Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-14 / 11. szám

a közgyűlés eleibe rukkolt, s engemet, mivel ő abban sértve érezte magát, a gyűlés által, az egyházmegyéből, kiközösített, a kerület pedig visszatett s végre esperes urnák és az egész egyházmegye tanácsának ellenére is szecsei pappá lettem. A mit Szentkúti úr papi hivataloskodasomra nézve mond, t. i. hogy azért hidegültek volna meg hallgatóim, mert vasvesszővel uralkodtam felettök, ismét nem igaz, hogy az előttem való papokon kikapott népnek nem engedtem meg azt, hogy felettem uralkodjék, s nekem parancsolgasson és ezt nem csak Szecsén kellett tennem, hanem tenném még akkor is, ha pesti pap volnék, mert annál nincs nyomorultabb pap a világon, mint a ki felett hallgatói fölényt, hatalmat gyakorolnak. Hogy masokat kicsinylő, gúnyoló es semmi tekintélyt elismerni nem akaró lettem volna, ismét nem igaz, hanem az ismét igaz, hogy ha bár egyes egyén vagy bar az egész egyházmegyei gyűlés lett legyen is az, mihelyt az igazsag és beesület tercről lelepett, mint pl. a Fadgyas Mihály s annak özvegye ugyeben s több mas alkalmakkal is tette, annak a gyűlésnek tekintélye ram nézve megszűnt. Igen is, mert egy olyan gyűlésnek, mely igazságtalan, embertelen eljárarasaval egy embert a világból kiüldöz, bűntelen özvegyét pedig a főgondnoki tiltó levél ellenére is megyei karhatalommal akarja kihányatni csak azért, hogy kedvenc terveit végre hajthassa: olyan testületnek tekintélyét elismerni nem lehet, olyan testületnek, hol a gyűlöltseg, részrehajlás jatszák a főszerepet, tekintélye nincs is — s hogy én előttem sem volt, az természetes. Hogy 1845-ban a lévai vasarban bizonyos Farkas András nevű mészáros, a nagy szecseieknek és néhány pap urnák izgatasa folytan engemet megtamadott, s hogy a magam védelmében más mód mar nem lévén, őt jól meghanytam, az is igaz, de hogy ott valami életveszély forgott volna kérdesben, a mar ismét nem igaz, s mind a mellett, hogy a megyei törvényszék engem nem csak bűntelennek itclt, hanem úgy fejezte ki magat, „hogy nagyon helyesen tettem, hogy a meg támadót meghánytam, senki abban a helyzetben egyebet nem tehetvén. * Még is az egyházmegyei gyűlés engemet hivatalomtol megfosztott, a kerületi gyűlés pedig az egyházmegye ez érdembeni végzését megsemmisítette, s perem befejeztéig ideiglenes felfüggesztéssel helyettesitette, perem a megyén részemre kedvezően utven ki, Szecseröl távozni többe nem lettem volna ugyan már kénytelen, de mind a nepnek, mind az egyhazmegyenek gyűlölködését megunván es megutálván, hogy Szecseröl önként lemondottam ez az igaz, hogy azutan a gazdászathoz fogtam, s birtokomat a terhek nyomasa miatt el kellett adnom az is igaz, de hogy valaha valahol bérletbe fogtam volna s hogy tőkémet az nyelte volna el, ebből egy fél betű sem igaz, valamint az sem igaz, hogy én a ns. oroszi tanitósagért folyamodtam volna, hanem az az igaz, hogy a ns. orosziak meghivtak és elvittek tanítójuknak az egyházmegye és esperes ellenére, tehát nem kegyegyelembol nyertem meg azt sem, hogy pedig függést ott sem ismertem s hogy a helybeli pappal soha egy szó összeütközésünk sem volt s hogy még is Orosziból távoznom kellett, annak az egyházmegye és kerület között fennforgó iigyembeni élesebb kifejezéseim voltak | okai, miket itt elősorolni céltalan lenne, hanem hogy í Sz. úr egyenlő rangú hivatalú, miveltségu egyének kö-1 zött, milyenek egymás között a papok s papi testületek a függést és függetlenséget, a tekintélyt stb. stb. miként értelmezi, azt tudni nem volna céltalan, miután j némely úri emberek nagyon szeretnek még hivataltarsaik i felett is tekintélyt, hatalmat s valami ügyetlen fensőbbségét | gyakorolni s. Sz. úr maga is nem-e azon nagy tekintélyt ; s szolgai függést követelő urak közé tartozik r mert ama I hangok koldusbot és függetlenség, váljon talál-e e világban egy kis szegletet, hol meghúzhatja magát stb., olyanok, melyek azt engedik hinnünk, már pedig nagy függést és tekintélyeket követő barátim, bar kilenc gyermeket neveltem fel, még pedig becsületesen, de tőletek soha sem kértem semmit — sot még csak panaszomat sem hallotta i soha senki, soha semmiféle üzérkedésbe sem avatkoztam, annal fogva azon állítás, hogy engemet egyfogatú kocsival Szántóról Esztergomba vagy Komáromba savanyú vizet szállítani gyakran lehetett volna látni, valósagos, vagy maliciaból, vagy frivolitasból származott őrült beszéd, mert én soha életemben sem egy fogatú kocsival nem jártam, sem csak egy üveg savanyu vizet sem vittem soha magamnak, nem hogy másoknak vittem volna, hanem igen is hordott ott savanyu vizet oly egyfogatú kocsival egy szodói vagy szentgyörgyi zsidó s hogy az én nekrologom engemet a zsidóval így össze| tévesztett, s tévedését még a nagy közönség elibe vinni is elég batorsaggal birt, ez az ő authenticitasat a többi adataira nézve is eléggé igazolja — nevezetesen a mit a dohány csempészetről beszél, az sem igaz — mert dohanynyal is sem nem csempészkedtem, sem tehát azon rajta nem is veszthettem stb., hanem annyi igaz, hogy egyik fiam a hires jó dohányt termelő ó-gyallai tanitó levén, s azt olykor meglatogatvan, olyankor egy-egy kis dohányt is kaptam tőle, s vittem haza, miből azutan egyik másik jó baratomnak is juttattam, természetesen pénzért — ez még okos ember előtt nem csempészkedés. Nekrologomnak az ezekután meg következő körülmenyekre és munkáimra vonatkozó előadasaira valami egyéb nagyon lényeges mondanivalóm ugyan mar nincs — mint az, hogy abban a gazdasagi kistükörben Karika Pal és Tahi Emmanuel uraknak, noha a 20—20 aranyat zsebre tették, egy árva betüjök sincs, továbbá az, hogy az én tisztelt nekrologom talan vagy kedveskedni akart nekem azzal, hogy biográfiámat még életemben magam is olvashattam, vagy attól félt, hogy ö talal hamarabb meghalni s biográfiám rajta vész ! Szentmiklósy Sámuel.