Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

bályozására, s a tanárok által adandó *) és adható órákra s még némely egyébb részletekre nézve ugyanazon határozatok fogadtattak el mind az állami mind a felekezeti iskolákra vonatkozólag, melyeket Molnár A. a reformátusoknak csinált tervezetében is indítványozott és melyeket a ref. convent bizottsága is elfogadott. Ezen tárgyakra a törvényben részletesebb szabályok fölvétele által vált lehetővé a felekezeti iskoláknál mellőzni a miniszteri engedélyeket, s az intézkedéseket az egyházi hatóságoknak tartani fönn. Negyedszer, minden, mit az állam felekezeti iskoláktól kiván, a törvényben van határozottan megmondva s ezzel biztosan van meghatározva, hogy mire és minő korlátok között, és minő módon gyakoroltatik az állami felügyelet. Mindezekben a törvényjavaslatnak a bizottság által megállapított szövege határozottan jobb, és a protestánsok önkormányzati érdekeinek is sokkal inkább megfelelő mint a miniszteri javaslat volt. Azonban két dolog az autonomiát érzékenyen érinti. Egyik az, hogy fajdalom egy szavazattöbbséggel elesett Molnár A. azon indítványa, hogy mondassék ki, hogy az állam közegei, midőn a felekezeti iskolákat a felügyelet céljából látogatják, ott sem az intézet, sem a tanárok iránt rendelkezési jogot nem gyakorolhatnak. Molnár külön véleményt jelentett be. A házban ennek elfogadására az ad reményt, hogy a törvényjavaslat egész mostani szerkezetéből okvetlen következik. A másik az, hogy elfogadtatott Molnár A. régi marottja, t. i. a tanári fizetések minimumának (1200 frt és lakás) a törvényben megállapítása. Ennek a prot. iskolákra is jó következése lesz ugyan, de az önkormányzatnak mégis inkább megfelelő volna, ha a felekezet maga határozná meg. Végre a legnagyobb, 4 ülésen keresztül folyt vitát szült a tanárok képzésének és képesítésének kérdése, melyre Molnár A. egészen uj, és részletesen kidolgozott fejezetet indítványozott. Ezen fejezet részletes tárgyalását egy nagy elvi vita előzte meg. Ebben : Grünvald Béla azt indítványozta, hogy a tanároknak mind képzését mind képesítését az állam magának tartsa fenn saját egyetemein. Gr. Dezsewfy Aurél indítványozta, hogy a képzés Molnár javaslata értelmében és az abban foglalt garantiák mellett ám engedtessék meg a felekezeteknek is, de a képesítés tisztán állami legyen. Molnár A. indítványa értelmében kívánta, hogy mind a képzés, mind a képesítés engedtessék meg, az ott előadott garantiák mellett. Az ezen vita első napján jelen volt Tisza Kálmán még azon javaslatot is tette, hogy a Molnár A. által javaslott garantiák mellett képzett és képesített egyének az államilag képesítettekkel egyenjogúak legyenek: az ezen garantiák nélkül képzett és képesített egyének *) Azonban a tanárok köteles óraszáma 20-ról 18-ra szállíttatott. pedig csak a felekezet saját intézeteiben alkalmaztathassanak. E nézetnek az egész bizottságban egyetlen pártolója sem volt. Órákig tartott vita után két szavazat többséggel elfogadtatott, hogy a Molnár javaslata értelmében, azaz kellő garantiák mellett megengedhető a felekezeteknek a tanárok képzése, de a másik kérdésre, t. i. hogy a képesítés joga is megadható-e ? egyenlő szavazatok voltak pro és contra, az elnök nem döntött, a határozat elhalasztatott. A következő két ülésen letárgyaltattak a tanárok képzésére vonatkozó szakaszok; s ismét előkerült a képesítés kérdése, azonban ismét nem tudtak megállapodásra jutni. Az ezutáni ülésen végre egy szavazattal elfogadtatott ugyan, hogy a Molnár Aladár javaslatában előadott módon a felekezetek is képesíthetnek tanárokat, de ugyancsak egy szavazattal elesett azon záradék, hogy az igy nyert képesítés az államiakkal egyenlő érvényű. Molnár A. erre is külön vélményt jelentett be. TÁRCA. Celder és a Vasárnap! Nagy lelki örömmel olvastam e becses lapok 13-dik számában Celder fölhívását egy „Vasárnap« című prot. néplap megindítására. Nagy lelki örömöm önkénytelen tört ki e fölkiáltásban: „éljen Celder és a Vasárnap ! * És nem is ok nélkül; borongó lelkem előtt sötét ködfátyolként vonultak el a 6o-as évek, melyekben egymás után tűntek le prot. egyházi irodalmunk egéről vallásos irányú heti lapjaink: a »Lelki kincstár", a „Család Lapja® és utoljára a „Keresztyén Család,® pedig mondhatom oly egészséges magyar kálvinista lélekkel voltak írva; oly vallásos, erkölcsi irányú s szív és lélek nemesítő olvasmányokat adott hetenként mindegyik lap olvasó közönségének : hogy a két protestáns felekezetnek mind e mai napig megbocsáthatlan bűne az a hideg közöny és részvétlenség, mely miatt egymás után buktak meg köztünk e tartalomdús lapok. Azóta mindig vártam epedve e tátongó ür betöltését, e kiáltó szükség elhárítását egy hason-irányú vallásos néplap megindításával. Még nem régen is e lapok hasábjain szót emeltem e tárgyban reménylve, hogy „ha a boldogemlékezetű „Hazi kincstár® és „Keresztény Család® rövid földi pályájuk után megszűntek is élni Pesten, majd a hatalmas és gazdag Debrecenben felfogják azt támasztani ébredő prot. népünk lelki hasznára és üdvére stb. És most, habár óhajtásunk szerint nem egyenesen a nagyhírű kálvinista Rómából indult is meg a nép életszükségévé vált nagy eszme, egy prot. heti néplap kiadása, de még is azon tájék éltető melege s enyhe levegője érlelé meg Celder termékeny agyában a megin -dítandó „Vasárnap® című egyházias szellemű s vallásos erkölcsi prot. néplapot.