Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-05-09 / 19. szám
got utasítja: hogy az alapítvány biztosításáról gondoskodjék. 83. §. (e. 84.) Ha valamely prot. hitfelekezeti nyilvános középiskola általában a jelen törvény követelményeinek meg nem felelne, jogában áll a vallás és közoktatásügyi ministernek, az illető iskolai főhatóságához, legalább félévi időközökben, három ízben intézett megintés után, attól a nyilvánossági jogot elvonni. Ily megintések, csak a jelen törvény hatályba léptétől számított két év eltelte után kezdhetők. A nyilvánossági jogtól megfosztott tanintézetek a magánintézetek sorába helyeztetnek, e jelen törvény VI. fejezetében a magánintézetekre nézve megállapított intézkedések alá esnek. 84. §. (e. 85.) Ha bármelyik hitfelekezetek valamelyike, uj középiskolát akar felállítani, köteles e szándékát a létesítendő tanintézet megnyílta előtt, a vallás-és közoktatásügyi ministernél bejelenteni. A tiszáninnen való ref. egyházkerületnek a képviselőházhoz intézett kérvénye a gymnasiumi és reáliskolai törvényjavaslat tárgyában. Magyarországi protestáns egyházunk s annak egyetemében a Tiszáninnen való ref. egyházkerület is, az egész közmiveltség ügyét, annak a szellemnek való föltétlen hódolatból szolgálta, melynélfogva tudta azt, hogy elvész a nép, a mely tudomány nélkül való s minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, országunk is ledől s rabigába görbed, s épen azért minden tőle kitelhető, sőt sokszor magát is megr-1 o *_> erőltető áldozatot megtett arra nézve, hogy e téren való szolgálatai megfelelők legyenek az idő és a kor követelményeinek. Innen magyarázható meg azon igyekezetünk, hogy mi sohasem vonakodtunk közoktatási ügyünket is a lehető magaslatra emelni s annak, hogy mi sohasem mondottuk azt, hogy immár a tökéletest elértük volna, azt hisszük: elég bizonysága az is, hogy több tanügyi dologban kezdeményezőkül léptünk fel még akkor is, mikor némely öröklött viszonyok közt élő tanférfiak merésznek tartották s töprengve fogadták újító lépésünket. Ennek tudatában s azon meggyőződéstől áthatva, hogy az oktatás és nevelés ügyének egy folyton haladó s mindig magasabb lépcsőzetekre emelkedő életnek kell lennie, mindig hálás elismeréssel fogadtunk minden oly irányelvet, mely e téren az óhajtott siker magaslatára és e magaslat elérésének eszközeire mutat s különösen bizodalommal tekintettünk azon törvényjavaslat elé, melyet a nagym. magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, a középiskolai tanügy rendezésére vonatkozólag, már regebben kilátásba helyezett; még pedig azért, mert hiszen ha valaki, úgy épen a közoktatásügyi minisztérium s az általa alkotott tervezet vannak első sorban hivatva arra, hogy e 'tekintetben mélyreható vezéreszmékkel járjanak előttünk, s mert vártuk, hogy egy ilyen törvény által végre-valahára egy függőben levő életkérdésünk fog kedvezően és ránk nézve megnyugtató módon megoldatni. A mily természetes és kedvesen táplált volt azonban reménységünk, épen oly lehangoló és fájdalmas csalódásunk most, midőn immár a törvényhozó-testület elé is benyújtott törvényjavaslat előttünk fekszik s tanulmányozva különösen annak szellemét, megdöbbenve látjuk azt: minő sors van szánva abban iskolai ügyünk jövőjének, sőt, minthogy a protestantismusban az oktatás válhatlan összeköttetésben áll vallásunkkal, általában a protestantismus szellemének és ezen szellem erejével kivívott jogoknak. M. t. képviselőház! Alkotmányos hazai életünk legközelebbi megmásíthatlan tényei többször bármennyire fájdalmas érzelmeket támaszthattak is bennünk, mi, magyarországi protestánsok, még mindig azon vigasztadó reményt tápláljuk keb; lünkben, hogy a magyarországi törvényhozótestület az, melynek szine előtt egész nyíltsággal és leplezetlenül lehet beszélnünk mindig, a mikor csak igazaink és jogaink védelmezéséről kell gondoskodnunk ; most is bizalommal fordulunk azért a törvényhozó-testülethez, mely hivatva van arra, hogy a beadott miniszteri törvényjavaslat sorsa felett határozzon, mély tisztelettel kérve, egyrészről a törvényjavaslatnak reánk protestánsokra vonatkozó részletére teendő észrevételeink szives meghallgatását, másrészről annak, óhajtásaink szerint leendő átalakítását. Mindenekelőtt fájdalmas szívvel, de habozás nélkül, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy ha mi az előttünk fekvő törvényjavaslat keletkezésének történetén végig tekintünk s a látszat leple alá kissé mélyebben nézünk, azon elszomorító tapasztalatra jutunk, hogy az egész középoktatási ügy rendezésére vonatkozó törvényjavaslat egyik főindoka tulajdonképen nem az e körbe eső dolgok és állapotok fejlesztésének buzgalmában rejlik, mint inkább azon törekvés érvényesítésében, hogy általa a protestáns iskolai önkormányzati jog szoríttassék meg. Mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy a nevezetessé lett és egyértelmű roszalásunkra akkoriban visszavont > y Tiz pont< ( keletkezési indoka tulaj donképen az vala, hogy némely gymnasiumok által elkövetett hazafiúi és nemzetellenes üzelmek megfékezésének alkalmából, egyúttal jól átgondolt támadás intéztessék protestáns önkormányzatunk ellen; úgy, hogy igazán azon elv alkalmaztatott reánk, melynélfogva érzékenyen kellett volna lakolnunk oly hibákért és visszaélé-
