Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-23 / 21. szám

__G69 Nagyon jól tudjuk mi, hogy a legjobb gymnasium s a legjelesebb akadémia is csak annyit képesek nyújtani növendékeiknek, illetőleg polgáraiknak, hogy azok ez alapon, magán szorgalom által, tovább építsenek. De ehez szükségesek kitűnő tudományos művek, jeles könyvtár, különféle irányú honi s külföldi szak-folyóiratok. Tanáraink e tekintetben úgy ahogy segíthetnek magukon részint szövetkezés, részint pedig közkönyvtárak ingyenes használata által; de mit tegyen a falusi pap ? Elismerjük, nem alap nélküli amaz általános panasz, hogy a papok legtöbbjei, beülve a parochiákba, vagy lanyhán, vagy épen nem képezik magukat oly buzgalommal s kitartással, a milyennel azt tenniök kellene. S mi ennek az oka ? Felelet: mert szegényesen vagyunk dotálva. En pedig azt mondom, hogy elmaradásunknak nem ez a fő oka, hanem az, hogy csekély jövedelmünket sem szabad teljesen elfogyasztanunk, fölöttünk lógván Damocles kardja gyanánt ama balhangzású ^ mementó moriBizonytalan jövőnk s családunk java azt kívánják, hogy fizetésünk egy részecskéjét, azt, melyét különben önképzésünk eszközeire fordíthatnánk, előre nem látott, de bekövetkezhető balsorsunk enyhítésére fentartsuk. Mily sokkal boldogabbak volnánk, ha oly nyugdij-intézetünk lenne, melyre bizton támaszkodhatnánk. Nem lenne akkor széles Magyarországon egy oly csekély jövedelmű prot. gyülekezet sem, mely ne nyújtana annyit, hogy lelkésze, szerény s okos beosztás mellett, néhány forintot ne fordíthatna évenként tudományos művek s szakiratok beszerzésére. De meo-J £> mily nyugodtan emelkednénk kötelességeink legmagasabb fokára, oda, a hol, mint a jó pásztor, életünket is adnók juhainkért, ha vállainkat nem nyomná azon súlyos gond, mely a mostani körülmények közt lelkünket szabad röptében anynyira akadályozza. Kétséget sem szenved, hogy a jó kedv s a függetlenségnek érzete fokozza a tevékenységet s előmozdítja a kivánt eredményt. S nem kivánja-e magának az egyháznak, mint testületnek java, hogy az általam indítványozott nyugdij-intézet mielőbb életbe léptettessék ? A leggyászosabb eseteket, midőn a pap vagy tanár saját hibáján kivül oly helyzetbe jő, 670 hogy lelki s testi fogyatkozásai következtében korán munkaképtelenné lesz, — mellőzzük most; ezek — hála az egek urának, — még eddig nem gyakoriak; vegyük a legkedvezőbb pékiákat, melyeknél a természet romboló műve rendes uton s fokozatosan érezteti hatalmát pap s tanár, eme törékeny cserépedényekkel szemben is. A megfeszített lelki munka, kivált ha az évek hosszú során át tart, utóvégre megtámadja az organismust, bármily erős legyen is az s meggyöngíti a szilárd akarat által fokozott lelki erőt is. Csak a jó Isten kiváló választottjai azok^ kik agg korukban is megtartják lelkük ruganyosságát s testük épségét; legtöbben, sajnos, visszaesnek második gyermekkorukba. Mily gyönge lábon állhat az a disciplina, melynek gyepltijét vas kar helyett, elgyöngült gyermekkéz tartja ! És hogyan vezethetné a hivők seregét az élet küzdelmeinek pusztáján az igéret tőidére az a vezér, ki oly görnyedt, oly ingadozó! A tanárnak nincsen más kilátása nálunk, mint hogy az igát, a közjó rovására bár, addig viselje, mig alatta össze nem roskad ; a lelkész mellé ellenben adunk segédlelkészt, vagy administratort. A végeredményben mindkét eset azonban egy és ugyanaz. Mindketten, a pap-meg a tanár is, ha nem ámítják magukat, kénytelenek tapasztalni, mennyire hanyatlik azon művök, melyet ép erővel . évek hosszú - során át építettek, azon különbséggel, hogy rajta az egyik félnél saját, (a mi még fájdalmasabb), a másiknál káplánja kezei rombolnak, ki hol hízelgés, hol kedvezés által — h°gy a többit elhallgassam — oda törekszik, hogy principálisa helyén saját jövőjét megalapítsa. És mikor történik az. egyházak kebelében több visszaélés, dúlongás, viszály, korteskedés, mint a kegyelemidő tartama alatt r A papi hivatal tekintélyén ép az elhúzott választás alatt oly csorba ejtetik, hogy évek kellenek hozzá, mig azt az uj lelkész sok küzdelemmel kiköszörüli. De ki volna az a kemény szivü, ki az elhalt lelkész családját, a mostani körülmények között, rögtön kiűzné a parochiából ? Azonban, ha mi becsületes segélyt nyújthatnánk az özvegynek s árváinak, akkor nyugodtan mondhatnók : »meghalt a király, éljen a király!^ Nyugdij-intézetünk ez esetben . .olyan • volna, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.