Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-09 / 6. szám
merenghetett a Mória hegy pompás templomán. — Ha lelke szárnyain olykor a messze jövőbe is elrepült; bizonynyal nem a keresztyénség Krisztusáról, hanem arról a földi hatalmasról álmodozott, kinek szín arany trónja előtt leborulnak a puszta lakók, a szigetek királyai s a ki uralkodik tengertől tengerig, a szent folyótól a föld határaig s ellenségei nyalják a port. (72. zs.) De Székely, valamint előtte és utána élt s ma is élő elvtársai nem az ó szövetséget magát tudakozták és tudakozzák meg annak értelme felől; hanem saját vallásos nézetük igazolását keresték és keresik abban. Nekik az ó szövetség válasz egy előre feltett kérdésre, a melyet meg is találnak abban, ha mindjárt az ó szövet- ; ségi iró megjajdul is sírjában e jószándékú erőszaktételtől. Ily felfogás mellett aztán a ritka szép, valóban drámai szerkezetű és tisztán theokratikus szellemű 2-ik zsoltár, Székely szerint a Krisztus születését, halálát és feltámadását rendre leírja. A 8-ik, a melynek költői tartalmát Szász Károly méltónak találta a 19-ik század nyelvén is megszólaltatni s a mely egy ama sok szép hymnus közül, a melyekben a héber költő Istenével együtt magát dicsőitette meg, e 8-ik zsoltár is, — szerinte — Krisztusra vonatkozik. Azt írja le ugyanis, hogy „az evangéliom mind e széles földön elhirdettetik.<< : Jellemző különösen a 2-ik vershez kötött magyarázata Ott ugyanis a kisdedekről van szó, a kik ártatlan ajkaikkal szintén az Isten nevét dicsőítik. — Ez Székely szerint be is teljesedett és pedig Krisztusra vonatkozólag ama nevezetes napon, „mikor Jeruzsálembe ment az szamáron ülvén, és a gyermekek őt messiásnak kiálták ; ezenkívül még akkor is mikor Krisztus az együgyű apostolokat prédikálni mind e széles földre elbocsátá.® (Lásd 158. 1.) # ' E prózai elfogultsággal aztán, sikerűi Székelynek a zsoltárok nagyobb részét kiforgatni költői öltözetükből s halmazzá szaporítani a messiatikusok számát. Egyetlen költői kép, hasonlat, a jövőre irányult gondolatnak egy odavetett árnya, vagy akármely félremagyarázásra alkalmas szó, — szerinte — mind Krisztust példázza, reá vonatkozik. Magyarázataiban azonban kevésbbé szerencsés, mint a magyarázandó helyek kikutatásában, a minek igazolására legyen elég, ez alkalommal, csupán egyetlen példa. — A 103-ik zsoltár 5-ik versében úgy van feltűntetve Isten, mint a ki a hozzá könyörgő s benne bízó lelkeket megújítja, mint a saskeselyű az ő ifjúságát. Székely szerint e kifejezésben a Krisztus által eszközölt lelki újjászületésről van szó, „mely hasonlíttatik a keselyűhöz, ki vénsége korán, az ő förödőjének forrását megkeresi, kibe ha megförödhetik, kétség nélkül vénségét ifjúsággá változtatja; mely források közül egy vagyon a fekete hargita havasnak tetején, kire nyárban ugyan reá omlanak a keselyűk ; mely forráshoz nem messze más is vagyon, de azt egy sem illeti.® — íme egy mithologikus gondolat, mint történeti bizonyosság! Egy héber költői kép a keresztyén exegeta szemében ! Székelyt túlzó keresztyénsége, minden áron való Krisztus keresése, lehetetlenné teszik arra nézve, hogy a héber költői művek hű tolmácsolója legyen. — Mentségére szolgál azonban, hogy legtöbb hibáiban oly közdivatnak hódolt, a mely alól későbbi exegetáinknak is csak ujabb időben sikerűit magukat kiszabadítani. Tagadhatatlan érdeme Székelynek, hogy a nyilvánuló közszükséget fedezni igyekezett s hogy a zsoltárfordítás és magyarázat terén úttörő munkával jelent meg. (Folytatása következik.) RADÁCSI GYÖRGY. ISKOLAÜGY. Az ungvár-szürte-kaposi ref- tanitó-kör gyűlése. Az „ungvár-szürte-kaposi* ref. tanító kör mult hó 29-én Jenkén tartá meg értekezleti gyűlését az iskola helyiségében. — 10 órára zsúfolva megtelt a tanítói lakterem, mikor is az értekezlet elnöke t. Szabó Endre bési lelkész úr idején s rendén való dolognak látta, miszerint értekezletünk s az ebből folyó eszmecserénk megnyittassék illetőleg megkezdessék Értekezleti tárgyúl volt kitűzve a „beszéd és értelem gyakorlat" mikénti kezelése a tótajku népiskolákban. Ertekezők voltak : Szabó Grábor jenkei tanitó, ki úgy a maga, mint tanoncai részéről dicséretesen mutatta be az említett tantárgy mikénti kezelését magyar nyelven. A tanoncok elbocsátása után Kassai Károly felsőreviscsei és Füzesséri Bertalan sárospólyánkai tanitók értekeztek, kevés eszmecsere után, mondhatni, mindnyá! junk közmegelégedésére. A jövő junius havában tartandó értekezletünk megtartásának színhelyéül Felső-Reviscse ugyancsak tót ajkú egyházunk szemeltetett ki. CsOMÁR JÓZSEF, ' f pinkóci ref. néptanító TÁRCA. Vallásos eszmék Arany J. költészetéből IV. Fiamnak. (Folytatás.) A hit, miszerint a magasságos isten él, él az emberekben és mi bennünk. S ha ez a tudat, ez a hit felébredt bennünk, ez bizonyára ép ugy ki fog emelni minket a szenvedések lesújtó hatalma alól és ép oly magas, megnyugtató sőt boldogító érzelmeket ébreszt lelkünkben, mint azt Rácheinéi láttuk. Meg fogjuk tanulni, hogy az emberek ha tán nem oly angyali jóságuak s tökéletesek, mint hittük, de nem is oly roszak, hogy társaságukban boldogok ne lehetnénk.
