Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

fordításnál, a modus proeedendi-t tartom hibásnak. Nevezetesen nem tudok egyetérteni azon, — ez esetben elfogadott eljárással, hogy „két ember munkáján igazít egy harmadik, még pedig azért, hogy megalkottassék a szükséges egyöntetűség « Ezt legfeljebb úgy érheti el, hogy kivetkőzteti mindkettőnek munkáját eredetiségéből, — sajátosságából. Szerintem nem épen helytelenül járt el, az áldásosán működő britt társulat, hogy kettőre bízta az új szövetség rész szerinti revisióját és fordítását. — De ezentúl oly útra lépett, mely nem vezethet azt óhajtott célhoz. Ha nem is kerüli, — eléggé nem méltányolható nemes szándékával a nyilvánosságot, — mégis csak bizottságilag, — még pedig legalább öt szakavatott tagból álló bizottságban kell az egyes részeket letárgyalni s azon módosítások keresztülvitelét, a melyekben a bizottság megegyezett, ugyanarra kell bízni, a kinek munkája a tárgyalás alapjául fogadtatott el. Részt vehetne az ilyen bizottsági tárgyalásban nem csak a theologus vagy exegeta ex professo, hanem a nyelvész is. Hogy ez mennyire jogosított, azt beigazolja Hunfalvy Pál felszólalása, — Ha tehát megtörténnék az adott esetben az is, hogy mint Ballagi úr ajánlja, a már elsőrendűleg revideált és fordított új testamentom alapúi vétetnék is, — figyelembe véve a nyilvános felszólalást, — mégis csak több tagú szakavatott bizottságra kell a másod rendű végleges revisiót bízni; úgy remélhetni, hogy olyan munka lát majd napvilágot, mely nem csak hogy kiállja a legszigorúbb birálatot, hanem egy régen érzett szükségnek fog megfelelni évtizedekre vagy épen századokra. A bizottságot lehetne a központban, Budapesten, megalkotni. De ha a vidékről is meghivatnék egy vagy más szakértő, — mégis csak a központban kellene üléseznie, — kerülve a kerületekhez való felebbezést, •— mely bizonyára minden tekintetben csakis nehezítené és késleltetné az óhajtva várt mű létrejöttét. Hogy az áldozatkész s

brit s külföldi biblia társulat* nem fog visszariadni, az ajánlott mód elfogadásával járó valamivel nagyobb költségektől, arról kezeskedik munkálkodásának egész múltja. Áldozatával fölérne különben a megalkotandó mű maradandóbb becse.! Az ügy nagy hordereje, a jövőre is kiható nagy fontossága s szentsége, valamint Millard úr felhívása késztetett a felszólalásra s csakis ilyen értelemben kéri azt venni. Selmecen, jan. 29-én 1879. HAENDEL VILMOS, lelkész a tanár. BELFÖLD. Egy stólaügyi kérdés. A solti egyházmegye egyik egyházközségében egy évtized óta azon szokás jött divatba, hogy a hívek ha! lottaik temetésénél, a gyászszertartás emelésére síribeszéd tartás végett a leány-tanitót is több ízben felszokták kérni, ki is gyakorlat szerint a hívek óhajának engedve, az általa szabott 2 frtnyi díjért meg is szokott jelenni. — A napokban is ily síribeszéd tartására kéretett föl, mit elfogadván, tanórái végével munkához látott. Munkájában már javában haladt, midőn a halottbejeleutŐ egy levelet hozva, nála a járulék lefizetése végett jelentkezik. A levelet a nemzetségi névsorozatot tartalmazó papírnak vélvén, csak a stóla elfogadása után kezdé olvasni. De a levél nem névsorozatot, hanem a lelkész azon akaratát tartalmazá, hogy miután e halottnak, az ő felfogása szerint, minden esetre pi'edikációsnak kellett volna lenni, így pedig csak búcsúztatós és síribeszédes lesz, — meghagyja, hogy ]eánytanitó csak is 4 frt. stóla lefizetése után fogadja el a szertartás végzését, hogy abból az ő 1 frt. 20 kr. papi stólája is kikerüljön, különben a 2 frt. stólából kéri át a maga papi stóiáját. — Leány tanitó magát tájékozni nem tudván, — a lelkészhez ment bővebb felvilágosítás végett. Lelkész, ki nevezett tanítóval meglehetős jó viszonyban áll, — élő szóval is csak azt hangoztatja, hogy ő a maga jussát mindenképen követeli, mert ennek a halottnak mindenképen predikációsnak kellett volna lenni; s ő, bár tractusra kerüljön is a dolog, de stóiáját semmiképen nem engedi. Leánytanitó csupán a jó viszony további fenntartása céljából 4 frtot kért a halottas felektől, mit azok meg nem adva, a teme'és csak a rector által végzett ének s búcsúztatással ért véget. Ezen előzmények után, szerintem, eme kérdés merül fel: »Vajjon jogos volt-e a lelkész követelése, s adandó alkalommal mi történhetnék, ha nevezett leánytanitó a lelkész hasonló követelésének nem tenne eleget S épen ez a kérdés az, melynek eldöntésére e lapok t. olvasó közönségének nagybecsű figyelmét felhívni bátorkodom.*) Figyelő. KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. Látogatás a francia kálvinistáknál. —• Eredeti levél. — Nt. szerkesztő Ur! Bizonyára Ntiszteletüséged is kellemesen emlékezik vissza arra az öt francia kálvinistára, akik szeptemberben mult két éve a praehistoricus congressus alkalmából vendégeim valának s kiknek társaságában egy alkalommal Ntiszteletüséged is oly jó órákat töltött. Ezek az urak búcsuzásuk alkalmával szóbelileg is, nyilvánosan is**) a lelkemre kötötték, hogy látogatásukat, hacsak tehetem, mennél elébb viszonozzam. Bajos lett volna határozott ígéretet tennem, mert, hogy egyebet ne is említsek, a Rhone völgye nem épen a *) Az ügy megvitatására lapunk nyitva áll. **),Fővárosi Lapok*, 1876. okt. 1. Sserk.