Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-28 / 13. szám

nézve kellő fogadás mellett bocsánatot nyert. — J k. 595- 1 Lássunk egy rövidet a XVII-dik századból : 16.r

)l. március 11. Bátorban köz-zsinat, amelyen, miután Szathmári L. Miklós halálával a superintendensi hivatal néhány hónapig üres volt, 260 szavazattal Tliornai P. István debreceni lelkész és esperes választatott el ^ generális inspektorrá és superintendenssé.* Elődéről nyilván feljegyzi, hogy az esperesi hivatalt is megtartotta a suprensi mellett. Jelen volt e zsinaton Séllyei Pál sárospataki főlelkész és Lippai Sámuel pataki tanár is. Voltak jelen több világi férfiak is, ^plures ex praecipuis viris ordinis ecclesiastici et poUtici.'í

(Ide megjegyzettem, hogy valamint itt, ugy a korábbi időkben is sehol nincs nyoma annak, hogy az elválasztott suprens felszenteltetett, vagy valami különleges ünnepélylyel állíttatott volna be. Thornai is csak annyit mond magáról, hogy a gyűlésen : ^confirmatus sum/) — J. k. 94 1. De nem untatom már tovább idézésekkel a t. olvasót, csupán egy pontot igtatok még ide egy levéltöredékből, amely iskolaügyünk mai állására vonatkozólag is adhat némi tanulságot. 1774. december 30. Duna-Patajról irja Gózon István ottani lelkész Debrecenbe Varjas János tanárhoz: ^Igaz dolog, sokan tudják, nem is tagadják, hogy a katholikus statuson lévő oskolák hasznosok és szükségesek a végre, hogy a tanulók Isten, király, haza és felebarátunk iránt való kötelességeinkre készíttessenek, de a helvetica confession lévő iskoláinkról tagadják; azért is azokat vagy restringálják vagy penitus elrontják, mint Pápán, Győrben, Tatában, Rima-Szombatban stb. Azért, a mi oskoláinknak is szükséges azokat a princípiumokat erős soliditással elaborálni, amelyekben a mi tanulóink neveltetnek, a motívumokkal egyben, melyek által készíttetnek a feljebb kijegyzett végekre. <<

;

Egykorú másolat a levéltárban. Ezekből láthatja a tisztelt olvasó, hogy az úgynevezett regeszták nem puszta megnevezései, kimutatásai a források tárgyainak mint az indexek, de nem is rideg kivonatok, mert a lényeges pontokon magoknak a forrásoknak saját szavait közlik s az eredetinek hangulatát, színezetét és egész üdeségét lehetőleg megtartani igyekeznek s mindezek felett még szigorúan tárgyilagosak, tehát semmiféle egyéni nézetnek, célzatnak vagy érdeknek bevegyítését nem tűrik. A jegyzőkönyvi regeszták 157 8-tól 1758-ig már készen vannak nálam; ujabb elhatározásom szerint azonban, még némi kiegészítést adok hozzájok; közleni fogom nevezetesen az illető időrendi pontokon mindazok neveit, akik a mult század végéig e mi kerületünkben lelkészekké avattattak, akadémiákra promoveáltattak, mint szintén a gyűléseken jelenvoltak neveit is. Általában mondhatom, hogy az egyházmegyék s igen számos egyes gyülekezetek saját multjokra vonatkozólag több oly érdekes történeti adatokat fognak nyerni innen, amelyekről eddigelé sejtelmök sem vala. Az egész Szilágyság nagyban fog itt szerepelni, mutatja pl. a többek közt az, hogy míg Tasnádnak derék egyházi történet írója azt mondja, hogy ^az első tasnádi zsinat 1597. jan. 16. tartatott^ (Erdélyi Névkönyv 1874. 29. 1.) addig én 1585. jun. 7. s 1595-ről is tudok Tasnádon tartott közzsinatot felmutatni. Mindezek felett nemcsak a testvéregyházkerületek, hanem hazánk közművelődési s irodalmi történetei is igen számos és érdekes adalékokat nyerhetnek innen, sőt nem marad merőben érintetlenül még a hadi történetek mezeje sem, mert pl. az imént említett Thornai István superintendens, rendkívüli érdekeltséggel leírja, magában a jegyzőkönyvben a II. Rákócy György fejedelem szomorú végsorsához csatlakozó mozgalmakat; leírja, hogy e hős fejedelmi vezér, miképen vívja a halálos harcot, rendkívüli személyes vitézséggel a gyalui mezőn Invocato nomine Jesu, ipse primus evaginato gladio hostem adoritur, pugnat acríter, animat alios fortiter. Ex hostibus nonnullos gladio transfodit, nonnullos capite privát, nonnullos vero globulo trajicit. Solus fortiter dimicat.* stb. Leírja a magyar sereg megfutamodását, a fejedelem sebeit, nagy vérvesztését, végelgyengülését, halálát; határozottan mondja, hogy a fejedelem Váradon, éjjeli XI és XII óra között junius 6-dik napjára viradóra >;

>

aluvék el.* Ugy látszik, hogy Thornai maga személyesen jelen volt mellette. Mindez és több effélék be fognak menni a megkezdett munkába. Alapszerkezete e munkának időrendi lesz, nemcsak azért, hogy az egész könnyen tisztán áttekinthető, használható s az egyes események bizton s hamar fellelhetők legyenek ; hanem azért is, mert régóta meg vagyok győződve a felől, hogy szemlélni, tanulmányozni az egymástól végetlentíl különböző eseményeket azon egységes eredeti időrendben, amelyben azokat maga a sorsok mindenható intézője létre hozta, nemcsak felettébb tanulságos, hanem egyszersmind elmulhatatlanul szükséges is. így fog lenni e mű a történelmi nyomozásoknál, búvárkodásoknál, egybevetéseknél és bírálatoknál némi útbaigazító, tájékozó s bizonyos tévedésektől megóvni akaró segédkönyv. Ilyenre pedig a mi egyházi történetírásunk jelen stádiumán igen nagy szükség van. Az mellett azonban, minden korszakot egy-ReformáíuT^Sv