Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-14 / 11. szám

gerjesztő zsoltárharmoniát, a mit Sz. Nagy Károly teremtett, én még nem hallottam sehol! Dicséret van 112, 77 dallamon, legtöbbnyire a zsoltárokban használt hangnemeken, következő tartalommal : 1. Az Istenről és tulajdonságairól : 11 dicséret, 2. Jézus Krisztusról: a) Az ur szenvedéséről és virágvasárnapi: 7, b) feltámadásáról. 3, c) mennybe meneteléről: i. 3. A Sz. lélekről, pünkösti 5. 4. A keresztyéni életről: a) megtérésről 6, b) bűnről 2, c) megszenteltetésről 8, d) Istenben, Jézusban való lelki életről 9, e) kegyesség 2, f) vigasztalás 2, g) béke 8, h) örökélet reménye 2, i) boldog halál 2, k) felebaráti szeretet 5. 5. A keresztyén anyaszentegyházról: Ünneplés 5, Isten országa 4, üdvösség 4, istenitisztelet, megáldás 4. 6. Alkalmiak : keresztségről 2, confirmandusok felvétele 1, úrvacsora 4, házasság 2, papszentelés 1, templomszentelés 1, reformatio ünnepén 1. 7. Időszakiak: reggel 2, este 3, újév 2. Imák : templomba menet s kijövetkor, úrasztalahoz járuláskor, előtte, utánna, hazamenetkor. Liturgia : az istenitisztelet rendje, hitvallás, egyházi beszéd előtt s utáni imák, úri ima, apostoli hitforma, megáldás. Az úrvacsora kiszolgáltatásának módja. Keresztség kiszolgáltatása. Confirmatió véghez vívésének módja. Esketéskori szertartás (A temetési szertartás ebbe nincs meg). Mutató tábla betűrendben és szétosztva. Végre jön az énekdallamok szerzőinek névsora, u. m. : Zsoltár dallamra megy 20. Német dallam ismeretlen szerzőktől 24. Amerikai, siciliai, genfi 1 — 1. A szerzők megnevezve : Beethoven 1, Bornianszky 1, Bost 4, Duprato 2, Duvernoy 2, Haydn (József) 1, Haydn (Mihály) 1, Handel 2, Ismeretlen 1, Jayet 1 Gróf de Laborde 1, Laur (Louis) i, Luther 3, Schein (Hermann) 1, Mainzer 1, Maian 12, Naegeli 1, Pleyel i, Crüger 2, Praetorius 1, Roth (Heinrich) 3, Urhan 3, Webbe 1. A német dallamok között nem csak egyháziak, — mint p. „Alle Menschen miissen sterben* — hanem j világi chorálok is vannak p. „Nun ruhen alle Wálder*. Mikor fogunk mi magyar reformátusok egy ilyen énekes könyvet össze szerkeszteni ? a mibe már belekaptunk, — annak Isten a megmondhatója ! Vagy fel tudhatjuk-e kutatni örök szép magyar egyházi dallamaink szerzőit ? mint ím a franciak kimutatják, soha, soha! eltemettük azokat örökre, vagyis eltemette az idő ! Kálmán Farhas. RÉGISÉGEK. Viszhang a jeltelen sírokból. Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Miután az irói viszketegség oly irodalmi komikumokat szül, mint az lap 9. számában reám vonatkozó nekrolog, mivel még élek, s mivel az ott elmondott körülményeknek fele nem igaz, fele pedig nem úgy történt mint írva van, s mivel azoknak megcáfolására még mint élőnek elég alkalmam van, kérem a nt. szerkesztőséget e soroknak helyet szorítani; de mielőtt a személyemre vonatkozó körülmények cáfolatára térnék, mind a lapok, mind a nagy közönség, mind a nekrolog, mind pedig főképen a tárgyúl kitűzött egyének érdekében szükségesnek látom a nekrolog iró urakat arra figyelmeztetni, hogy a ki nekrologot akar írni valakiről, azt ne mende monda után, ne holmi imitt amott hallott, szedett vedett beszédek nyomán tegye azt, hanem tegye akkor, ha már épen tenni akarja, ha mindenről biztos, positiv tudomassal bír, tegye akkor, ha a tárgyúl kitűzött egyént minden körülményeivel együtt teljesen ismeri s azt egész valójában, minden lelki testi tulajdonaiban felfogni képes, különben úgy jár, mint az én szerencsétlen necrologíróm, a ki még csak arra sem volt figyelemmel, hogy hátha még én élek és megtalálom hazudtolni, a minthogy azt is kell tennem. Mert mindjárt legelői nem igaz az, hogy szüleim földmivesek voltak, mert az én szüléimnek soha egy talpalatnyi földjök sem volt, hanem igen is volt az atyám becsületes szabó mester. Nem igaz az, hogy az én szüleim valaha pap vagy tanitó ösztönzésére szorultak s adtak volna tanulói pályára. Nem igaz az, hogy valaha másokat satirizáló gúnyoló, csipkedő természetű lettem volna, sőt mint aljas mendikantizmust gyűlöltem azt, ha valaki másnak személye felett ékeskedett, hanem a gyávaságot, a szolgai meghunyászkodást, az igazságtalanságot barátban és ellenségben igen is utáltam és ostoroztam, még akkor is, ha egy egyházmegyével vagy egy kerülettel állottam is szemközt; az sem igaz, hogy tanuló társaim inkább féltek tőlem mint szerettek, — mert inkább szerettek — mert miért is féltek volna ? ha csak azért nem, hogy földhöz birom vágni őket : Hogy S.-Patakról 1832-ben Pápára, s onnét 1835-ben Nt. Deáky Gedeon esperes úr biztatásaira N.-Sallóba tanítónak mentem , s hogy ott két évet töltöttem, az igaz, s hogy a sallóiaknak nem nagy megelégedésére az is igaz, de az mar ismét nem igaz, hogy azon elégedetlenségnek a hegedülésből és rajzolásból sziilemlő iskola elhanyagolása lett volna oka, hanem oka volt igenis az egyházkerület altal épen akkor foganatba vett ezüst fizetések sürgetése. Az sem igaz, hogy én Szabó Péter akkori esperes urat éles gúnyorommal megsértettem volna, hanem az az igaz, hogy Szabó Péter úr egy magánlevelemet elfogván, azzal