Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-21 / 12. szám

E hiányos adatokat az idő remélhetőlegHassanként kitisztázza. így az előbbi azon pontot is, hogy Pécsinek Szent-Erzsébet határából kimenni nem volt szabad, ki­javította a Pécsi Simon és pokai Sárosi János fiscalis direcktor által 1639-ben; kiadott okmány, melyszerint ő Nagysága (a Fejedelem) kegyelmesen (megengedte)* hogy ez országban, az hová szüksége tartja Pécsi úr­nak, szabadoson mehessen, járhasson ; az országon kiviil pedig az ő nagyságának hire és engedelme nélkül sem titkon sem nyíltan ne mehessen.1 ) Hogy "a bibliát a szombatosok számára kezdette fordítani 1634-ben és nem a ref. vallásra térése után : mutatja a lefordított szöveg, mely parasákra — szombati leckékre van felosztva. A következett 1635., 1638. deési és fehérvári országgyűlések szigorú eljárása és határozatai a szombatosok ellen, hihetőséggel elvették Pécsi azon kedvét, hogy a bibliafordítást tovább folytassa a meg­kezdett irányban ; maga Pécsi is leányával együtt meg­sententiáztatott a szombatosságért, Deésen, 1638. jul. 12-én.2 ) Hogy zsoltárokat is fordított s a szombatosok énekeskönyvében levő zsoltárok épen tőle valók3 ) — Pécsi 1638. febr. 23. Szent-Erzsébeten költ saját kéz­iratú levele kétségtelenné teszi, melyben vejéhez Angya­losi Istvánhoz igy ir: »búmban sok gondomban. . . . elfelejtöttem megírni, az imádkozásra a mint másokat intőnk, kérőnk betegeket: O maga a beteg (leányát érti) valamint ereje szenvedi Istenhöz esedözzék sírással, óhajtással. Bizonyos írásban olvastam és sok bizonság van róla: O magának az betegnek imádsága, zokogása, sirása előbb halgattatik meg s igenis meghallgattatik. Azért kegyelmed intse, magától is a mint ereje szenvedi és a mint tudja, untassa, fáraszsza istenét maga életiért. És ha tud, annyira tudna, akár az Bogáti soltárából s akár az én fordításomból az 38, 39, 40, 41-ik soltárokat imádsága példájára olvashatja/ A ref. vallásra visszatért 1639-ben — „isten vén­ségére kedve ellen is az igazságot megismertette vele<< 4 ) Megtérése után meddig élt és mivel foglalkozott : arra még eddig nincs határozott adatunk. Azon 8 darab eredeti levele közül, melyeket eddig találtam, a leg­utolsót 1641. okt. 16-án irta Szent-Erzsébeten, s ezt is, a többieket is mind vejéhez kis-egrestői Angyalosi Istvánhoz intézte, ki a szombatosságért hasonlóan meg volt idézve édesanyjával Szigethi Erzsébettel együtt 1638. februárban.6 ) Halála tehát nem 1640-re esik, mint Kővári állítja,c ) hanem 1641. végére vagy későbbre. Az emiitett 8 eredeti levél és a 133 ivből álló biblia-forditás egy és ugyanazon kéz irása. Ivrétben van Nemzeti Társalkodó 1S35. II félesztendő. 275. lap. a) Ilaller Gábor Naplója F.rd. tört. adatok IV. k. 50. 1. a) Uj magyar mu-zeum 1851. II. k. XCIX— CXXXVIII. 4) Nemzeti társalkodó 1835. I1 - félesztendő, 273 lap. 5) Kérelmök a reáirt válaszszal a Teleki-család levéltárában. e) Ker. magvető, VI. k. 47. lap kötve fogásonként; van 11 fogás, 10—12 iv egy-egy fogásban. Az első fogás hiányzik egészen, s így a mű Mózes I. könyve, V-ik része, 14-ik versén kezdődik és végződik a II. könyv XII. részével. Minden rész vége után jedzegetések, magyarázatok vannak, melyek néha még terjedelmesebbek, mint az illető rész, melyre vo­natkoznak. így pl. a közlendő 41. rész egy ív és a jedzegetés két iv. Az első könyv végén az áll: „Mózes első könyvének magyarázatjának fordításával együtt az örök áldandó istennek segödelméből vége. Die 28. szept. 1634. Samelysan(?)< < Tizedik szombati lecke (XLI. rész.) 1. Lőn penig két esztendő múlva, Paroh almában a viz parton állana. 2. És imé a vizből följövének hét szép tettetős (tetszetős) tehenek, jó kövér husúak és csak ott az ter pázsinton legelnek vala. 3. És ime ismét más hét tehenek jövének ki az folyóvízből, kik rosszaknak és ösztövér husuaknak lát­szanak vala, kik az más tehenek mellé állának csak ott a viz parton. 4. Es megh evék a rosz ösztövér husu tehenek amaz szép hét kövér husu jó teheneket, kin folserkene Paroh. 5. Es elaluván másodszor is álmada : Íme hét buzafejek nőttek föl egy szalma szálról, teljesök és igen jók. 6. Es ismét más hét vékony, napkeleti széltől megszáraztatott búzafejek fiataloztak ezek után. 7. Es el nyelék az vékony buzafejek az hét kövér telljes búzafejeket, kinn fölserkenvén Paroh (tetszék, hogy jedzö) álom ez. 8. Reggelre kelvén lelkében térődik vala, és el­küldvén, hivatá Egyptusnak minden Magusait és minden bölcseit és megbeszélé Paroh nekik az ő almát, de nem vala, ki azokat Parohnak megmagyarázna. 9. Szóla azért az fő innyaadó Parohnak, mondván : Magam vétkeit kell ez mai napon megemlítenem. 10. Paroh megharaguván maga szolgáira, engömet vettetöt vala a főkapitán tömlocében, engömet mondok, és a fő kenyér sütőt. 11. Mi is álmokat álmodtunk vala mindketten egy éjszakán, mind én, mind ő, kinek, kinek az ö álmának értelme és magyarázatja szerint. 12. Es ott vala velünk egy ifjú zsidó, a fő kapitán szolgája, annak beszélők megh, és meghmagyarázá nekünk a mi álmunkat, mind kettőnknek tulajdon álmát meg­magyarázván. 13. Lőn penig szintén valamint megmagyaráza, akképen követközék, mert engömet az én tisztömben beállata és azt fölakasztatá. 14. Elküldvén azért Paroh, hivata Józsefet kit futva visznek vala a tömlöc fenekről és megborotválkozván, (jóh) ruháját változtatván, ugy mene Parolihoz. 15. Monda azért Paroh Józsefnek : Álmot álmodtam én, és nincsen, ki azt neköm megmagyarázza, én penig 24

Next

/
Thumbnails
Contents