Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-28 / 13. szám

nek hat napja, nem pihen a hetediken is. Es mikor az ur hazaba kellene menni, némelyik igy szól: szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam, a másik monda : öt igavonó barmot vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam, kérlek tégedet, ments meg engemet stb. Luk. 14., 18, vagy mint Máté XXII. mondja: a hivatalosok vonogatván magukat, némely közülök az 0 jószágába méné, némely az ö kereskedésére, a többi pedig megfogván a szolgákat, boszvsággal illették és megölék azokat. így terjed az egyháziatlanság, igy az erkölcsi romlottság. De még több baj is van. A szelid Jézus szelid tudománya, ha banattal illeti is ottan a világ fiait; de ismét megvigasztalja, mert annak szivreható édes szavai elől el nem rejtőzhetik egy halandó sem, mint a szabad kertnek virága az üditő harmatgyöngy elől. Hanem az elme, melyet a tudományok vívmányai elkényeztettek, ez nem tud az evangyeliommal kibékülni s nem is ok nélkül. A merev orthodoxia ugyanis a százados vallástételekben áthághatlan sorompókat állít, s oly magas kőkiiszöböket rak az Úr házának ajtajaba, melyekről Jézus, ha ma megjelennék köztünk, talán azt mondana, mit mondott volt a farizeusokról : Jaj néktek képmutató Írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mert ti nem mentek be; és a kik be akarnának menni, azokat is nem bocsátjátok. Maté 23, 13. Jézus meghagyta a lelkiismeret szabadsagat. Ez mindeneket megvizsgál és Jézus az időre bízta az ő vallasának kifejlődését. »Még sok dolgok vannak, de most azokat meg nem mondhatom, mikor pedig eljő az igazságnak lelke ; az stb.* Es az emberi lélek segíttetve a tudományok magasan repkedő fényétől, kutatja azokat a dolgokat, melyeket Jézus még akkor meg nem mondhatott, de a melyeket ma már a felfedezések szinten a ház fedeléről hirdetnek. Miképen a virág, az ő bimbójából a napnak nagyobb-nagyobb világosságánál és melegénél mind jobban kifejti szirmait s balzsamos illatát : igy fejlik a Jézus vallásának ezredéves virága; a felvilágosodás az üdv és Isten országara nézve, mind szellemibbre, úgy, hogy legyen a vallás az Istennek lélekben és igazságban való imadása és tiszta szeretet Isten, az atya, és az emberek, mint testvérek iránt. Igy keresi azt a mai korszellem; szívében keresi, s hiszi lenni az Isten országát, nem azt tartja annak, a melyről mondjak : íme itt vagy amott vagyon. S mi csuda ? ha ezt a szív vallását a templomban fel nem találván, nem zörget annak ajtain a mai világ iskolajanak növendéke ?! Azonban nem megfoghatatlan, ha az emberiségnek azon része, mely a tudomány birtokában van, oly könynyen, hogy ne mondjam könnyelműen kerüli a templomot, vagyis egyhaziatlan. Mert van néki más temploma, melyben megtalálja az ő lelkének eledelét az ismeretekben, uj felfedezésekben való kimondhatatlan gyönyörben. A gazdag, boldog az o kincseben, A hatalmas stb. az ő tekintélyében, ambitíójában. De az megfoghatatlan, hogy a nép, az emberiség alsó osztalya, mely arcverejtékkel eszi kenyerét s a miatt nem is ér arra, hogy a tudományból kincset gyűjtsön magának, és munkálkodjék a kenyérért és eledelért is, mely megmarad az örökéletre, oly kevés részben gyakorolja az istenitiszteletet. Pedig sok oka van annak, melyek azt megfoghatóvá teszik. Ilyen a példa, a mi ellenállhatlan erővel vonz, mely elbájol. Ilyen az, hogy napjainkban, az iskolákban a többi, úgy nevezhető világi tudományok előtérbe szoríttatván, a vallás tanítására kevesebb idő jut, mintsem az alatt a vallas eszméi mély gyökeret verhetnének. Annak magvai tehát útfélre hullanak, hol eltapostatnak, s majdan az élet szükségeinek napja kiégeti a gyenge vetést. Mert, s ez ismét másik ok, a már elegyháziatlanodott és a vallás iránt is közönyössé lett szülék nem alkalmatosok és nem ís hajlandók tanítani és nevelni kis gyermekeiket a vallasossagban, hogy mikor megvénhesznek is, el ne távozzanak attól. Melyik ifjú mondhatja ma el a bölcscsel: mikor az én anyámnak gyenge fa volnék stb. Péld. 4., 4. és 5-ik rész. Igy terjed a vallasos közöny s vele az egyhazíatlanság a folytonosság törvénye szerint mind nagyobb mérvben, mígnem betelik a mérték. Felteszi pedig a koronát e bajokra az emberi természetnek gyarlósaga. A nép, az emberiségnek Jézus eljövetele előtt annyira elnyomott, annyira szenvedő resze, mint fentebb elég szomorú rajzban felmutatam, a Jézus vallasa jótékonysága altal megszabadult bilincseiből, a régi vallás lélekölő ceremóniáitól, a lelki rabságból; visszanyerte emberi méltóságát, szabadságát, Isten gyermeke lett, .szóval az angyal jóslata beteljesedett rajta : Dicsőség magasságban az Istennek, béke e földön és az emberekhez jó akarat. Rea szállott a Jézus vallásának minden áldása. De az ember felejt. Elfelejtette a nép is az Istennek legnagyobb jótéteményét, s magara vonta Jézusnak ama keserű szemrehányását: „Nemde tizen tisztulanak-e meg ? a kilenc pedig hol vagyon ? Nem térének hátra, hogy az Istennek dicsőséget adjanak/ Luk. 17., 12. stb. Tagadni tehát nem lehet, hogy az egyhaziatlansag baja megvan felülről és alulról. „Elküldi a király az ő szolgáit, hogy hívnák el a hivatalosokat, de azok mentegetik magukat, és nem jönnek el.® Luk. 14. 18. De hát hagyják-e az evangyéliom szolgái a bajt tovább terjedni ? Nincsen-e a baj ellen balsam Gileádban r Jézus azért jött, hogy a mi elveszett, megtartsa. O elhagyja a 99 juhot, és felkeresi a tévedező szazadikat. — Hirdetnünk kell nékünk is az evangyéliomot, — mely Istennek hatalma, — minden hívőnek idvességére, mind alkalmas, mind alkalmatlan időben ; s hogy az élő és ható legyen, mely elhasson az értelemnek és tagoknak egybekötöztetéseig, el kell lesnünk Jézustól, miképen tanított ő. Szelíden hívta ő magához a megfáradtakat.