Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-06-06 / 23. szám

lenték be. És ezt az a Debrecen tette, melynek túlhatalmát egy tiszántúli püspök annyira érezte, hogy a mint a Keresztesi József krónikája bizonyítja, azt ajánlja, hogy soha se válaszszon a kerület debreceni papot püspökké, mert az a debreceni biró vazallusa. A történelem tehát azt tanúsítja, hogy Debrecen még ma sem sokat törődik sem a traktussal, sem a superintendentiával, melynek gyűlésében, ha lelkészeit, világi képviselőit, a kebelében lakó e. ker. tisztviselőket, növendékei közül való espereseket tekintjük, majd mindig többségben van ! Ez hiba, de annak sok részben nem maga Debrecen az oka, hanem oka az, hogy a törvény nem tesz külömbséget Debrecen és Kakucs, Miskolc és Hotyka, Komárom és Bajka, Kecskemét és Tápió-Szele között stb. Most már az a kérdés: helyes-e ez! Pia elméletileg vesszük a dolgot, vagy ha az egyes egyháztagok által viselt terhek nagyságára tekintünk : akkor, különösen most, midőn egyházunk egészen demokratikus alapokra helyezkedett, — a kivcdtságoknak presbyteri egyházunkban semmi helye-, sőt a 150 — 200 lélek népességű gyülekezetek inkább volnának kiváltságra érdemesek; mert míg némely nagy gyülekezetekben 1 írtnál alig megy többre egyes egyháztag e. adója, Ugocsában és a szatmári szegényszeren, egy első bérfizető gazda (kinek csak négy lova s 5 — 6 hold földje van) terményben, készpénzben és szolgálmányokban 15 — 20 frt. egyházi adót fizet! — Az elmélet tehát a kiváltság igénylésre nem ad jogosultságot; de a gyakorlat megteremti azokat, és ha az esperes például elég merész a törvénynek tiszteletet követelni: élete gyötrelem lesz, neve piszkolódás tárgya, tönkre teszi saját anyagi előmenetelét, és még az is megesik, hogy cserben hagyja maga az egyházkerület, a melynek pedig legfőbb tiszte volna a saját maga által hozott statútumoknak tiszteletet szerezni. A ki egyházmegyei közigazgatásunkkal és törvénykezésünkkel közelebbről ismerős, teljesen ismeri egyházalkotmányunk efféle miseriáit s igazat fog adni nekem. Az erdélyi kerületben volt ezen segítve; legalább akart lenni a püspöki látogatás alatti egyházak kivételes helyzetével s a mélt. consistoriummal. Akart lenni mondom; mert bizony az ily püspöki látogatás alatti egyházakban fordult elő elégr zűrzavar. Akart lenni és most már lesz is a püspök teljesen független helyzetével, nem levén ő az egyházi közigazgatás főnöke, ekklézsiás pap. Nálunk ilyen püspöki egyházak nincsenek s mondhatná valaki, nem is szükségesek; hiszen Budapest főváros s még is a pesti ref. egyházban, hol a presbiterek septemvirek, miniszteri tanácsosok stb. stb. megjelenik a canonica visitatió évenként, a pesti traktus gyűlésén, mint köz pap jelen van a püspök, és a metropolis valóban példány gyülekezet! Igaz; de hunyja be csak szemét a jeles főpásztor: kérdés, nem fogja-e éppen valami papválasztási eset miatt akaratlanul az ujjhuzásra példát adni éppen Budapest, követve Miskolc példáját ? . . . Szüntessük meg azért uraim a kényszer helyzeteket. Ne legyenek ugyan püspöki egyházak, hanem a konvent az alkotmánytervezetbe vegyen fel még egy fejezetet, az egyházközségek után szólván a káptalanok vagy is törvényhatósági joggai fölruházott gyülekezetekről, melyeknek idősebb papja legyen dékán s nagyobb számú képviselő testületén kivűl annyi kisebb presbyteriuma, a hány lelkész van. Látogassa ezeket a püspök és számadásaikat stb. terjeszszék föl az egyházkerületi számvevő székre; alapitványaik tartassanak nyilván egy egyházkerületi főkönyvben, birtokaikkal együtt; mert bizony mondom, az ellenőrzés még a legnagyobb, legpéldéisabb egyházban sem felesleges! Káptalan! ! ! . . . Fog csodálkozni sok ember. A név nem protestáns; de hát az azért nem baj; a püspöké sem az, és használjuk éppen a jogegyenlőség vindikálása szempontjából. Kéiptalan\ . . . De hát tényleg nem az maga a debreceni presbyterium, mely éppen felét küldi ki a főisk. tanár választó bizottságnak s a prep. tanárok választásánál 1

.. -át ? Sőt többet mondok: kivált úgy a 7-ik, 8-ik napján a kerületi gyűlésnek, úgy szólván Debrecen képviselői alkotják magát a kerületi gyűlést is csak nem. . . Higyjék el uraim I magok a traktusok, magok az esperesek fognak örülni majd, ha a tőlök függetlenített nagy gyülekezetek nyűgétől meg fognak szabadulni. És ha állam-alkotmányunk helyesnek találja némely városokat törvényhatósági joggal fölruházni: nem lesz helytelen az sem, ha a mi ref. egyházunk is szintén ismerni fog ily -e. törvényhatósági joggal biró gyülekezeteket vagy kép-