Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-04 / 1. szám

Annak, ki ezt cselekszi, mindenekelőtt teljes és ökéletes birtokaban kell lenni a reformátiótól az 736. Margitai-féle debreceni Graduál kiadásáig megjeent énekes könyveknek, s ez teljes lehetetlenség lett rolna, míg Szabó Károly „Régi magyar könyvtára® meg lem jelent. E kiváló buzgóságu tudósunk , szinte 20 évi nondhatlan fáradsággal eszközölt kutatása, gyűjtése olytán, egy nagybecsű gyűjteményben birjuk már a régi nagyar nyomtatványok jegyzékét s cím-mását (kiadta 1 magyar tud. akadémia, Budapest, 1879). E ritka becsű könyv egy példánya, kitűnő tudódunk meghálálhatlan ajándékából, birtokomba jutván, — ezer köszönet a nyilvánosság terén is érette, — már nőst egy csomóba szedhetjük az okmányokat, mik 2ddig az ország minden részeiben s külföldön is szétszórva heverének. Ámde itt megint uj nehézség ütközik utunkba. Csaknem szazra megy azon különféle régi énekes könyvek száma, miket megismerni, átvizsgálni kell, s csak ugy állapíthatjuk meg az egyes korszakokat énektörténelmünkben, ugy állíthatjuk biztosan , hogy az örvendetes előhaladást, miként vetette vissza — némely vidékeken különösen — a kegyetlen orthodoxia, szinte egy századdal stb. stb. így például a Csáktornyai- és Gönci-féle énekes könyvekben található sok igen szép éneket, majdnem örökre elhallgattatta — különösen a nevezetesebb egyhazakban, a melyek t. i. fejedelmi ajándékul kapták — a Dajka-Gelei-íéle öreg Graduál. A „Jézus Krisztus szép fényes hajnal®, a »Krisztus, ki vagy nap és világ®, örök szépségű keresztyén hymnusok, — melyek pedig kezdetben már magyarra fordíttattak Székely István által, -— végkép kiszoríttattak a7. antiphonák, prosák, lamentátiók, passiók s a jó ég tudja, miféle irtóztatóságok által. De legyen elég egyelőre ennyi. Kálmán Varhas. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Innen-amonnan. A pápa által letett püspök. Dumont tournaii püspököt, irja a Világ-Krónika, izgatásai miatt a papa megfosztotta méltóságától. Nem kis nehézségbe ütközött azonban a pápai brevét — a kánoni törvények értelmében — háromszor hozni a püspök tudomására. A hivatalos irat első kézbesítését a papai nuncius vállalta magara, ki ezért Brüsszelből Tournaiba utazott, s midőn a püspökkel beszélni óhajtott, ez meghívta őt ebédre. A püspök panaszkodott ebéd közben, hogy a sátán megigézte kerülete lelkészeit, hogy harácsolják, fosztogassák a híveket, — mire a nuncius mérsékletre intette. Ebéd utan a nuncius előhúzta a pápai brevét, melynek leverő hatása volt. A püspök nem hitte, hogy a dolog már ennyire fejlődött, de az első meglepetést csakhamar legyőzve, mord hangon fordult a nunciushoz : ,Ha még egyszer lesz ilyen közleni valója számomra, akkor legalább ebédeljen másutt®. A brevének másodszori kézbesítését a püspök egyik jó barátjára Cartugvels löweni egyetemi tanárra bizták; a tanár mitsem tudott a levél tartalmáról, nyugodtan adta át, de csakhamar olyan mennydörgést kapott a nyaka közé, hogy futva menekült. A harmadik és utolsó kézbesítés volt a legnehezebb, mert a püspök ugyancsak résen volt. Hívtak tehát Brüsszelbe egy egykori pápai zuávot, ki meglehetősen járatos volt a püspöki palotába, s rábízták a pápai breve átadását. A zuáv fölötte megörült a megtisztelő küldetésnek, de midőn teljesíteni akarta, a püspök rákiáltott : „Be ne jöjjön! Megtiltom. Ön is eladta magat ellenségeimnek®. A zuáv egészen kiforgatva Önmagaból, futott egy lelkészhez, elbeszélte, hogy mi történt, hogy ugy bántak vele mint egy kutyával, pedig hát a pápa levelét kellett volna átadni. A lelkész fölkiáltott: „Hogyan ? A pápa levele és a püspök nem akarta elfogadni ? Itt tévedésnek kell lenni, a mit én mindjárt felvilágositok. Adja ide azt a levelet*. — A püspök tárt karokkal fogadta a lelkészt: — »Ah. ön legalább, derék lelkészem, azért jő, hogy püspökét megvigasztalja*. — »Oh, nem én vagyok az egyetlen. Az ön küzdelmei véget értek. Itt van a pápa levele...® — „Tehát ön is áruló?* — s két erőteljes pofon a lelkiismeretes átadó szamára nyugtázta a pápai breve harmadik átvételét, a mint ezt a kánoni törvények megkívánjak. Végül aztán mégis csak a püspöki palota ajtajára kellett szögezni a pápa levelét. * • Szabadelvű cselt körökben igen rosz vért szült az, hogy a „Vaterlandot®, az osztrák „Magyar Állam®-ot az osztrák föderalista pártnak 79 tagja partközlönynyé avatta fel. A „Narodny Listy® keserűen kel ki azon cseh képviselők ellen, kik a nevezett ultramontan lap előfizetési felhívását aláírták s az „Epoche* bécsi levelezője következőleg fejezi ki megbotránkozását: „A mostani cseh politikai pártvezérek politikai jó hírnevére nézve jellemző Clam közlönyének, a „Vaterland*-nak, mely most az autonomista párt közlönyévé avancirozott, egyik vezércikke. Nagyobb vakbuzgalom a kath. világ egy közlönyében sem talalható. O exellenciájának kegyes közlönye arra inti a népeket, hogy „térjenek vissza a jászolhoz* s politikai vezércikkét így végzi: „Üdvöz légy Mária, malaszttal teljes, Úr vagyon teveled* stb. Az „Ave Mariádhoz egy előfizetési felhívás van csatolva, mely a két Clam gróftól s számos cseh képviselőtől van alá irva. Mentsen fel engem szerkesztő úr, a cseh népképviselők publicistikai tevékenységének további bírálásától. Attól tartok, hogy a cseh klubot az