Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-22 / 8. szám

utja alkalmával személyesen meglatogatá roskadt, szűk paplakában. Ekkor nyerte N.-Sarló, Deák)' kértére, a szép kiterjedésű parochialis fundust, melyre csakhamar az akkori időben legfényesebb paplakot építteté. Nőtlen, csínra, külsőségekre sokat adó férfin volt, büszke azon érdemrendre, melyet a „Tisztelet oltárja^-ért a római curiától nyert, sokat tartva a kath. clerussal való összeköttetéseire, hét vármegyére terjedő táblabiróságára. A barsi e. megyében ő hozta be első a »nagytiszteletű címezést. Családja nem lévén, szép könyvtárát, 2400 forintnyi alapítványnyal együtt a pápai főiskolára hagyá; ennek kamatai jutalmul tűzetnek ki a tanuló ifjúság részére theol. és philosophiai kérdések megfejtésére. Megjelent munkái : 1. Sanctissimi domini Pii divina providentia papa septimi Allocutio ad sancto romano ecclesiae cardinales habita, die 16. martii 1S08, in congregatione consistorialis. Nunc primum typis excussa cura et intentione Gedeonis Deáky verb. d. m. reformati, Posonii, 1815. Ti/pis Cor. Casp. Snischek. 160

45 1. (Előszó szintén latinul, Deákytól, VII lapon.) 2. Tisztelet oltár ja, melyet hetedik Pius római pápa 0 szentségének h a Ihatatlan í fására s a szenvedésekben és francia fogságban kimutatott keresztyén kegyességének s állhat atosságának örökösitésére a magyar hazában felállított Deáky Gedeon, református prédikátor. Találtatik Pozsonyban 1814. Lander József könyvárusnál. 8° 110 l. A címlap után jön az ajánlólap Eischer István egri érseknek és Kámánházy László váci püspöknek, a V— XII lapon maga az ajánló levél a két főpaphoz. A második kiadás, mely „sok hasznos és gyönyörűséges documentumokkal megbővíttetett<

(

nyomtattatott Pozsonyban 1815. 8r 292 1. A 292-ik lap után van a könyvhöz kötve. >y

A Tisztelet oltdrjának apologiája, melyet egy anonymosnak vádjaira feleletül készített s világ eleibe bocsájtott Péli Nagy András, több tek. nemes vármegyék törvényes táblabírája és a barsi e. megyébeli ref. eccl.-nak tractualis kuratora. Pozsony 1815. 8r 15 1. (Péli Nagy András, ki a barsi e. megyének 1790— 1830-ig volt segédgondnoka, nevét többek közt az által is emlékezetessé tatte, hogy a fentebbi apologián kivül 1 Napoleon hitvesének, az osztrák Ludovikának szerencsés szüléseért egy könyörgést készített, mely kort s az iró lelkületét híven jellemző könyörgést az akkori atyák — mint a jkönyv mondja — gyűlés szine előtt felolvasván, azt felette igen szépnek és buzgóságosnak és arra méltónak találták, hogy egy bizonyos napon minden t. prédikátor urak a gyülekezetben elimádkozzák". (Ez imát lásd Sz. Kiss Károly „Monogr. Vázlatok" 55—7 lapokon.) Deákynak kéziratban maradt munkái: Egyházi beszédek s az „Acta consist. congregationum gener. et port. ven. tract. ref. Barsiensis, stylo notariati adornata per Gedeonem Deáky, ab anno 1825" c. jkönyv. Noha a cim latin ; de a tartalom magyar, nemzeti nyelven vezettetvén a tolerancia óta minden jkönyvek a barsi ref e. megyében. 6. Csík Péter, mohii lelkész volt. Született 1800-ban Pázmándon (Győr), földműves szülőktől. Tanulmányait Pozsonyban kezdte s Pápán végzé, hol mint jeles tanuló egy évig „logicusok praeceptora* is volt. Innen Bécsbe ment, Szűcs ágens házához nevelőül. Hazajővén 1829-ben helyettes lelkész volt Diós-Jenőn s a következő évben Mohiban, hol rendes lelkészül választák meg azon évben. E. megyéje tanácsbiróul, pénztárnokul választá, melyet nagy buzgalommal viselt s neki köszönhető, hogy a folyvást deficitekkel küzdő pénztár lassanként gyarapodott, a pangó tanügy emelésén szakavatott javaslataival törekedett segíteni. Elhunyt szélhűdés folytán 1861-ben. Bajza Társalkodójába a régibb s ujabb Prot. E. I. Lapban (amannak 1843. folyamában a „Ker. ecclésiáról", az 1848. folyamban Kocsi Sebestyén István apologeticájának ismertetése s az ekkor szőnyegen levő fontosabb egyh. társadalmi kérdésekről) s Vas. Újságban jelentek meg bölcsészeti, társadalmi, neveléstani s egyházi tárgyú cikkei. A harmincas években e. megyéje megbízásából egy életrevaló javaslatot készített (1. ezt részletesen Kiss K. i. m. 167—8) a népiskolai szervezet tárgyában, melyben korát jóval megelőzőleg sürgeti — többek közt — a beszéd-értelemgyakorlatok tanítását, tanítóképezde felállítását, jó kézikönyvek irását stb. Kéziratban: nev. s oktatás-tani dolgozatok s mintegy 400 predikátió. 7-Terelmes Mihály, kis-sárói lelkész volt. Szül. 1802. Némán (Komárom), hol atyja tanítóskodott. Tanulmányait Pápán végzé, hol a szegény s tán épen ezért nagyon is takarékos ifjú e kiváló természete miatt tanulótársai közt nem egy jellemző adomában tartotta fent emlékezetét. Legációba menvén, az útra egy zsemlét vett s midőn megéhezett: elévette, megszagolta s ismét visszadugá a reverenda zsebbe. Még a következő legatiókor is meg volt a zsemle. Annyi tény, hogy később, lelkész korában is igen takarékos ember volt; mert csak ez által érthető, hogy a kis-sárói szűk jövedelmű papságból miként tudott néhány ezerre rugó vagyont szerezni. Tanulmányait végezve, 1832-ben az elgyengült Török Pál esperes mellett alkalmaztatott, Kis-Kálnán, segédül; itt adá meg az első, u. n. exmissionalis vizsgálatot, melynek dicséretes eredményéről ő kapott ez e. megyében első magyar bizonyítványt. Csakhamar azonban Kis-Sáróba vitetett lelkészül, hol 1869-ig, vagyis holtáig hivataloskodott. Ami ideje hivatalából fenmaradt, gazdálkodás s még inkább az irodalom közt osztá meg. Zsugori természete dacára is több lapot járatott, melyekbe maga is dolgozgatott. Munkái s kisebb dolgozatai azonban