birta Mozoomdárt, hogy a bizottmányhoz egy terjedelmes levelet küldjön, melyben óvni akar a szakadástól. Szerinte dogmatikai indokokból sohasem jöhet létre szakadás a