Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-09 / 19. szám

böző utakon, különböző erők- és eszközökkel, egy azon célfelé versenyző törekvésnek, tehát a tanügy oly üdvös s így kívánatos szabad fejlődésének, mint izmosodásának is, csak tágasabb mező nyittatnék; s e nagy kérdés, úgy a tanügy öncélja, mint a protestáns egyház autonómiájának politikai figyelmet igénylő tekintetei szerint, közmegnyugvást előidézőleg oldatnék meg. Áttérve ezek után, az j. a) szövegezésben szabatos kifejezést nyert nézeteinknek megfelelő módosítványaink főbb pontjaira is, habár azok, az előre bocsátottakban, rámutatnak indokaikra, kiemeljük mégis a következőket : A 65. §-ban említett osztályok és évfolyamok számának s a szorgalom időtartamának, önmagunk által leendő megállapítását azért igényeljük, minthogy ezen jog nem annyira a tanügy teréni autonómiánkkal függ össze, mint inkább annak benső lényege, teljessége, reánk nézve ép e szempont életkérdés] mert csak e módosítvány biztosíthat minket egyedül arról, hogy a hitelveinknek is életet adó és életfentartó szabad vizsgálódás s észszerű fejlődés, a különböző felfogású s más tekintetek- és célzatokkal vezérelt kormányok által, önlényegéből ki nem forgattatik s esetleg öncélja ellenére is nem irányoztatik; mig az eredeti szerkezet, oly tantárgyakat, oly terjedelmet és mértéket, annak oly minimumát vagy maximumát állapíthatná meg, oly folytonos zavarokat előidéző hullámzásoknak tehetné ki, középiskolai tanügyünket, a mi tanintézeteinket teljesen tönkre téve, felekezeti érdekeinket halálosan érinthetné. Ha van prot. autonomia, mélyen tisztelt képvisolőház, kell lenni a prot. autonómiával azonos tanügyi autonómiának is; s ha volt háromszázadon keresztül s a magyar államnak csak előnyére, miért kellene lerontani azt a jelenben ? Miért akadályozni akarni, hogy p. o. a magyar prot. egyház középiskoláit, az előhaladott műveltségű nyugoti nemzeteknél is általánosan meghonosult, nálunk is egész 48-ig létezett lyceumi rendszer alapján, a jelen materialisticus törekvések ellensúlyozásául, a philosophiai előképzéssel tetőztessék be, a középiskolai tudományos fejlődés? Miért akadályozni továbbá, hogy a 66. §-ban ki ne mondhassa a protestáns autonom egyház, hogy az ő középiskoláiban a tannyelv kizárólag a magyar, holott a többi középiskolákra nézve is avagy legalább a 4 felsőbb osztályban, kötelezőleg kellene ezt törvénybe iktatni. A 65. §-ra elmondottak által indokolt a 77. és 78. §-okra tett módosítványunk is, a mely módosítvány lenne a biztosíték is arra, hogy a 65. §. az általunk ajánlt szövegezés szerint is, megtámadtatásoknak ne lehessen kitéve. A 82. §-ra tett módosítványunk, nem akadályozva az államkormány esetleges intézkedését, kielégíti az intézetet fentartó felekezet jogi érdekeit is, s így mindkét irányban csak előnyös. A 83. §-t bár gyámságot involvál, céljában nem perhorreskáljuk, de módosítványunkat, nehogy a jóakaratú felügyelet beavatkozássá váljék, figyelembe vétetni kérjük. Ép így felhívjuk a törvényhozás figyelmét, a 85. §-ra tett módosítványunkra is, a mely törvényben biztosított jogunk fentartása felett őrködik, annak az eredeti szerkezetben szükségtelenül célzott megszorítása ellenében. Rá kell mutatnunk még, mélyen tisztelt képviselőház, a 75. §-ra tett, az eredetitől céljában ugyan nem, de lényegében eltérő módosítványunkra is. De egész önérzettel mutatunk reá ! A mennyiben leghívebb hazafias nemzeti és közművelődési törekvéseinkkel szemben, sőt legtöbbször ép a miatt, mostoha volt hozzánk, nem egyszer, hazánk történelmi múltja : a nemzet megdobbant lelkiismerete megigérte, sőt lekötelezte magát, helyrehozni azt, az 1848. XX. s az 1868. LIII. t. cikkben. E törvénycikkek halvány kisugárzása a törvényjavaslat 76. §-a is. Ámde tisztelt képviselőház! a mi kilátásba tétetik, nem ama morzsalékra mutat-e, a mi az evangeliomi dús lakoma asztaláról, a szegény éhezőnek éhségét nem enyhitőleg, önbecsét még is lealázólag lehullott, s míg az kegyelemből, ez bár a fönt idéztük törvény követelménye szerint, még is jogaink árán! . . . Ügy adva, hogy csak behunyt szemmel, szivünk dobbanásának lekötésével, talán csak a kétségbe esés által hajtottan, szabad . . . vagy is lehet hozzá nyúlni. Ismerjük mi az ország nyomasztó anyagi viszonyait, s mert át is érezzük, nem is formálunk, sőt szóba sem hozunk teljesíthetlen, még szegényebb helyzetünk által bár joggal támasztható igényeket: ámde tisztelt képviselőház! ha mint a törv. javaslatban kilátásba van helyezve képes és kész is, annyi improductiv, annyi idegen, annyi nyomasztó kényszerhelyzet által reánk utalt kiadást kiizzadni kénytelen nemzetünk, némi államsegélyt nyújtani felekezetünk culturalis és nemzeti hivatású középtanodáink gyámolitására, a minthogy képesnek és késznek is kell lennie, minthogy ez a leghálásabb talaj termékenyitése — tegye azt a mélyen tisztelt képviselőház, a többi hazai hitfelekezetek közt egyedül szegény, egyedül magára hagyott, pedig a nemzet zömét képező magyar prot. hitfelekezet leghívebb nemzeti s culturalis missiót követő középtanodai céljaira folyóvá, ne jogaink árán, hanem a legsúlyosabb ; körülmények közt is mindig nagylelkű nemzet