Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

sekért, melyekben való ártatlan voltunk mellett fényes bizonyság egész történeti multunk, s a mely hazafiúi bűnök ellen való bátor küzdelem volt, tulajdonképen való, mágasabb vallás-erkölcsi céljaink mellett, a hazai nagy közönség előtt is eléggé ismeretes feladatunk. Most, a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megkerülve mintegy a ^Pontozatok* ellenében kifejtett védekezésünket, abbeli megjegyzésünket, hogy a főfelügyelet alkalmi körvonalozása csak a vele természetesen összefüggő kérdésekkel együttesen oldható meg, egészen ellenünk látszik fordítani, akkor, mikor a törvényhozó-testület elé nyújtott középiskolai törvényjavaslat tulajdonképen csak olyan keretnek van szánva, a melyben a visszatetszést idézett ^Pontozatok* ismeretes képe foglaltatik be ujdlag, némi szelidítésekkel. A magyarországi prot. egyház, bár e részben elfoglalt álláspontja mellett a hosszú és eléggé kipróbált gyakorlat is világos és félre nem érthető magyarázatot adott, nem egyszer határozottan és érthetően nyilatkozott azon kérdés felett: minő jogi alapokon tartja biztosnak és természetesnek ugy az államhatalomhoz, mint saját iskoláihoz való viszonyát s ezzel összeköttetésben nem egyszer nyilatkozott alkalmilag a felől is: hogyan értelmezi maga részéről az úgynevezett V

)

legfőbb felügyeleti jog* körét, annak részleteit. A békekötések által is biztositott 1608. koronázás előtti i-ső és 1647. V-ik törvénycikkbe iktatott és az ezekre épitett 1 790/1, XXVI. törvénycikkeket jelölvén ki történeti alapokúi, sohasem habozott kinyilatkoztatni, hogy még csak gondolatában sincs olynemü föltétlen függetlenség, mint a minőt kívánnak élvezni némely külföldi felekezetek; de másrészről sietett kijelenteni, hogy az államkötelékeknek csak addig engedhet, azoknak rá nézve üdvös hatása csak azon pontig lehet, míg azok nem akadályozzák meg azt, hogy saját elvei szerint fejlődjék s megtarthassa őt megkülönböztető jellemvonásait. Ily alapelvek hangsúlyozása mellett aztán, akalmilag akárhányszor kifejtette azt is, hogy ^minden alsóbb és felsőbb tanintézeteit, az egyház kiegészítő s elválhatlan részének és életfeltételének tekinti s épen azért az azok lelett való törvényhozási és kormányzási jogát, a jól értelmezett ^legfőbb felügyeleti jogc

<

sérelme nélkül, kizárólagos birtokának kívánja fentartatni* Ha most már ezen történeti előzmények után, J ' nem szándékunk is vitatkozni a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur által beadott törvényjavaslat indokolásában hangsúlyozott azon érv ellen, >;

>

hogy az állami főfelügyelet mai rendezetlen állapotában tovább nem hagyható s annak rendezése minden oldalról sügettetett,* nem méltán feljajdulhatunk-e az ellen, hogy a törvényjavaslat keretébe vont ^legfőbb felügyeleti jog* oly módon értelmeztetik s mint ezt a részleteknél feltüntetni fogjuk, oly módon kívántatik kiterjesztetni, mely homlokegyenest ellenkezik törvényeken alapuló önkormányzati jogainkkal; ellenkezik a hosszas gyakorlattal s centralisticus törekvéseket árul el, annyira, hogy ha e tekintetben az absolut korszakban hozzánk leérkezett rendeleteket s az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogulatlanul összehasonlítjuk, arra a lesújtó eredményre jutunk, hogy az egész középiskolai törvényjavaslat kodifikálni akarja mindazon visszaéléseket, a melyeket eddig jogkörünkben koronkint tapasztaltunk s a melyek ellen annyiszor kelle illetékes helyen erélyesen panaszt emelnünk. Eddig féltékenyen őrzött jogainknak ilynemű megszoritása és csonkítása pedig annyival is inkább méltán támaszt bennünk fájdalmas és lehangoló érzéseket, mert valóban nem látjuk az okát, a miért közoktatásügyi multunk ilyen szellemű és célzatú intézkedések szükségességét érdemelte volna ki; mert a protestáns egyház és annak tagjai, mindig igyekeztek megérdemelni, sőt, dicsekvés nélkül mondhatjuk: megszolgálni azon kiváltságot, épen e kiváltsággal együtt járó és jó lélekkel elvállalt kötelezettségek hű teljesítése által, melyeket számukra talán, más felekezetekkel szemben, multjuk nehéz küzdelmek árán biztositott; mert méltán aggódhatunk, hogy a protestáns szabadság korlátozására, hiveinknél az áldozatkészség megszűnése fog következni, s mert a törvényjavaslat indokolásában, a célba vett intézkedések szükségességének bebizonyítása végett, a íájdalom hangján emlegetett ^tagadhatlanul megingott reputatiónk* eldöntése, s átalában ugy tisztakezüségünk, mint a közmiveltségi tényezők sorában megillető értékünk megítélése végett, nyugodt lélekkel hivatkozhatunk arra a történetre, mely, egyebek közt, arról is tud beszélni annak, ki meg nem vesztegetett ítéletet vár tőle, hogy a protestáns szellemnek talán mégis csak van része, ugy a magyar közműveltségi, mint különösebben is a nemzeti szellem emeléseért vívott küzdelmekben, s protestáns iskoláink, nem akarván hűtlenek lenni azon hazai föld iránt, melynek édes anyai kebelén fejlettek ki, még akkor sem germanisáltak, mikor az absolut kormány idejében az állam rendelkezése és felügyelése alatt álló tanintézetekben ugyanám termékeny talajra talált a német szellem. (Vége következik.) A Tiszáninnen való ref. egyházkerület 1880. évi április 27— 30-ik napjain, Miskolcon tartott közgyűlése s annak megbízásából Kun Bertalan, Mitrovics Gyula, superintendens. egyházkerületi aljegyző.