Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

Kétszeresen üdvözöljük azért a kitartó munkásságáról ismert Celder tiszttársunk nemes és buzgó törekvését, kinek bel-missiója e téren sem enged kételkednünk, hogy az elültetendő mag kövér csirakat fog hajtani és kedves ízü s éltető táp-erejű gyümölcsöket termend nagyon is magára hagyott falusi köznépünk szellemi táplalására. Kisded egyházamban 600 darabra emelkedett immár egy nagy gonddal ápolt népkönyvtár, és ebben 12 kötetben vannak meg a feljebb érintett Lelki kincstár, Házi kincstár, Család lapja és Keresztény Család félévenkénti kötetei; és azt tapasztalom, hogy az olvasni szerető családok kiváló előszeretettel olvasgatják még most is e vallásos irányú könyveket, sőt pápista emberek nagy lelki szomjúsággal vágynak e protestáns szellemű lapokat olvasni s nyiltan be valljak, hogy vallásukat illetőleg igen sokat tanúinak azokból és nagy világosságot derítenek föl lelki szemeik előtt. És ha tehát e krisztustalan korban sokan vannak mégis népünk között, kik szomjúhozzák és keresik a jézusi tanok vallásos ihletésű kutforrásait: nem örülhetünk-e méltán a Celder és több jeles társai altal megindítandó „Vasarnap* című prot. néplapnak, mely életszükségévé kell, hogy váljék protestáns közönségünknek. Sokat, igen sokat tehet a papság a köznép között egy ily vallásos irányú heti lappal ... de azért, még sem mindent; mert valamint a ponyvairodalom mételyét nem lehet kiirtani a legjobb népies irányú heti lappal vagy újsággal sem : úgy a naponként terjedő vallástalanságot sem akadalyózhatják meg általánosan két, három forintos heti lappal, hanem csak egyedül 3, 4 krajcáros, igen olcsó vallásos iratok terjesztésével, mint a milyenek vannak magyar nyelven König R. lelkésznél Budapesten. (Csak hogy ezekben zamat, név, tárgy és képek mind idegen szaguak.) Ilyen különösen az aradi népirodalmi vallalat, melynek kiadója Gyulai István, mely ellensúlyozza a Tatar Péter-féle ponyva irodalmat; nem tudom jelenleg, örül-e még a szép célú s hasznos intézmény az életnek vagy eltűnő csillagként ez is ala hullott a népirodalom egéről: több megjelent füzetét ismertem eddigelé e népies irányú, s igen olcsó népirodalmi vállalatnak, melynek egyedüli célja, hogy a köznép erkölcsi és vallásos érzéseit fejleszsze, hogy a nép életéből a buta babonás hiedelmeket irtsa és a józan nevelészeti elveket az alsóbb néposztályból is megismertesse. Azért ne tévesszük itt szem elől, hogy csupán heti lappal, legyen az bár a legjobb vallásos irányú lap is, csak kicsiny körben mozoghatunk, csak néhány értelmesebb egyént vonhatunk be a nép közül, kivált falukon, olvasó társulatba ; de a jó és olcsó 3, 4 krajcáros szép irodalommal az egcsz népet eláraszthatjuk ; mert ha ez olcsó, népszerű és vallásos iratokért pénzét kiadja a köznép: azt az ő sajátságos életéből tudjuk, hogy azokat el is olvasgatja, vagy magának fiával, leányával elolvastatja és ha érdekes, tanúságos történet, azt másoknak is elbeszéli, vagy egymással kölcsönösen közli. Egy szóval egy jó vallásos irányú heti lappal, ha párosítjuk azt ily olcsó 2, 3 krajcáros erkölcsjavitó népirodalommal hihetlen csodákat tehet egy lelkes buzgó pap, vallástalansággal vádolt köznépünk között. Hogy pedig e tekintetben is eljöjjön az idő teljessége, vagy is, hogy a „Vasárnap® című prot. néplappal, könnyű módon összeköttetésbe hozzuk az igen olcsó, vallásos és erkölcsi irányú népirodalmat is, folyamodjunk a superintendentiákkoz, hogy miután nekünk nincsen Szent István társulatunk, mely száz ezer népies irányú apró és olcsó kis könyvekkel és szent képekkel árasztja el évenként a pápista világot: segítsenek akkor rajtunk a superintendentiák e legszentebb vállalat kivitelében az évenkénti államsegélyből legalább annyival, mennyivel a nyomdai költséget és irói díjt fedezhetnék a lelkes vállalkozók. Ha a nép az egyház életfájának gyökere s azt akarjuk, hogy e fa kedves ízű és dús termésű gyümölcsöket hozzon, gondolkozzanak mások is e tárgy felett és szóljanak hozza komolyan és jó akarattal, hogy a tavasz kifejlessze és a nyár megérlelje e szent célú vállalatot, mely áldás-dúsan terjessze aztán népünk között az Isten országát. Simon S. BELFÖLD. A dunántúli ref. e. kerület közgyűlése. (Folytatás). April 27-én elsőben lelkészek felszentelése tartatott a komáromi ref. egyház templomában, vizsgát tett 5 ifjú lelkész, felszenteltetett 4, egynek felszenteltetése elmaradt azon okból, mert az illető e. megyében üresedésben levő lelkészi állomás nincs, felavattatott még 1 ifjú lelkész, ki a tiszántúli e. kerületben vizsgázott. Hogy pedig a felszentelő püspöki beszéd ezen szavai : „felavatlak titeket e fényes gyülekezet előtt* máskor az üres templom miatt nevetségessé ne váljanak: elhatároztatott, legyen ugy mint régen volt, a papfelszentelés mindig vasárnap délelőtt tartassék, egy ez alkalomra ft. püspök ur által felszólítandó lelkész házi szónoklata mellett. Azonban óvatosnak kell lenni, nehogy az egyházi és felszentelési beszédek, vagy máskép két prédikáció végig hallgatása miatt legyen üres a templom. Ezt követte a püspöki hivatalos jelentés. E becses lap egy egész számára volna szükségem, ha az egyházkerületünk helyzetét oly teljesen átkaroló jelentés minden nevezetesebb részeit, csak kivonatban is közölni akarnám. Szól a jus supremae inspectionisra vonatkozólag híressé lett pontozatokról, megemlíti az országgyűlés asztalára letett gymnasiumi és reáliskolai maliciosus törvényjavaslatot; elmondja ezekre nézve mint jártak el és mit tettek egyházkerületeink főnökei; birálja a köz. ségi és apácák által vezérelt iskolákban, hitoktatásunk 38