Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-02 / 18. szám

§. szerint törvényben határoztatnak meg a köteles tantárgyak, a 65. §. szerint ez, a hitfelekezeti iskolákra nézve, a kormányra bízatnék, úgy hogy az autonom felekezeti iskolákban a miniszter több { hatalommal ruháztatnék fel, mint az államiakban. Méltán igényelhetjük, hogy a köteles tantárgyakra nézve, akár az által, hogy ugyanazok állapíttatnak meg, mint az állami iskolákra nézve, akár máskép, törvényben nyerjünk minden ingadozás és beavatkozás ellen biztosítékot. A mi ugyanezen szakaszban a tanítandó ismeretek terjedelmét és mértékét illeti, van ugyan a kormány-intézkedésekre nézve némi korlát felallitva, de hogy ez, a szerkezet homályosságánál fogva, a közoktatás és saját iskoláink szabad fejleszthetésenek kárával, oly értelmezésre ne vezethessen, mintha az iskoláinkban magunk által alkalma- ; zott mertek sem haladhatná meg az állami iskolákban alkalmazott mértéket: ennélfogva világosan kifejeztetni kérjük azon álláspontot, mely szerint az állam tőlünk a megszabott minimumnál többet ne követelhessen, — azon autonom jogunk azonban, hogy a minimumként meghatározott mértéknél többet szabhassunk meg iskoláinkban, továbbra is fentartassek. A 69. §. az épületekre, tanitási helyiségekre, a tanulók számára nézve iskoláinkra is kiterjesztvén a törvényjavaslat erre vonatkozó határozmányain ezeknek mellőzését kérjük: mert ezen intézkedések ismét jogaink indokolatlan sérelmével járnak, másrészt pedig hazai viszonyainknak sem felelnek meg és csak folytonos meddő vitákra szolgáltatnak okot. Közegészségügy szempontjából elég garantiát nyújt az orvosi vizsgálat és különben is ezen szempontnál nem annyira a tanulók száma, mint ezek, és a helyiség közti arány mérvadó. Ha azonban didaktikai tekintetből — dacára fennebbi kérelmünknek — szükségesnek tartatnék is a tanulók számának törvényben való meghatározása, akkor is okvetlen külömbség volna teendő az alsóbb és felsőbb osztályok közt s amazoknál nagyobb szám volna megállapítható. A 70. § fentartja ugyan egyházunk főhatóságainak kivételek engedélyezésére vonatkozó jogát, de azt illusoriussá teszi egyersmind az által, hogy annak más tanintézetekre vonatkozó hatályát előleges miniszteri engedélytől teszi függővé; mert a kivételes engedély kérdése felett való határozatnál nem levén előre tudható, hogy az illető tanuló nem kénytelen-e később más tanodába járni; ezen rendelkezés azt vonná maga után, hogy a tanuló jövőjének biztosítása, tényleg mindenkor a miniszteri engedély kérelmezését tenné szükségessé. E szakasz tehát oly irányban volna módosítandó, hogy az előleges engedély feltétele mellőztessék. A 72. § érintetlenül hagyván egyházunk tanárképzési és tanárképesítési jogát, az ellen, hogy e részben az állam kellő ellenőrzést gyakoroljon, nincs ellenvetésünk. Egyházunknak a nyilvánossági s allami ellenőrzés elől elzárkózni nincs oka. Annál sérelmesebb azonban s egyházunk culturalis működésének méltánytalan figyelmen kívül hagyását tanúsítja, hogy az ekkep az állam ellenőrzése mellett képesített tanárok, a 27. § szerint, az államkormány hatósaga alatt álló középtanodákban nem alkalmazhatók, ha csak még egyszer a miniszter által kinevezett bizottság előtt viszgálatot nem tesznek. Ezen intézkedés következetlenséget is loglal magában, mert ha egyházunknál a tanári képesítés nem volna megfelelő, akkor a tanári működés ily tanároknak nálunk sem volna megengedhető ; midőn pedig azt a törvényjavaslat is megengedhetőnek ismeri el, nincs semmi indok tanáraink működhetési terét ily korlátok közé szorítani. A 27. § tehát ezeknél fogva akkép volna, már csak a viszonosságnál fogva is, módosítandó, hogy a 72. £j-ban fenntartott jogunk részben illusoriussá ne váljék s a 72. §. értelmében képesített tanárok, egyenlő állásban legyenek azokkal, kik a miniszteri bizottság előtt tettek tanári vizsgát. A viszonosság megkívánná egyszersmind a 73. §-nak is oly módosítását, hogy tanáraink az ezen szakaszban kiemelt szempontból se helyeztessenek másoknál rosszabb viszonyok közé. Megjegyezzük még ezekkel kapcsolatban, hogy a tanárképző intézetekre nézve nem tartjuk elegendőnek, ha a 72. §-ban csupán a 66. §-ra történik hivatkozás, mert véleményünk szerint mindenkitől, ki Magyarországban tanári képesítést nyerni kiván, megkövetelhető, hogy a magyar 35*