Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-15 / 7. szám

sorsa döntve. Tanul tovább, különösen Kiss J. alatt Sopronban ; felösmerve szilárd becsületességét, kedves modorát, csakhamar nevelőséggel bizzák meg s mindenfelé megkedvelik. A tanulói pálya után Rudnán vállal nevelőséget a Nikolics-háznál, hol a szerb nyelvet sajátítja el. Majd Eperjesen előadásokat tart a magyar nyelvről, s végül tanulói pályáját befejezve a berlini, lipcsei s más egyetemeken 1838-ig tanul. — Visszatérvén a pesti ev. egyház magyar nyelvű lelkészéül hívja meg. Ekkor már az akadémia megbízásából Plutarchot fordítja, verseivel, műfordításaival már ösmert nevet szerez magának. Székács valódi költői lélek volt, pályakezdése a nemzet ébredése korára esik, teljesen áthatva a nagy mozgalom fontosságától, vegyül maga is a küzdelembe. Az eredeti költemények számát illetőleg nem váltá ugyan be a várakozást, de ennek oka nem a költői ér kiszáradása, hanem rendkívüli elfoglaltsága volt. Ot hivatása, az uj magyar egyház megteremtése veszi erősen igénybe, az egyúttal befolyást gyakorol költészetére is, az áthajol a lyráról a didaktitus és satyrikus j költészet felé. Még egyházi és vallásos költeményeket is hamarabb hallunk tőle, mint a lyra dalait. Midőn később ehhez még a bányakerületi szuperintendencía teendői is hozzájárulnak, szívesebben megy át az epigrainm terére, melyen 200-at, e nembeli költészetünkben legkiválóbbakat termelt. Jórésze működésének a műfordításokra esik, melyekben a legnagyobb pontossággal irja át a formát, de azért a magyar nyelv szabatos. Muzarion Hero és Leánderét egészen leforditá, az Iliasba is belekezd, melyet azonban be nem fejezhet. — Foglalkozik az uj görög nyelvvel is, melynek költészetünk egynehány szép dalt köszön. — Cseh nyelvből a königinhofi kézirat egyik részét forditá, de legbecsesebb dolgozata e téren a már említett szerb dalok fordítása volt. Még pályája végén sem hagyja el műfordítási szenvedélye s Horác ódáinak fordításához lát hanyatló erővel. Kedvenc költője volt Horác folyton s rokonlélek is volt vele, mint didaktikus és szatirikus, ebben nem a kerű maró juvenáli elem, hanem csak a gyöngeségek ostorozása. A Carminákat s az epodoslibrit fordította le teljesen s számos ódát ültet át, tán a legsikerültebben egész irodalmunkban. Előszeretete Horác iránt éjet napot föláldoztat vele, sőt megfeszített munkára ösztönzi folyvást. Áttérve élte második fejezetére, a szónokot röviden jellemzi, az 1838-iki árvízi szónoklata, a niklai Berzsenyi emlék leleplezése alkalmával tartott beszédei s még számos más szónoklata nem csak mint ilyenek, de mint költői művek s olvasmányok is kitűnőek. Szerencsésen volt a szónoklat kellékeivel ellátva, csengő hangja, nemes megjelenése, egyszerű erélyes taglejtése megbűvölték a hallgatót, mint a Kazincy ünnepélyen, melyen Szász Károly költeményét ő adta elő. Székács a pap, rendkívül sokat tett a főváros magyarosodására, a borús napokban a protestáns autonomia megvédése tárgyában ő egyike az elsőknek, kik síkra szállanak. Híveinek atyja, buzgó, fáradhatlan lelkész és ember, tiszta, következetes, határozott jellemű, ki biztos uton vezeti híveit. Kedélye, nemes szive mindenütt tiszteletet vívnak ki számára. Örökifjú kedélye folytán bizalommal közeledett hozzája mindenki, tanítványai, az ifjabb írók s mindenki, dús tapasztalataival szívesen gyámolitva őket. A szépen irt emlékbeszéd élénk tetszés nyilakozatokban részesült. Hogy is ne lenne vonzó oly rokonszenves egyéniség, mint Székács József nemesen megfutott pályájának ecsetelése ? KÖNYVISMERTETÉS. Vallástörténet. A gymnasium V. osztálya számára irta Lalcy Dániel, a budapesti reform, fó'gymnasiumban a vallástan tanára. Kiadja a dunamelléki reform, egyházkerület. Budapest 1879. Ara 80 kr. Iskolai kézikönyvek megítélésénél azt szoktuk mindenek fölött szem előtt tartani, hogy vájjon összefüggő, könnyen áttekinthető rendszerben s világos, könnyen érthető modorban vannak-e szerkesztve ? Azonban ezen elveknek legszigorúbb keresztülvitele is még nem elégséges arra, hogy valamely művet jónak, teljesen sikerültnek nevezhessünk. Legfontosabb követelmény csekély véleményem szerint egy tankönyvben az, hogy legyen érdekes. Legyen úgy írva, hogy a tanuló, ki kénytelen vele foglalkozni, mindig kedvvel vegye kezébe, s kedvvel olvassa és tanulja. Igaz, hogy legtöbb esetben a tárgy maga már. az, mely érdekes vagy unalmas; de az is igaz, hogy az előadási modor által sok oly dolgot, mely különben nagyon unalmasnak látszik, vonzóvá és érdekessé lehet tenni. S csak midőn ez sikerült, akkor felelt meg az iró feladatának igazán. Ha mind e követelményeket szem előtt tartva olvassuk is Laky úr könyvét: meg lehetünk elégedve az eredménynyel. Hogy mily rendszeres, kerek egészet képez e kis munka, eléggé meggyőződhetünk csupán átlapozása, vagy a mutatótábla áttekintése által. Szerzőnek könnyed, világos nyelvezete már eléggé ismeretes egyébb műveiből. De legnagyobb érdeme itt az, miről könyvének minden lapja tanúbizonyságot tesz, hogy tárgyát érdekesen tudja előadni. Bizonynyal sokat is fáradott ezért, és sokat segített magán e tekintetben az által, hogy mint előszavában kifejezi ^a vallásformáknál nemcsak az istenről való képzetet ismertette meg, hanem az isteni tiszteletet, a hit és erkölcstani elveket és a vallási szokásokat is;* mert e munkájának nemcsak az az eredménye, hogy > ezekből együttvéve ítélhetjük meg helyesen 14