Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-22 / 8. szám

(Ci ^ 8. SZ.

Budapest, 1880. február 22. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Máriautca 10, sz. 1. em, El őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetősök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az álláspont dönt. Egyházi lapjainkban egy idő óta a vitatkozásnak majdnem állandó tárgyát ismét azon kérdés képezi, hogy hol rejlik a mindinkább terjedő egyháziatlanság és a folyvást növekedő vallási közönynek oka és forrása. A kutatók egyike azon conclusióhoz jut, hogy nem tanítás, hanem példaadás kell, azután hinni fog a nép. A másik a %világiakat* terheli azon váddal, hogy a vallási közönyt leginkább ők okozták magatartásuk által. A harmadik a vasárnap megszentelését sürgeti, mert ebben leli meg a fenforgó bajok orvoslását. A negyedik meg az egész kellemetlenséget brevi mami a lelkészekre hárítja. Akár hányszor olvasom át eme panaszokat, indítványokat, felhívásokat és vádakat, mindannyiszor lelkem szeme előtt lebeg azon vita, melyet a ^jobb* és ^bal* közti megkülönböztetés már igen gyakran okozott. Az azonosság kedveért legyen szabad ezt pár szóval érinteni. ^A ^jobb* és ^bal* közti megkülönböztetés már Buttmarin. a nagy graecologtól, midőn Schleiermacherrel a német szabadságharc idejében az önkénytesekhez beállott, a tudomány legnehezebb problémájának nyilváníttatott. És gyakran történt, hogy a két tudós szomszéd, ha a y

jobbra* vagy ,bálra* kanyarodj parancsszó elhangzott, megdöbbenve egymásra meresztette szemeit és ijedve gyorsan megfordult, úgy, hogy vagy hátat fordítottak egymásnak, vagy ismét szembe állottak egymással. De félre a tréfával. Tagadhatlan, hogy azon kérdés, mit jelentsen ^jobb* vagy >

y

bal* a természetben, már igen sok és komoly vitát szült; és még ma is a botanikusok többnyire ^jobbnak* állítják azt, mit a zoologusok >balnak* mondanak és megfordítva. A botanikusok például a plántát tárgynak nézvén, a fonó növényekről azt állítják, hogy a karón ^balra€

csavarodnak. A zoologusok pedig ezt felette tudománytalannak tartják, mondván, hogy saját magunkból kiindulva, ugyanazon joggal egy velünk szemközt jövő embernek jobb lábát balnak nézhetjük. * Látjuk tehát, hogy itt is, mint annyi sok kérdésnél az életben — és a vallási közöny körüli kérdésnél is — minden egyedül azon állásponttól függ, melyet a szőnyegen levő dologgal szemben elfoglalunk és attól, váljon mi magunkat az illető tárgy szerint, vagy a tárgyat magunk szerint tekintjük. Kiemelem, hogy ámbár a legkevesebb embernek jutott osztályrészül azon adomány, hogy magát mások helyzetébe gondolhassa, ezen imént érintett körülményt nagyon is fontolóra kell venni, különösen oly „noli me tangere"féle kérdéseknél, mint a minőt a vallási közöny hol rejlése és annak miképeni gyógyítása feletti vitatkozás képez. Nézetem szerint, ezen ügy fejtegetésénél legcélirányosabb, ha subjektiv álláspontunkat előtérbe nem tesszük, részint azért, mert ez által igen könnyen keserűséget gerjeszthetünk a más véleményüeknél; részint azért, mert a vallási közönyt sem a papoknak, sem a világiaknak kizárólagos bűnül felróni nem lehet. Leginkább pedig azon okból, mert az egyháziatlanság nemcsak a protestantismust, hanem a katholicismust is nyomja. Nem áll ugyanis, mit kath. atyánkfiai oly büszkén hangoztatni szeretik, t. i. hogy a prot. rationalistikus irány elidegeníti a lelkeket a templomba járástól és hitetlenné teszi az embereket, míg a kath. templomok minden ünnepélyes alkalommal zsúfoltig tele vannak az áhitatoskodóktól. Alkalmam volt és van, bele tekinteni a kath. templomokba és majdnem mindannyiszor tapasztaltam, hogy a kath. cultus színgazdagsága és bóditó titokteljessége sem bír azon varázserővel a lelkekre, mint hajdantan. Tavaly még a napi lapok-