Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-29 / 9. szám

maga is majdnem éhenhalással küzd, — képtelen fizetni. Ebből folyólag indítványoztatott, nem lenne-e célszerű, hogy a p. Horváth Mária-féle alapítvány kamatainak egy bizonyos része — ez évben kivételesen — vonassék el az építkezni akaró egyházaktól, annyival is inkább, mivel a nép is igen szegény, s az építkezéshez anyagi áldozatokkal járulni nem képes, — a félben levő vagy halas zthatlanul szükséges építkezésekre adassék csupán segély ; — s az altal nyujtassék alkalom — szánandó helyzetben levő papjaink s tanítóinknak — igazán mostoha helyzetük javítására. Ezen indítvány általános örömmel fogadtatott; azonban egyik világi tanácsbiránk B. D. űr — a végrendeletre való hivatkozással, mely ilyen kivételes esetekről nem szól — ezen életrevaló humánus indítványt, mindjárt bölcsőjében eltemette. Ha az a végrendeletet tevő fenkölt szellemű Horváth Maria latna egyházmegyénk belső hivatalnokainak szegény, szánakozásra méltó allapotat, — bizonyara sehova sem adná s adhatná méltóbb helyre — ez idő szerint — a segélyt mint ide. De hát a paragraphusokra való hivatkozás miatt maradunk tovabbra is sanyarú állapotunkban, s most mar könnyes szemekkel mondhatjuk el majd : mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk ? Egyházmegyénk testületének tagjait eddig a kölcsönös bizalom, egyetértés és szeretet kapcsai foglaltak össze; fajdalmasan tapasztaltuk azonban jelen gyűlésünkön, miszerint egyesek sértett hiúsága s önérdeke a szép egyetértést szerette volna kíméletlenül felzavarni. Egyházmegyénknek egy igen csekély töredéke a pénzügyi választmány eljárását is megkisérlé kifogásolni, azonban eredmény nélkül; itt célt nem érhetvén, a népiskolai választmány eljárását vették éles biralat ala; ekkor a népiskolai választmány által — egy altala megvizsgált — s jeles késziiltségűnek talalt ifjú egyén oklevele volt a céltabla. A támadást a tiszaháti erdőközi tanítói értekezleti kör kezdette egy altala hozott határozat jegyzőkönyvi kivonatával. Ezen jegyzőkönyvi kivonat oly követelő és sértő modorban volt szerkesztve, melyen egyházmegyénk egész testülete általánosan megbotránkozott, s azt szigorú megrovás mellett visszautasította, s így ezen egész ügy, melyről még jóval gyűlés előtt azt hirdették, hogy nagy port fog felverni, nem inyök szerint intéztetett el, s az illetlen támadás főintézői szégyenkezve mentegették eljárásukat. Végül, mivel a tisztújítás 3 éves cyclusa ez évben letelik, a tisztikar állását az egyh. m. közönség kezeibe letette s a választásnak, legközelebbi közgyűlésünk alkalmával megtartása elhatároztatott. Reméljük, hogy a választó közönség a választásnál mellőzni fogja a magán, személyes érdeket, s csak oly egyénekre adja szavazatát, kik hivatásuknak úgy ügybuzgalmuk, vallásosságuk mint erkölcsi életük által megfelelni nemcsak készek, hanem képesek is! Ungi. RÉGISÉGEK. Jeltelen sirok. (Vége.) 9-Gábor jani Szentmiklósy Sámuel. Született e jobb sorsra érdemes férfiú 1807-ben, Pócsmegyeren (Pest m.), földműves szülőktől, kik szokás szerint a lelkész s tanitó ösztönzésére, az elemi oskola dicséretes bevégzése után nagyobb tanintézetbe, Losoncra adták fiukat, hogy pap legyen belőle. Losoncon ez idő tajt a philosophián kívül a theologia propedeutikajat is taniták. Innen egyenesen a debreceni vagy pataki collegiumba lehetett menni. A losonci diákok többnyire Patakot valasztak. így Samu ez utóbbi helyre mene Az ifjúban mar ott mutatkozék mozgékony, eleven, satyricus csipkedésekre hajló természete. Társai inkább féltek tőle, mint szerették őt. Patakot csakhamar ott hagyva, Papara költözött. Itt végezve a theologiát, a szokásos rektoriára Barsba ment, Nagy-Sarloba, hol azonban csak két évet (1835—7) tölte, előljaroinak nem épen teljes megelégedésére, többet foglalkozván hegedűje-, könyvei- s rajzónjával, mint oskolájaval. Megválva a tanitósagtól, folyamodott a barsi e. megyén a bekeblezés s első papi vizsga letehetéseért; de Szabó Péter az akkori esperes, kit éles gunyorával egy Ízben erősen megjelzett, két évig tartá őt sakkban, mig végre 1839-ben az e. m. tanács, a folyton akadékoskodó esperes dacára is — mint az illető jkönyv mondja — „immáron méltónak Ítélte a bekeblezésre/ Káplani éveit, melynek 50 váltó forintos nyomorúságai az oskola falai közül vérmes reményekkel, fellengző ábrándokkal kilépő ifjakat többnyire lelkileg, testileg leverik, elcsüggesztik, tehetségeiket eltompítják vagy végleg meg is ölik, ezen sanyarú kápláni éveket Sz. törhetlen ereje folytonos tanulmányozásban tölté. Ép ez időtajt irt ki a Kisfaludy-társaság pályázatot satyrára. Ez elem különben is túlsúlyban levén Sz.-ban, kapott az alkalmon próbára tenni tehetségeit s tárgyul a politikai élet féktelenségeit vévén : beküldé pályamunkáját a »Megyei tisztújítást.'-'' „A husz versengző közt — mondja Toldy M. N. ír. történetében — öt győztes találtatott (Vajda, Szentmiklósy S., Szilágyi István, Gál és Tárkanyi). Majd a gazdasági egyesület nyitván palyázatot népszerű gazdaságtanra : Sz., ki a gyakorlati életet is élesen megfigyelte s az itt mutatkozó hianyokat, földműves népünk okszerűtlen gazdálkodási rendszerét jól ösinerte, erőt s kedvet érze magaban föllépni e kiizdtéren is. Es ismét sikert aratott, nem teljeset ugyan; mert más két versenytársával együtt merítették ki a g. egyesület altal kitűzött tárgyat. A tehetséges ifjú iránt tisztelettel kezdettek viselkedni a korosabb lelkiatyak is. Híre terjedt s 1842-ben megürülvén e. megyéjében a fényesebb s jövedelmezőbb • papiallomások egyike (Nagy-Szecse), az akkori választasi