Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-22 / 8. szám
epistolae. Két görög dráma ; ezek és még több prózai iró könyv nélkül. Ugyancsak könyv nélkül Homérból, Virgiliusból és Horatiusból. Versírás feladott és szabadon választott themákról, hasonlóul latin és görög prosai compositiók. Kötelességek a tanulóknak még az is, hogy az iskolaban nem olvasott római és görög classikusokból a szebb helyeket kiválogassak, olvassák és könyv nélkül megtanuljak. Közli Török Pál. TÁRCA. Hol a baj ? Semmi esetre sem árt e kérdéssel tovább foglalkozni. En e lap f. évi 5-ik számában megjelent cikkemben azt mondottam, hogy a világiakban, de a rákövetkező számban egy laicus zárt sisak alatt a valláserkölcsi téren mutatkozó minden bajt az egyháziaknak tulajdonit és a felelősség súlyát egészen azokra háritja. Kényelmes álláspont, mondhatom, így tekinteni a dolgokra, de ez csakis azon véleményünkben erősit meg, mely szerint nálunk a világiak vallása a mennyire nélkülözi a mélységet, ép annyira a felületen jár vallási gondolkozása is. Cikkünknek célja nem egyébb volt mint rámutatni, a bajra a másik oldalon is, kifejezést adni annak, hogy a vallásos élet meglankadásának okai a mívelt világi férfiakban is keresendők. És mert azt irtam, hogy azok példát adnak a népnek „hogy templomát elhanyagolja, Istenét elfelejtse és erkölcséről a puritanismus zománcát letörülje/ mert kimondani merészeltem a keserű igazságot, a minek ügylété felől a mindennapi tapasztalat tesz bizonyságot, s a mit laicus felkiáltó jelekkel, ha még tízszeresen sokszorozza is, meg nem cáfolhat, szavaimat elhamarkodottaknak nyilváníttattak, melyekben sokkkai szembeszökőbben nyilatkozik a tanacstalan tehetetlenség, mint a fölismert baj megorvoslására alkalmas orvosi képesség és ügyesség.* Egy frázis ez, melyben a dolog érdemére semmit sem olvashatni. Ama szavak nem tanácsadás akartak lenni és nem azok, hanem a szomorú tapasztalat leplezetlen constatálása. Igen világos előttünk, hogy a cikkírót e következetlen állításra azon nézete vezette, mely szerint a valláserkölcsi téren minden beteges tünet s így a magukat független, önálló gondolkozásúaknak tartó felvilágosult világi férfiak' vallástalansága is telj esen és egészben a vallás szakembereinek, a papoknak tudandó be. ,Nem maguk ösztönéből, hanem egyenesen az egyházi férfiak hatása alatt, kik főleg egy emberöltő óta feledni látszanak, hogy a vallási társadalomban ők képezik a vezérlő rendetc < , váltak a világiak közönyösökké a vallásos élet iránt, ezt mondja cikkíró. Jól tudom és elismerem, és úgy hiszem minden gondolkozó prot. pap elismeri, hogy az egyháziatlanságnak és közönynek részint maguk a papok az okai: jól tudom, és sajnalattal látom, hogy prot. papi testületünket nem hatja át egyetemlegesen az az apostoli szellem, a melynek áthatni kellene, nincs meg mindenikben a hivatottság, magasztos pályája iránti lelkesedés és e mellett kötelességteljesítés elhanyagolásával is vádolhatni nem egyet. Nem akarom én prot. papságunk hibáit fedezni sem gyakorlati sem szellemi téren. Tehetne többet, működhetnék nagyobb buzgósággal mindkettőn. Ámde csupán az egyháziak hibáival számolni be a közönyért, egyoldalú felfogás; önöket laicusokul az újkor szellője igen megtalálta érinteni és a materialistikus áram elvitte hitük épületét. Ez az önök elhidegülésének egyenes oka. A fő rideg tana kihütötte a szivet és keblükben az örök szellem utáni aspiratiok helyét földi vágyódások foglalták el. Önök nagy felvilálágosultságukban a vallásos világnézletet túlhaladottnak tekintik, s következőleg kicsinyléssel néznek le a vallásra és annak hirdetőire. S nem csak, hogy a rosz, de a jó papokat sem hallgatják. De részvétlenségükkel, közönyös maguktartásával igenis befolynak arra, hogy a jó papból is rossz legyen. Prófétának, vallási geniusnak kell lenni minden lelkésznek, hogy az önök gyülekezeteiben hivatása magaslatán megállhasson. Minő biztató s fejlesztő hatással lehet az egy ifjú lelkészre, ha jól kidolgozott és előadott beszédeit csak üres falak visszhangozzák. Gondolkozzanak csak önök, ha a prot. papság nem áll azon a színvonalon, melyen egy emberöltő előtt állott; ha nem felel meg vezérlő rendi szerepének : nincsen e ebben a mívelt világi férfiaknak nagy részük. Moshatják-e önök kezüket és van e joguk a papságra hajítani minden követ a vallástalanságért. Igen, hogy ha „a szent papság* köteléke alól feloldozottoknak érzik magukat és katholikus álláspontra helyezkedve egyedül hagyják azokat, a kik önöket magukhoz emelték, hűtlenek lesznek a valóhoz, a mely szellemi szabadságra vezérlette, s mely alatt a középkori szolgaságból szabad földre, mint Istennek szabad gyermekei léptek ki; ha lemondanak protestáns szülötti joguk: a vallásban is szabad gondolkozásról. Ekkor természetesen nem lesznek felelősségre vonhatók. De mindaddig a mig együtt élvezzük a szabadság előnyeit, együtt kell viselnünk a felelősség terheit is. S a midőn laicus cikkíró a magyar prot. lelkészeket s különösen az ifjabbakat vádolja, kikben csak kivételesen van igazi vallásosság, ^komoly tudomány és hivatási öntudat®, és ugy tünteti fel, mint kevés értelmiséggol biró osztályt, feledni látszott, hogy ez emberek a magyar prot. társadalom papjai és ismét, hogy a hiányos nevevelést és tudományt adó theologiai akademiak a magyar protestánsokéi, és hogy minden ezekre mért csapás egyszersmind a világi férfiakat is keményen sújtja. Ha Németországon, Svájcban, Francia- és Angolországban a protestánsoknak jó theol. tanintézeteik és