Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-06 / 23. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLA 1 SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - HIVATA L : VIII. ker. Mariautca 10. sz. !. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. ftgfT" Teljes számú példányokkal mindég szolg-állia.tűink:, Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejárt, annak megújítására felkéretnek. A „fényes" ekklézsiák. Ajánlva az egyházmegyék, kerületek s az összeülendő konvent figyelmébe. Midőn ezen cikk címét leirtani, önkéntelenül eszembe jutott egy adoma, melyet egykor Pálkövi Antal pataki tanár házánál hallottam, mely szerint S-A-Ujhely, a felsőzempléni traktussal egykor ujjat húzva, a nagy Vay József e. ker. főgondnokhoz követül küldött egy fogas prókátort, Kelemen uramat. A követ így kezdte beszédét: >: > az újhelyi fényes ekklézsia stb.<< : —mire az öreg Vay így utasította rendre : ^Kényes, Kelemen uram, kényes/ Valóban sok volt és van ma is ilyen kényes ekkla a mi ref. egyházunkban! E becses lapok 2 2-ik számának vezércikkében kilátásba van helyezve, hogy a tiszáninneni ref. egyházkerület, a magát metropolissá így úgy kinőtt miskolci egyház kedveért, egy igen méltányos statutumát fogja legközelebb öszszetörni. Már előbb is lehetett ezt sejteni, midőn a miskolci lelkész-jelöltséget a derék Mitrovics Gyula s.-pataki theol. tanár nemesen visszautasította. Es most ez mee fos: történni annak a o o Miskolcnak kedveért, a melyet rossz gazdálkodása-és egyéb rendetlenségeért egyházmegyei hatósága kénytelen volt, talán egy pár évvel ezelőtt, megdorgálni. E lapok figyelmes olvasói még emlékezhetnek reá. Az egyházkerület, a mint a hivatolt cikk jelzi, csak ugyan megfogja Miskolc kivánatát adni, hogy a törvényszegésre megmutassa a rossz példát Szikszónak, S.-A.-Ujhelynek, Kassának, R.-Szombatnak, szóval minden népesebb egyházának. Gondolom, hogy midőn e sorok leírásával a darázsfészekbe nyúlok, lesz felzúdulás, történelmi fejlemények s sajátságos helyisetek, műveltség, nagy teherviselés, a közmivelödés szolgálata, Debrecen és más ilyesfélékre hivatkozás. Elsőben is kijelentem, hogy nem azért fogtamtollat, hogy akár a legfüggetlenebb és legpresbyteribb e. kerületet, akár Miskolcot, vagy a többi egyházakat leckéztessem. En elvi szemponthói szólok. A mi ref. egyházunkban több mint kétszázados baj, vele csaknem egykorú az egyházközségek különfélesége, úgy népesség, mint műveltség tekintetében, a mely miatt a nagyobb és műveltebb egyházközségek a felsőbb egyházi hatóságokkal örökösen ujjat húztak. A ki az e. h. történelmet ismeri, az állításomat nem fogja kétségbe vonhatni. A dunántúli kerületben sokszor álltak harcban egymással, a traktussal, sőt magával a superintendentiával, hogy többet ne mondjak, Komárom, Pápa és Losonc; a dunamellékiben Cegléd, Halas, Kecskemét, Kőrös ; tiszamellékiről már szóltam; a tiszántúliban Debrecen, Nagyvárad, Szatmár és Németi stb. Tény az, hogy a debreceni egyházban a debreceni esperes soha sem vizitál és nem is volt canonica vizitatió ember emlékezet óta ; tény az, hogy a debreceni ref. középiskolai tanítóknak a b. e. debreceni esperes megtagadta a bizonylatot éppen a fentebbi okból, a miért annak kiállítására az egyházkerület a püspököt utasitá; tény az, hogy a legutóbbi debreceni papválasztáshoz biztosokat az esperestől nem kértek, csak a megtörtént választást je-
