Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

i)->í 167 ' ' ... Bod Péter azt írja Székelyről, hogy »szép|?tudományú, nevezetes ember volt, ukinek fáradtsága által jutott az Evangyéliomnak nagyobb világosságára Magyarországnak az a része, a mely vagyon Lengyel ország felől. * Általa felsorolt 6 műve közül bizonyára a legjelentékenyebb az, amely őt mint fordítót és exegetát mutatja be. Bod nem említi e könyv teljes cimét és alakált; mellőzi azt is, a mit különben szeret feljegyezni, hogy hol tartózkodott az iró műve készítése közben, mi által szinte bizonyossá tesz a felől, hogy csak híréből ismerhette azt. Szombati a Pethe-féle biblia elé irt Rövid tudósitásaiban egészen hallgat e műről ; Toldy Ferene és Imre Sándor sem közlik annak teljes címét, s Imre méghozzá oly határozatlanul próbálja pár szóval jellemezni, mintha csak azt akarná értésünkre adni, hogy e műről nincs közvetlen tudomása. Dr. Ballagi Mór, a Nyelvtudományi közlemények 3-ik kötetében, 1538-ra teszi ennek keletkezését, ami talán inkább sajtóhiba, mint tévedés. Az általam használt példány sem igazit el a cím tekintetében, mivel eleje kézírás és nem megbizható.1

) Gávai Lukácsnak van ajánlva, kiről azt állítja, hogy „a hitnek vallásába a magyar nép között minden urakat és nemeseket felyül haladt. * Székelyt tisztelőinek ösztönzése birta e mű kiadására, miért is őt közbecsültetésben élt tudósnak kell tekintenünk. Maga irja, hogy az eredeti héberből dolgozott s hogy Psalmusait Szikszón készítette sajtó alá, ahol 1538-ban iskola mester, később pedig talán, mint prédikátor szerepelt, Krakkóban nyomtatta, kis 8-ad rét alakban Strikoviabéli Lázár 1548-ban. Székely később gönci pappá lett, a hol, ha adataim nem csalnak, Károli Gáspárnak közvetlen előde volt, sőt Bod Péter szerint ott vele egyidejűleg is működött. Ki tudja, hogy a jeles Károlit nem Bencédi Székely István tevékeny szelleme sarkalta e a biblia fordítás munkájára s kérdés az is, vájjon az a hála ér. elismerés, a melylyela magyar protestantizmus a Károli nevét emlegeti: nem illeti-e a jó részben a Székely István törekvéseit is? s ő maga írja, hogy rövid napon mind az egész bibliát, Istennek segítségéből kibocsátom, a mi azonban elmaradt, de kézirataival megkönnyithette hivatali utódjának a dicsőség ú t j á t.2

) ') Szabó Károly legújabban megjelent »Régi magyar könyvtár® cimü nagy becsű műve teljesen megoldja a címkérdést. Az igazi s még eddigelé senki által sem közlött cím némi simítással a következő : ^Soltár könyve Szekel Estvantul, magyar nyelvre forditatott, Továbbá ez Soltár után Sidó szólásnak mógya és nehéz helyeknek Rövideden való magyarázatja Psalmosónként következik.* stb... Ugyancsak Szabó Károly szerint, — a ki pedig teljes hitelű, — a kérdéses mű nem Gávai, hanem Pávai Lukácsnak van ajánlva. R. Gy. 2) E gyanitás, amily természetes, épen olyan nehezen emelhető' bizonyossággá. Székelyről egyáltalán nincs ; Károliról is csak alig van méltó élet- és jellemrajzunk. Ha Székelyt, kiről gönci hivataloskodásán túl, idáig mit sem tudok, csakugyan Göncön érte Zsoltár könyvében először minden egyes éneknek adja a fordítását; azután, a műnek mintegy második felében minden egyes zsoltár nehezebb helyeit megmagyarázza. Célja volt e művel, hogy magyarul szólaltassa meg Dávidot, ki szerinte a Krisztust minden gazdagé ságával együtt hirdeti. Ezzel írásmagyarázó álláspontját is meghatározta. Ez álláspont eredménye már az, hogy zsoltárainak egy jelentékeny részében csakugyan beerőszakolva találjuk az egész khristológiát és eskhatologiát, a mikről, de főleg az előbbiről, a héber költőnek távoli sejtelme is álig lehetett. Valamennyi zsoltár szerzője maga Dávid a költő király, a mit a 72-ik zsoltár utolsó verse is igazol. Ugyanezen nézetének bizonyítására kifogást tesz a gyűjtemény berendezése ellen s az utolsó helyet a 72-ík zsoltár számára tartja illetékesnek, mivel azt, mint ő hiszi, Dávid akkor szerezte, mikor már halálához közelgetett. Bizonyára elmés módja az ilyen egy néptelen elv támogatásának, csakhogy a 72-ik zsoltár nem egy végnapjaihoz jutott, hanem^egészen ellenkezőleg: egy trónra lépő királyra készített dicsének, amelyben a költő kormányzói bölcseséget, ellenállhatatlan hatalmat és közjólétet esd Jehovától, ki a zsidó királyban önmagát van hivatva megdicsőíteni. Nem kárhoztathatjuk azonban Székelyt felfogásaért : ő kora nézeteit és hibáit képviseli. A reformatió ugyanis még alig néhány éve indult el szellem-szabaditó útjára s a biblia fegyvereivel vivott diadalai által szentesitette az afelől táplált régi keresztyén nézeteket. Székely bizonyára gyermeki hittel hódolt meg a biblia segélyével kivívott eredmény előtt s boldog volt, ha az ó szövetség rejtélyeiben is minél több helyen megtalálhatta az idők jobbra fordult szellemében újra megjelent Krisztust. Azzal a gondolattal dolgozott, mint még ma is némelyek, hogy az ó szövetségi irók a jövendőbeli keresztyénség érdekeit egész öntudatosan előkészítették és hogy Dávid prófétai szelleme már látta az ő családjának a késő jövőben való megdicsőülését a Krisztusban. Mindenesetre nagy elismerés rejlik az ily felfogásban az ó szövetségi irók- és a Krisztus előképéül teljességgel nem illő Dávid iránt; de félremagyarázása ez a héber költő lelkületének, kinek éppen az képezi fő érdemét, hogy korával együtt lelkesült vagy szomorkodott és mint nemzetének hű fia, azt tartotta feladatának, hogy hű kifejezője legyen a nemzet gondolkodásának. Különösen a Dávid és Salamon kora nem is adott okot arra, hogy a költő a nemzet reményeit a távol jövő szépségeivel élesztgesse. Az állam hatalma messze terjeszté karjait s a költő dalhatott nemzeti dicsőségéről, Jehova nagyságáról, ki népe élén hódítva jár, vagy elvolna futói a halál: ez esetben talán megfejthetnők azon szembeszökő s elébb Dr. Ballagi s most újra Keresztesi által is hangsúlyozott különbséget, amely a Károli biblia ó és uj szövetségi része között a fordítás értékét nézve az előbbi hátrányára tapasztalható. R. Gy.