Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-06 / 23. szám

felzavarni, és egy teljesen kifogástalan fiatal embert szerencséjében megakadályozni. Igen, de „mi nekünk törvényünk vagyon4

— mondá az egyh. megye á la zsidó synedrium, — és mi az e. kerületi papválasztási törvények szerint jártunk el. És úgy is volt. Hanem a közgyűlés talált mégis a törvény betűjében egy oly egérfarkot, a melybe kapaszkodva a választást megsemmisíthette, nevezetesen a választási szabályok szerint a kijelölő bizottság elnöke az e. megyei elnökség, — a melyet alatta értőleg az esperes és s. gondnok képez, — ezen a választáson pedig nem volt jelen a s. gondnok, sem annak helyettese, tehát a törvény még sem volt betöltve, azért új választás rendeltetett el. Az illető egyház megye ezt felettébb zokon vette, és a véletlen (?) kezére játszván, újból ide került ez ügy: tudniillik az elrendelt új választáson megjelent mind az esperes, mind a s. gondnok helyettese, de így azután a kijelölő bizottság tagjai lettek hatan, és közülök hárman — mint mondám véletlenül — ellenezték, hárman pedig óhajtották azon kérdéses s. lelkésznek a kijelölendők közé felvételét. Mi tevők legyenek ? Többség nem jöhetett létre, tehát elhalasztották a választást ekkorig, kérvén előbb a kerületi gyűléstől utasítást arra nézve, hogy ily esetben miként értelmezzék a törvényt. Hát biz erre a gyűlés azt mondotta, hogy ha az elnökség a helvét hitvallást, s annak a gyülekezet szabad választási jogára vonatkozó pontját szem előtt tartja, és a kijelölő bizottság a nekie adatott befolyást nem a gyülekezetek jogainak elkobzására, hanem csak a helytelen irányba indúlni akaró, netán méltatlan egyénre irányuló választás korlátozására használja, aligha ismétlődhetik a fentebbi eset, de hogy a jelen esetre mégis értelmezését adja a törvénynek, tehát kimondotta, hogy ha még egyszer az az eset előfordúlna, a két elnök szavazata közül a hivatalára nézve idősebbé vétessék számításba. De hiszsziik, hogy ezen értelmezésre nem leend szükség, a kölcsön vissza van adva ; e. megye és kerület quittek. Van egy leányegyházunk a „Senki® földén, vagy legalább olyanforma föld ez is, mint a Jókai senki földje, azzal a különbséggel, hogy ennek már van vagy 60—70 gazdája, és nem senki-földének hívják, hanem szán ki-pusztának. De mint amazt minden oldalról tenger, vagy a Duna vize környezi, ezt meg homoktenger és ős bucka veszi körül minden oldalról, és e mellett s.enki sincs, ki az itt levő leányegyháznak anyja akarna lenni. A névtár rádisputálta Kun-Sz.-Miklósra, de ez meg mindenképen kínálgatja hol Halasnak, hol Kecskemétnek. A civilizált világ mételyező hatásától minden oldalról elzárt ezen senki-földén, gondolhatjuk, hogy az ős szittya erkölcsök a maguk eredeti tisztaságukban fennmaradtak, az egyházi viszonyok is elütök a másutt tapasztalhatóktól. Eddig azonban erről mit sem tudtunk, míg végre most jónak látták ők is ártatlan házi dolgaikat előttünk feltárni. S valóban bámultunk. Van, vagyis a jelen gyűlésig volt itt egy N. N. helyettes lelkész, a ki, hogy melyik theologiai tanári kar kegyelméből jutott ennyire, nem tudom, — talán ez is a Senki-theologusa. — Ez az ős boncok példájaként el szokott járni áldozni oda is, hol a nép szokott áldozni a maga isteneinek, s itt néha kellemetlen dolgok fejlődtek ki. Ha azután az egyháztanácsnak ez nem tetszett . . . elmentek talán az espereshez ? Ki gondolna ily badarságot ! tartottak maguk tanácsot, megdorgálták táltosukat, feltételeket szabtak eleibe, ez pedig aláirta, hivatalosan kötelezte magát azok megtartására. Ujabban ez sem használt, azért a községi bíró és jegyző elküldte a papért a megyei csendlegényeket, ezek elhurcolták, majd a bíró, jegyző felmondták neki a hivatalt, a paplakból kihordották, az ajtót lepecsételték. Ezt azonban már némely jámbor hívek megsokalták, a kerületen bepanaszoltak, itt a lelkész hivatalától felfüggesztetett, az esperes kémkedni (inguirálni) kiküldetett; a főispánnál panasz emeltetett. Ilyesféle ősi erkölcsök lebeghettek Czelder Márton atyánkfia előtt is, midőn elhatározta, hogy a közelebbi octóberben egy prot. vallás-erkölcsi irányú néplapot indítand meg, melyről jónak látta kerületünket is értesíteni, mely azt tudomásúl vette, s eleve is azon vállalatot a lelkészek, egyházak figyelmébe ajánlotta. A középtanodai vallástani könyveink ma-holnap completek lesznek ; a 7-ik osztály számára az egyetemes egyháztörténelem, a 8-iknak a magyar prot. egyház történelme készülőben van, pár hó múlva nyomdába adatnak. — Közgyűlési j. könyveinkben ezentúl a tanitóképezdét végezett, vizsgázott, de még állomással nem bíró tanitók névsora is közöltetni fog, hogy így a gyülekezetek tudhassák, kik közül lehet választaniok. Törvényszéki ügyünk kevés volt, azokra nézve is — majdnem kivétel nélkül — az e. megye Ítélete helyben hagyatott. Számadásaink, egyházi és iskolai pénzeink kezelése teljesen rendben vannak. Főiskolánk vagyona ismét ujabb jelentékeny hagyatékkal fog hihetőleg a közel jövőben öregbedni, jelentetvén, hogy ezelőtt egy évvel néh. Roboz Károly baracskai földbirtokos mintegy 900 holdnyi birtokát, a rajta levő felszerelésekkel együtt, némi kikötések mellett a pesti ref. főiskolára hagyta. A hagyaték iránt ugyan most még per folyik, illetőleg jelen közgyűlésünk által a felajánlott egyezség megkötésének kisérlése mondatott ki, de bármint dőljön is el a dolog, hálára leendünk kötelezve a nemes lelkű hagyományozó iránt. Végül felemlítem a dunamelléki református tanári gyámegyletről szóló jelentést, melyből örömmel értesült a közgyűlés, hogy ezen alig 12 év óta fenálló egylet összes vagyona ma már 30,883 frt. 90 krra rúg, s ebből a közelebbi évi szaporulat tesz 2,082 frt. 89 krt, melyhez járultak : a pesti h. e. takarékpénztár 100 frttal, Ballagi M. 10 frt. 50 kr., Herrich Károly 25 frt., Kardos Ádám 5 frt., a körösi gymn. tanári kar 17 frt., Kovács L. körösi lelkész 3 forinttal; továbbá, hogy a tagdíjak s kamatok pontosan folynak be, s hogy a ko-