Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-15 / 7. szám
az egyes vallásokat, s ezeknek ismerete alapján nye- 1 rünk azokról teljes képet :* hanem az is, hogy könyve ' az olvasóra és tanulóra nézve vonzóbbá és érdekesebbé lett. — A mi a munkát közelebbről illeti, a 12 §-ból álló bevezetés után két fő részre oszlik. Az I. szól a természeti, a II. a szellemi vallásokról. Az első rész 5 nagyobb §-ból áll. Mindenek előtt szól az emberiség ős vallásáról általában s a most félvad állapotban levő népek vallásáról különösen. Tárgyalja e fejezet alatt a) az ausztraliaiak, b) a polynesiaiak, majd c) Ázsia és Amerika északi vidékein lakó népek vallását, röviden, inkább csak vázlatosan, a minthogy nem is lehet másként, mivel az egyetlen kútfő, a miből e tárgyra vonatkozólag meríteni lehet, a hittéritők adatai részint nagyon hiányosak, részint sok tekintetben ellenkeznek egymással. Részletesebb már d) a négerek vallásáról szóló fejezet, hol a fétis imádást illetőleg, megmagyarázván a fétis szó eredetét s jelentését, kifejti azon ujabb felfogást, miszerint az nem egy külön vallásforma, hanem a vallásnak egy eleme, melyet nemcsak a többi félvad népek, hanem hajdani és jelenkori mívelt népek vallásában is feltalálhatunk. Igy p. o. a katholikusoknál stb/ Nem kevésbbé szépen s érdekesen van irva a következő e) az indiánok vallásáról szóló cikk. Ezzel a minden rendszer nélküli, polytheistikus vallásokról áttér a történelmi positiv vallásrendszerek tárgyalására, miután még előbb, mintegy átmenetül megismertette a 14. §-ban Mexikó és Peru őslakóinak vallását szépen s ahoz képest, hogy a hóditó spanyolok épen a vallásra vonatkozó adatokat, s emlékeket semmisítették meg kiváló fanatismussal, elég részletesen és összefüggőleg. Innen kezdve már a vallások a külömböző nyelvcsaládok szerint vannak osztályozva. Mindenek előtt ismerteti szerző a turáni nyelvcsalád vallását és pedig legrészletesebben a) a sinaiak vallását, kiemelve Confuciust, rajzolva a sinai családi s állami életet, mint a melyek szorosan vallásos intézményeknek tekintetnek : istentiszteleti ceremóniákat, s a túlvilági hitet. Ezután még b) a finnek s c.) a magyarok ősvallása van előadva e nyelvcsaládból. A két utóbbi röviden, vázlatosan, mint szerző kifejezi, csupán „nemzeti szempontból s rokonaink iránt való érdeklődésből.* Őseink vallásánál jegyzet képen közöl egy részt „Buda halálából*, hol az áldozati szertartás van rajzolva, a mi mindenesetre nagyon helyén van itt. A turáni nyelvcsalád vallása után következik az árja vagy indogermán nyelvcsalád vallása, és pedig első sorban a) a brahmanismus, ez az ellenmondások vallása, melynek elvei szerint az egész világ jogtalanul áll fenn, holott ez nem más mint magának Brahmanak megtestesülése, illetve világgá létele. Ez ellenmondás, mely úgy magyaráztatik meg, hogy bűnös kifolyása ez amannak, s a2ért a világ létele csak álomkép, csalódás. Az embernek egyéni létele is ilyen bűnös kifolyása Brahmának : tehát az ember, mint isteni eredetű lény nem térdel, nem esedezik, nem engesztel áldozattal, hanem inkább követel s ajándékoz, de létét mint bűnöst, a legnagyobb önkínzással iparkodik megsemmisíteni. Erkölcstanuk főjellemvonása, hitelveikből folyólag a lemondás, békés, szelid jótékonyság. Nem kevésbbé szépen s figyelemgerjesztőleg van tárgyalva b) Buddha vallása. Már tárgyánál fogva is érdekfeszítő ez. Alapítóját a királyi palotából vallásos elmélkedésre szólítja egy reszkető öreg, egy gyógyíthatlan koldus, majd egy rothadásnak indult hulla megfigyelésével a mulandóság felismerése, s tana ott összpontosul, hogy nincs lét, nincs lényeg, nincs világ, nincs istenség. Minden hiában való, csak a nem-lét az egyedül valódi. Ez tehát az Istentagadás vallása. „Vallás — Isten nélkül.* Az üdv e vallás szerint nirvana (a puszta semmi), melyért fel kell áldozni az életkedvet.* A tisztelettárgya tehát itt nem lehet más mint maga Buddha. Papsága s hierarchiája feltűnően hasonlít a cath. egyházéhoz, s a fejezet végződik Huc abbénak e hasonlóságot feltüntető következő szavaival : „Lehetetlen, meg nem lepetni a katholicismussal való rokonságok által. A kereszt, a mise, a Dalai-Láma, a coelibatus, a zárda-élet, szentek imádása, processiók, szentelt víz, mindezt a buddhaismus közössen birja a katholicismussal.* Meg azután a mit ő kifelejtett, tonsurát, ereklyéket és a fülbegyónást. Következik ez után c) a zendfaj vallásának s Zarathusztrónak ismertetése; majd d) a kelták ősvallása. Ez utóbbiba az istentiszteleti titokzatosság ismertetése gyanánt, tapintattal van beszőve Lucanus Pharsaliájából, Baksay fordításában, egyik szent ligetüknek rajzolása, e) A germánok, f) a szlávok ősvallásán kívül, e nyelvcsaládhoz tartozik még két általánosan már ismertebb vallás : g) a görögök, h) a rómaiak ősvallása. Ha tér szűkében nem volnék, szeretnék innen adni néhány sort, mutatványképen s csupán csak azért, hogy eredetiben lássuk: mily egyszerűen, szépen és világosan ismertet Laky úr. Emlékezem rá, hogy tanuló koromban Hesiod theogoniája, a chaostól kezdve egész a 3-ik isten dynastiáig, Zeus trónrajutásáig, előttem valóban chaos volt, melyen eligazodni nem voltam képes. Itt egy kicsi lapon szerzőnk az egészet oly szépen elbeszéli, hogy — dacára a sok és gyakran hosszú zárjelközötti megjegyzésnek, a mi zavarólag hat s a mit én inkább szeretnék csillag alatti jegyzetekben látni — csak az nem érti meg, a ki nem akarja. A római mythologiának ismertetését az által könnyíti meg és teszi röviddé, hogy az egyes isteneket párhuzamban sorolja fel a már ismertetett görög istenekkel. A 17-ik §-val kezdődik a sémi nyelvcsalád vallásának ismertetése, a) Az egyptomiak vallása nagy részben Dr. Kovács Ödön „ Vallás-bölcsészet*-e után van irva elég nagy terjedelemben (16 lap) s mindamellett úgy, hogy nem lehetne belőle kihagyni egy mondatot sem-