Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-23 / 21. szám

zetek és állam közti egyenjogúság elvéből folyó s bár- I kitől megkövetelhető méltányosság? Hiszen az állami gymnasiumok tanárainak fizetési minimumának meghatározását az egész törvényjavaslatban sehol sem találjuk, csakis a rólunk - nélkülünk intézkedő 82. §. a hitfelekezeteket illetőleg szabja meg azt. De ezen 82. §-ban viszont nincs meg a hitfelekezetek közti egyenjogúság és méltányosság. Ugyanis annak zárjel közti végszavai azt mondjak, hogy »e rendelkezés — t. i. a lakáson felüli 1200 frt évi fizetés, — nem vonatkozik a teljes ellátást élvező egyházi személyekre." Ha már most tudjuk azt, hogy az állam felügyelete alatti kath. jellegű 87 gymnasiumnak, rendes és helyettes, okleveles és nem okleveles, összesen 1029 tanára közül, világi 493 , egyházi 536, és így azon tanároknak több mint fele, a fizetés minimumának azon kötelezettsége alól, helyesen vagy nem helyesen (ezt nem vitatjuk), de ki van véve : ugyan ki hozhatná még kétségbe is, hogy a gazdag klérus és hatalmas állam ily könnyebbsége mellett, méltányos lehessen tőlünk azt követelni, hogy mi szegények, magunkra hagyatottságunkban álljunk ki a versenytérre. Bizony ez nem a vallás-egyenjoguságból eredő méltányosság ! Ily körülmények közt adni nekünk a javaslatban szabadságot arra, hogy ha az előirt követeléseknek eleget teszünk, nemcsak meglevő középiskoláinkat megtarthatjuk, de még ujakat is állíthatunk ; ily viszonyok közt adni szabadságot arra, hogy »berendezett bölcsészet-természettudományi tanszak-"kai ellátott főiskoláinkban, még 16 tanárral, tanárképző intézetet is állíthatunk : ez, hogy ne mondjam — guny; de minden bizonynyal olyan szabadság, mintha Molnár Aladár úr azt indítványozná, hogy adjanak szabadságot azon politikai pártnak, melyhez én tartozom, e hazát önállóvá és függetlenné tenni. Mind a két szabadság igen szép ; de az érette küzdőnek nem boldogságot ád, hanem fájdalmat okoz, nem állváft ez idő szerint hatalmában, az elibe torlasztott akadályokat elhárítani. Sysiphusnak is megígérték az istenek, hogy ha feltételeiket teljesítve a követ a tetőre felhengergeti, nyugodt és boldog lesz. Hányszor tétetett már prot. egyházunk részére is azon igéret, hogy ha az „Entwurt"féle ily rendeleteknek követelményeit teljesítjük, iskolá- ! ink feljutnak a kulturállam e téreni követelményeinek magaslatára, s aztán mi is e téren nyugodtak s boldogok leszünk. Pogány isteneknek pogány követelése volt amaz ; centralisálni akaróknak gyötrő és soha véget nem érő követelései ezek. Vajha egyházunk ne veszítené el a jobb jövőbeni hitet, melyre e sysiphusi munkában oly nagy szüksége van, s vajha birna elég egyetértéssel, s ebből eredő erővel, meggátolni, hogy ezen Molnár Aladár-féle javaslat törvényerőre emelkedjék! Ezen óhajjal zárom ezen, már úgy is hosszúra nyúlt cikkemet; oly sok még elmondani valóknak közlését máskorra tartva fent, ha azt szükségesnek talalom és főleg ha e lapnak t. szerkesztője, nem zárja el előttem lapjának hasábjait. Kiss Albert. Az ez évi sept. hóban Brüsselben tartandó közoktatási nemzetközi congressus tervrajza főbb vonásaiban. M. van Humbeeck közoktatási miniszter elnöklete alatt. (f.) Beosztás. — A congressus tíz osztályra oszlik, melyek a következő tárgyakkal foglalkoznak : 1. osztály. Óvodák, gyermek-kertek, gyermek-kertésznő-képzők, elemi oktatás. 2. osztály. Középoktatás. 3. osztály. Felsőbb oktatás. 4. osztály. Szakszerű-, műszaki-, földmives-, kereskedelmi iskolai oktatás. 5. osztály. Népszerű tanítás. Tanfolyamok, felolvasások, könyvtárak, gyűjtemények, az oktatást terjesztő társulatok. 6. osztály. Iskolai egészségtan. A CONGRESSUS NAPI RENDJE. 1. osztály. Elemi oktatás. A közgyűlés a következő kérdéseket tárgyalja : Minő célt kell követnie a törvényhozónak, az elemi oktatás tanterve kidolgozásában ? Az-e a cél, hogy határozott ismereteket közöljön, hogy tapintatos modorban fejlessze a fizikai, értelmi és erkölcsi tehetségeket ? Milyenné kell alakítani az elemi iskolát a nép politikai nevelése szempontjából ? Az osztályban tárgyalandó kérdések : A) 1. Melyek a tanszabadság törvényszerű határai ? — A szabadság ellenzi e, hogy a tételes törvények biztosítékot kívánjanak a tehetségre és erkölcsiségre nézve azoktól, kik hivatást éreznek a nyilvános tanításra ? — A legtöbb törvényhozásban a büntetések közt bizonyos polgári és politikai jogok felfüggesztése is szerepel, pl. a gyámsági jog, a családi tanácskozásba való ártakozás tilalma stb; a törvényhozó a tanítás jogát felvegye-e a felfüggeszthetők közé ? — A büntető törvények elnyomják azokat a tetteket, melyek az állam biztonságát zavarják. A szabadabb országokban ez az elnyomás nem gátolja a vélemény egyszerű nyilvánítását. Ha a törvények megvetését a nem hivatalos, de a közönség gyermekeire nézve mégis nyilt iskolákban tanulják, az ilynemű oktatas a szólás-és tanszabadság körébe esik-e, vagy az elnyomandó tettek sorába r 2. Hogyan kell szervezni az iskolai gyűjteményeket, tekintettel arra, hogy azok oly raktárszerü helyiségek (dépots), hol a tanítók növendékeikkel megjelennek, s hol oly tárgyakat találnak, melyeket nem minden iskolába gyűjthetni össze ? 3. A leányoktatásra okvetlenül kell-e külön rendtartás és speciális tanterv ? — Mely életkorig lehet vegyes az iskola ? , — A vegyes iskolákban a fiuk és leányok vegyest üljenek-e a padokban ?