Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

erejét s az erkölcsi élet mezeje ismét virulásnak indulna. Ajánlja szónok ezek komoly megfontolását ifjú papságunknak, felhívja őket, hogy ismereteiket gazdagítsák különösen Isten két könyvéből : a fenséges igazságokat hirdető természetből és a soha el nem évülő evangeli umból; fejőkben legyen tudomány, szájukban az* ige, szíveikben kegyesség. Lelkükre köti ekklézsiáikban a vasárnapi iskolázás ügyét. Gyűjtsék — úgymond — e napon a serdülő növendékeket — a jövő reményit és zálogait — oltsanak szivökbe nyájas modorral, világos és érzelmes nyelven tiszta vallásos elveket, az életre kiható igazságokat, s öntözzék keresztyén szeretetök tiszta vizével, istennek tulajdonítva a dicsőséget, érezvén Szent Pállal, hogy sem aki plántál, sem aki öntöz, hanem Isten az, aki előmenetelt ad, szóval legyenek az apostol követői, legyenek valódi papi karakterek.® A nagy intensiv erejű beszéd hatása nem csábító; de a tudomány barátai méltányolják a szerző nagy gonddal írt művét. A Vili. szám alatti allocutióról, azt mondhatjuk, a mit az első püspöki beszédről. A hallgató nem tudja a beszéd szépségeiben gyönyörködj ék-e, vagy az irály ékességében. Ugy látszik, a gondos főpásztor a műformára is nagy figyelmet fordít. Helyesen. Csak fél siker lenne a szép gondolatoknak nem megfelelő köntösben jelenni meg. Ezért oly nagy hatásúak nyilvános beszédei mindig. A szónoki hatalomról szólva Dávid Ferencre hivatkozott; de ön példájával is megmutatta, a mint beszédében az ifjú papokat meg akarta győzni: hogy egy ékesen szóló pap mily megmérhetlen hatalommal bír a lelkek felett. Végszavai buzdító lelkesités híveihez.® E napok — úgymond, a mi vallásalapitónk hitének diadala, ! ünnepe a meggyőződés melletti állhatatosságnak, a fejére tett tövis koszorúnak az emlékezet virágaivá, kiállott szenvedéseinek dicsőséggé átváltozása, de egyszersmind elvitat- j hatlan bizonyítéka az unitárius hiteszme és a mi kicsiny felekezetünk világtörténeti fontosságának. Ez éltessen, bátorítson, kitartásra serkentsen s szenvedéseitekben vigasztaljon. A ki igazságért küzd, e nap hitesse el vele, hogy annak végképpen eltemettetni nem lehet. A ki meggyőződését követi, erősödjék meg abban, hogy a mellett küzdeni, sőt elbukni is dicsőség. A ki magasabb eszmékért, jóért és szépért, a ki közügyért lelkesül, merítsen lelki bátorságot és buzdítást ez eseményből ; higyje el, hogy a tőle várt erkölcsi jókat okvetlen megtermi s elismertetését előbb-utóbb kivívja. E tudat | és hit, e meggyőződés és szilárd elhatározás legyen mindenkinek szive-lelke erőforrása s földi pályáján és cselekedeteiben írányozója*. A zár-ima (IX) is egy áhítatos szó és sokat gon- : dolkozó lélek buzgó esedezése az egyedül imádandó istenhez, aki szent vallásunkban való hitünket ez ünnepélylyel is erősebbé tette s akiknek ezért legyen dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké. . . Ennyit az igen érdekes füzetről. Az olvasó láthatja, hogy azt kivonatban méltóan ismertetni nem lehet — hisz ha ezt akartam volna, át kellene az egészet irnom. Tagad hatlan, hogy az ünnepély valamennyi szónoka megállta helyét, műveik egymást egészítik ki, együtt tesznek bevégzett egészet. Egyik szónok a mai napon ragadta el hallgatóit s ragyogott maga is, a másik a nagy közönségnek, az utókornak irt maradandó értékű művet; az egyik a szívek hmjain játszott rhetori beszédével, másik az egyházi szónoklat fensőbb regióiba ragadta magával a lelkeket. Külön is lekötnek e beszédek, együtt ritka élvezetet nyújtanak. A nép átértette, és érezte e napok fontosságát, a lelkesedés határt nem ismert, a mi a közjóra tett áldozatokban is sokszorosan nyilvánult. Angol hitrokoninkat meglepte a székely vallásos élet s az unitárius egyház e zsinati nagyszerű manifestatiója; előttök mi ez ünneppel igen sokat nyertünk, látszik londoni meetingek a magyar népet átalában magasztaló tudósításairól, minő benyomásokat s mily kedves emlékezéseket vittek magokkal szép hazánkból s szeretettel áldott szivii népünk kebeléből ; híveink lelki szükségeikben megelégítve távoztak hónukba; Dávid F. szelleme örömmel tekinthetett le hű egyházára, mely az ő emlékének és a maga nevének e dicsőséget szerezte, mit Isten tegyen soha meg nem szünŐvé. JAKAB ELEK. BELFÖLD. A f.-sza"bolcsi ref. egyházmegye őszi gyűlése jegyzőkönyvének kivonata. A felső-szabolcsi ref. egyházmegye nov. 25-én Nyíregyházán tartott őszi gyűléséről részletes tudósítás jelent meg e lap közelebbi számában; miután azonban e tudósításban legkisebb emlékezés sincs egyházmegyénknek alább olvasható jegyzőkönyvi pontjában kegyeletes határozatáról, szükségét érzém annak e lapok hasábjain való közzé tételére ; midőn világi hatóságok és egyesületek siettek a nagy férfiú elhunyta alkalmából kegyeletes érzelmeiknek tolmácsolására, nem lehetett ebben hátra maradni egyházmegyénknek se, mely néh. Bónis Sámuel urat egykor annyi büszkeséggel mondhatá magáénak. sz. Világi elnök mély megilletődéssel hozza tudomásra azon súlyos veszteséget, mely a hszát, a magyar igazságszolgáltatást, s a prot. egyházat, különösen pedig egyházmegyénket érte Nm. Bónis Sámuel úr halálában ; meleg és érzékeny szavakban emlékezik meg az elhunyt dicső érdemeiről, ki mint hazafi, ember, és protestáns méltó dicsekedése lehetett Szabolcs vármegyének, mely őt szülte, dajkálta s érdeme szerinti magasra emelkedésének tanuja vala. Határozat: Osztatlan, őszinte fájdalommal veszi tudomásul egyházmegyénk a nagy férfiúnak elhunytát, s vissza-