Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-06 / 23. szám

kintélyes egyházzal szemben ezen ellenőrzés sem a lelkész, sem az e. megye által nem gyakoroltatik, sőt jogosan nem is volt gyakorolható, a mennyiben némelyiknél az egyházi pénztár nincs elkülönítve a középtanodai, illetve a főiskolai pénztártól, a felsőbb tanodák pedig nem állnak e. megyei hatóság alatt, s így azok pénztárai sem. Igy történt, hogy a kecskeméti egyház is egészen magára hagyatottan s egy pénztárban kezelte összes egyházi és iskolai pénzeit s alapítványait s pedig éppen nem példányszerüleg ; úgy, hogy midőn a bizottság a mult évben kiment az ottani vagyoni ügyek megvizsgálására, nagyon sok furcsa dolgot talált. P. o. az egyház és főiskola ingó és ingatlan vagyonai, ezek közt a különböző rendeltetésű tőkék, pénzalapok, befolyó jövedelmek cumulativ kezeltettek, s az egyház és főiskola szükségleteire vegyesen használtattak fel, s azokról a számadás is cumulativ szerkesztettek; a hívekre kivetett egyházi adónál nincsen tekintet a mutatkozó hiánylatra, és míg az így kivetett adó behajtásánál nagy lanyhasággal történt az eljárás, s mintegy 11 ezer forintra rúg az adóhátralék, több évről a számadást az egyháztanács nem vizsgálta meg legfeljebb az általa kiküldött bizottság; költségvetési előirányzat némely évben nem is készíttetett, máskor ha készült is, az felettébb hiányos volt, s a mutatkozó hiánylat elenyésztetésére intézkedés nem tétetett, hanem a költség fedezésére alapítványi tőkék használtattak fel; az alapítványokról torzs- vagy nyilvántartási könyv nem vezettetett, e miatt azok mennyisége, jogi természete, rendeltetése, gyümölcsöztetési módja át nem tekinthető stb. Ily szomorúan tanúságos rajzot képez a bizottság jelentése. A ker. közgyűlés kiadta ezen jelentést a ker. jogügyi bizottságnak azon utasítással, hogy a mutatkozó bajok megszüntetése, az illetőknek kérdőre vonása s netán beperlése iránt saját belátása szerint teljhatalommal intézkedjék. Következett a kecskeméti jogakadémia ügye. Midőn i8 75-ben ezen akadémia újból szerveztetett, akként történt az egyezkedés, hogy az e. ker. fentart két, Kecskemét városa három, a kecskeméti ref. egyház szintén 3 jogtanári széket, reménylvén a kecskeméti egyház, hogy a három tanári szék fizetése a befolyandó tandíjakból kitelik. Ki is telt egy pár évig. De közelebb már csak egy tanári szék lévén íentartható a tandíjból, saját pénzügyei pedig kuszáltak lévén, a mult év végén elhatározta az egyháztanács, hogy részéről felbontottnak tekinti a szerződést s az akadémiát megszünteti, ha csak a más két fenntartó testület nem segíti őt terhe könynyítésében. Erre a város egy negyedik tanáriszéket i> megszavazott, de az egyház még így sem érzi magát képesnek a reá háramló költségek fedezésére, azért folyamodott az e. kerülethez még egy tanszékért. A ker. tiltakozott a szerződésnek ezen önkényü felbontása ellen, s egyszersmind ezen ügy megvizsgálására és javaslattétele végett egy küldöttséget nevezett ki Gr. Ráday Ged. segédgondnok elnöklete alatt : Balogh Imre, Dobos János, Sípos Pál és Szilágyi Dezső urakból állót. Volt egy harmadik kecskeméti ügy is. Ez előtt pár évvel a kecskeméti egyháztanács N. O-Önt választotta meg középtanodája egyik tanári székére, kit azonban az ellene hozott, őt községi tanítói hivatalától elmozdító s a ministerium által is helybenhagyott ítélet miatt az e. ker. közgyűlés nem erősített meg, hanem az illető egyháztanácsot uj tanárválasztásra utasította. Az idő óta ezen tanári szék helyettes tanárral volt betöltve, most pedig kérte az e. tanács újból N. O. megerősíttetését. A többség nézete hosszasb vita után oda ment ki, hogy nevezettet megerősíteni nem lehet, mert hisz ő most nincs is megválasztva, az elébbi választás megsemmisíttetvén a harmadévi ker. közgyűlés által; miért is a kecskeméti egyház uj tanárválasztásra utasítandó s egyszersmind irányában a kerületi végzésnek mindekkorig végre nem hajtásáért — a közgyűlés roszszalása kifejezendő. Említsük meg egy huzamban a negyedik — és sokakra nézve nem kevésbbé kellemetlen — ügyet: a conventi képviselők választását. A három év letelt, s így a conventi képviselőkre nézve uj választás szüksége állt be. Igen, de nem káptalan az ember feje, s így nagyon soknak az eszébe sem jutott, azután meg a gyűlési tárgysorozatban se volt ezen választás felvéve, azért sokakat meglepett, midőn a gyűlés hatodik napján szavazásra hivattak tel. Némelyek ugyan elkészülve, szavazati lapokkal ellátva, fogtak a szavazáshoz, de mások egészen készületlenül, minden előleges eszmecsere nélkül, a minek aztán az lett az eredménye, hogy háromszor kellett szavazni, míg a 6 rendes és 4 póttagot meg tudtuk választani. Az egyháziak közül megválasztattak: Baksay, Fördős, Dobos rendes — Szilády Áron, Filó póttagokul, a világiak közül: Vizsolyi, Szilágyi Dezső, Gönczy rendes, Molnár Aladár, Ballagi póttagokul. A megválasztottak ellen senkinek sem volt semmi kifogása, teljes mértékben méltók mindannyian kerületünk képviselésére ; de az sokak előtt különösnek tetszett, s azt hiszem, hogy olyannak tetszik kerületünkön kivül is, hogy Molnár A., ki a mult conventen oly sokat dolgozott, a tanügy terén annyira tájékozott, s kinek tervjavaslata felett a közelebb összeülendő convent hivatva van tanácskozni, véglegesen határozni, — az hiányzik a rendes tagok közül. De hát úgy kell a balgatagnak! minek törtet úgy elő a hegyremászók közül, tudhatná, hogy kálvinisták vagyunk, visszarántjuk mi, ha addig élünk is. Volt egy captiosus ügy is. A mult évben a vértesaljai e. megye egyik egyházában — Sár-Keresztúron — volt egy papválasztás, melynél a kijelelő bizottság a candidatióból kihagyta azt, akit a gyülekezetnek igen nagy többsége megválasztani óhajtott volna, s aki egész iskolai pályáján tanulásában és erkölcsi magaviseletében kitűnő volt. A választás ellen az illetők a mult évben felebbeztek. A közgyűlés nagy többsége érezte, hogy ezen választás helytelenül történt, hogy helytelenség egy népes s jóakaratú gyülekezet békéjét