Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-22 / 8. szám

kitűnő papjaik vannak, melyekre a cikkiró hivatkozik, ez onnan van, mert az egyházi mellett egy oly világi rend áll, mely a vallásért komolyan érdeklődni, szellemi célokért tetemesen áldozni tud. Magasabb igényeknek megfelelő tanintézeteket csakis hasonló érdekeltség és áldozatkészség hozhat létre. Es ha laicus azt kérdi, mik a mi iskoláink amaz országok hasonnemű intézeteihez képest, nem kérdhetjük-e mi is, mi a mi kormányunk és világi férfiaink törekvése és áldozatkészsége theologiai akadémiáink emelésére — aránylagosan véve is — ama nemzetek s különösen az angol nemzet prot. férfiaiéhoz mérten ? Tétessenek csak nálunk is teljesebbekké a theol. intézetek, emeltessenek valóban akadémiai színvonalra, és adassék kellő segély ifjainknak, hogy a kenyérkeresés gondjától menten minden idejüket tanulmánynak szentelhessék és alkalmaztassák kellő szigor a tanulmány számbavételénél: mindjárt más szabású tanítványokat fognak a világba kiküldeni a Jézus evangéliumának hirdetésére. Legyen csak gondoskodva arról, hogy a tanulók az akadémiai évek alatt az emberiség nagy vezérszellemei gondolatvilágának legalább előcsarnokába bevezetessenek; legyen csak gondoskodva, hogy a Biichnerek mellett, melyeket ma biztatás nélkül is olvasnak, ismerni tanulják a világ legerősebb gondolkozóinak műveit, s tájékozva legyenek ezeknek szellemies irányzatáról : akkor majdan a »nagy irodalom s a tudomány haladása és vívmányai® nem fognak észrevétlenül suhanni el fejük fölött, mert a gondolkozási erő elég magas fokú, a szellemi látkör elég terjedelmes lesz ezeket magába fölvenni és isteni célokra kizsákmányolni. Egy kifogása lehet érdemlegesen a felvilágosult prot. férfiaknak az egyháziak ellen, egy csupán. És ez az : hogy a hitelvekre nézve nem haladnak. Bár a protestantísmus-maga a haladás szelleme, a legtöbben megcsökönyösödve még most is a XVI-ik évszázban megállított vallási tanok értelmében prédikálják az Isten igéjét. Ebből a szempontból már mondhatják, hogy az egyháziak idegenítették el a vallástól, mert kétségtelenül ez évszáz világánál mívelt józan lélek kívánalmait az első reformátorok hitnézetei ki nem elégíthetik. Míg Francia-, Angol- és Németországon és Svájcban a prot. papság egy nagy része az ujabbkori tudomány által nyújtott világosságot a vallás tisztítására fölhasználta s az előhaladt gondolkozás követelményeinek nemcsak, hogy megfelelőbb vallást hirdet, hanem annak érvényt törvényes létjogot is igyekszik szerezni: addig nálunk kevés protestáns körben tétetett ilynemű kísérlet. De felvilágosultjaink közönyét e kifogás sem mentheti, mert módjukban és alkalmukban áll mindig az egyházi testületben azt az elemet erősítni, azt a mozgalmat pártolni, mely felvilágosult lelkük vallási szükségeinek kielégítésére irányul. Nem passiv álláspont az, melyet a prot. világi rend elfoglalni hivatva van, hanem a legnagyobb mértékben cselekvő. Tegyék meg csak a világiak kötelességüket, melyekre protestáns voltuk fölhívja; meglátják, hogy gyülekezeteinkben mindjárt lesz vallás - erkölcsi élet, melynek, ha fáradságait együtt viseljük, boldogító voltát is együtt fogják éldelni. Péter fi Dénes. RÉGISÉGEK. 5-Dedky Gedeon, szinte esperes, nagysarlói prédikátor. Született Komlődön (Komárom m.) 1784-ben. Debrecenben kezdett tanulni, de Pápán végzett, hol 1808-ban főiskolai senior is volt. A jeles képzettségű ifjút id. Péli Nagy András barsi segédgondnok vette házához nevelőül. Nyolc évig működött itt, részint Bajkán, részint s leginkább Pozsonyban lakva, mely alatt ismeretségbe jött a Péli házhoz jaratos némely kath. főbb papokkal s ezeknek, különösen pedig Jordánszky kanonoknak buzdítására írta meg az alább említendő kath. szellemű két munkáját. S midőn az apának nemcsak nevét, de vallásos buzgóságát is örökölt ifjúnak, ki utóbb (1833—8) szintén viselte megyéjében a „főcurátorságot®, nevelését befejezte: a már állásánál fogva is nagy befolyással bíró Péli Nagy András felajánlá Deákynak az épen akkor — 1817. — megürült nagysarlói papságot, mely Barsban a legfényesebb s legjövedelmezőbb papság volt már akkor is. E dolgot, mint az akkori papválasztásokba ütközőt — (a consistorium általi kijelölés volt érvényben) — nem vette jó néven a ven.tractus, annyival inkább, mert egy igen érdemes tagjának, a tényleg megválasztott Török Pálnak, az e. megye főjegyzője s a papi gyámolda megalapítója és épen a »belső személyek jobb móddal leendő dislocatiója(

<

alkotójának leszorításával történt. De mert sokan voltak már a szegény jó öregek, hogy a legkövérebb falatot pressio és protectió folytán más illetéktelenek ragadozzák el (az előző lelkészt Cs. Molnárt, 1800-ban a n.-sarlói plebánus és primási gazdatiszt tette be, a nép által törvényes formák közt, az e. m. consist. kijelölése után elválasztott Kiss György leszorításával) és mert a nagyon élére állított ügyben a cond. curatorral ujjat húzni nem akartak: Deáky 1817-ben elfoglalta a nagysarlói predikátorságot. Amit egyébiránt most nem volt oka megbánni sem a gyülekezetnek, sem az egyh. megyének ; mert mind itt, mind amott kiváló érdemei csakhamar feledteték azt a módot, melylyel működésének helyére lépett, s csak érdemeit, lekötelező modorát, olvasottságát, ékes szó- és írásbeli előadását tekintve, 1825-ben jegyzőül s tanácsbiróul választák, a midőn az „Acta consistorialiá* c. jkönyvet hat éven át (1825—46) vezette; 1834-ben pedig a derék Török Pál elhunytával az esperesi székbe ültették, de a következő évben máielhunyt. Fentebb már jelzett irodalmi munkásságánál fogva a kath. clerus előtt kegyben állván, Rudnay prímás kör-