Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-29 / 9. szám

törvényektől eltérőleg megengedtetett, hogy ama gyülekezet őt rendes lelkészül vihesse. Eleinte nagy kedvességben állt mind hívei, mind kartarsai előtt. Utóbb azonban meghidegültek, sőt ellenszenvet is éreztek iránta, amazok, mert vas vesszővel uralkodott felettök, emezek, mert nem tűrhették sokszor kíméletlen gunyorát, kicsinylő, semmi tekintélyt ösmerni nem akaró természetét. E zömök kis ember soha meg nem hátrált senki előtt. Mokány batorsággal szállt szembe testi vagy szellemi góliatokkal, rendszerint ő lévén a kihívó s győztes. Mindez elidegenité, sőt ellene ingerié a kedélyeket fönt és alant. Csak alkalom kelle, hogy az illetők visszaadhassák, kettős mértékkel, a vett sebeket. Es a sors könyvében ugy volt megírva, hogy ec alkalom csakhamar megjöjjön. 1846. nyaran a lévai piacon egy őt szóval, utóbb tettleg is bántalmazó polgárt, önvédelmében, életveszélyesen megsebesítvén, e szerencsétlen eset miatt bűnvádi kereset alá fogatott s bar a polgári törvényszék fölmenté ; de a consistorium elmozdita őt hivatalától. Es ettől kezdve »megnehezült az idők viharos jarasa felette !* Az élte delén lévő s mar akkor csalados férfiú, egy más életpályához fogott a gazdászathoz. De a csakhamar bekövetkezett országos nagy események magukkal sodorták őt, midőn kis gazdasága pótolhatlan veszteségeket szenved, annyira, hogy ezt eladni volt kénytelen. Bérletbe fogott. Ez is í rosszul ütött ki, tőkéjének maradványat elnyelé Ajtaján s

a paizsos férfiú*, a szegénység, a nyomor zörgetett. Szamos tagból alló csaladja iránti tekintetek legyőzték, megtörték büszkeségét s mit eddig nem tőn : kenyeret kért az e. megyén, folyamodott a nemes-oroszii, ezen nemcsak Barsban, de tán az egész országban legnyomorultabb tanítói állomásért. Kegyelemből megnyerte. Itt kínlódott tizedmagával; de csak rövid ideig; mert függést, alárendeltséget ez állapotaban sem ösmert. Szembe szállt papjával, az oskolát latogató esperessel s igy távoznia kellett. — Jellemző, mit a hivatalos jkönyv ez alkalomból fölemlít: >:

>

Az egyh. megyei tanácsszék feddésére — u. m. — dölyfösen ekként valaszolt : „Nem az rám nézve a büntetés, hogy Orosziból távoznom kell, hanem az volna rám a büntetés, ha innen távoznom nem volna szabad.* »Koldusbot és függetlenség eme jelszóval vette kezébe vándorbotját a 60 éves agg. Váljon hol teszi le ? Talál-e a világban egy kis szögletet, hol nagyrészt még kis korú gyermekeivel meghúzhatja magát ? Nem tudá. Gyakran lehetett őt látni egyfogatú szekerén, savanyu vizet szállítva Szántóról Esztergomba, vagy Komárom tájékáról szűz dohányt. Ezen aztán rajta vesztett. Oda lett a tőke legeslegutolsó roncsa is. Hol, miből élt aztan évekig ? nem tudni, csak az bizonyos, hogy nem koldulásból. Már ekkor két fia pályavégzett ember volt. Egyik, bar csak tanitó, de nősülés utján, eléggé jó módban ; másik egy népesebb városban hires, keresett ügyvéd. Még ezektől sem fogadott el, nem hogy kért volna valamit. A jelen évtized elején, midőn azt lehete hinni, hogy rég lerakta már valahol az élet terheit, életjelt adott magáról. A »Corvina* népszerű olvasmányokat terjesztő társulat kiadványain láttam nevét. Az évi jelentésben a titkár büszkeséggel emlité fel, hogy oly olvasmányokat nyújthatott, a milyenek Szentmiklósy dolgozatai. De ama társulat — fájdalom — besziinteté működését s Sz. is eltűnt. Rövid időn ismét megjelent, régi dicsősége helyén, a Garam völgyén. Hátán kis bőrönd. Ősz haja s bajsza feketére festve. De az a sajátságos, gunyoros mosoly elárulta, hogy ő az. Jó ösmerőseinél felnyitá a bőröndöt s abból könyveket szedett elé, sajat munkait. Ott hagyott belőlük egy-egy csomagot. így akarta megtakaritani a könyvárusi százalékot s a portót. Tehát éveken at pennájával tartotta fent magát. Vajmi sovány kenyere lehetett szegény öregnek! De azért büszke volt, hogy senkire nem szorulva, a maga emberségéből élhetett. Öreg napjaiban is a múzsákkal társalgott. A 70 éves agg meg-megnyergelé a pegazust s ha az nem röpül is vele föl a mennyei paradicsomba, oda, hol Petőfi s más dicsőültek vigadoznak, sőt még oly elevenen sem üget, mint a »megyei tisztujitáskor*; denique mégis megüli. . . . azaz megülte; mert azóta, hogy utoljára járt arra, sok viz lefolyt a Dunán . , s lehet, hogy letette vándorbotját örökre s ösmeretlen sírját hólepel takarja.*) Munkái: 1) 1841-ben a Kisfaludy-társaság altal kiirt palyazatnal jutalmat nyert satyrája >

y

A megyei tisztújítás * 2) Gazdasági kis tükör, falusi népiskolák számára Karika Pál, Szentmiklósy Sámuel és Tahy Emánuel koszorúzott munkáikból szerkesztette Kecskeméti Csapi Dániel. Buda 1843. (Négy kiadást ért.) 3. Nép számára szánt olvasmányok. Pest 1870. Kiadja a »Corvina.* 4. Násznagyi és vőfélyi beszédek és versezetek. Vac. 1871. 5. Verskoszorú a nép számára. Előfizet. Kecskemét 1878. Kéziratban : I. Gazdasági kalauz a nép számára 24 ív. 2. Az okszerű lótenyésztés, 12 ív. 3. Szarvasmarháink gyér ülésének s elaljasodásának okairól. 4. Családi életkép, nevelési szempontból, 24 ív. 5. A gyermek nevelésrőli 10 ív. 6. A zsidó emancipációról, 1863, 14 ív. 7. Virgil georgiconja s eklogáinak fordítása. 8. A vallási reformnak az orthodoxiávali küzdelme. 9. Néhány tankönyv, elbeszélések, versezetek. Szentkúty Károly. *) Aligha ! Még a múlt hónapban, a Verhovay-Majthényi párbaj alkalmából a Függ. Hírlapban Sz. S. „ref. lelkész" Kecskemétről keltezett levelében, mint ,73 éves higgadt eszű öreg* szólalt fel. Szerk