Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

tekintve az általa dicsőén megfutott életpályán: a legmélyebb tisztelettel hajlik meg emléke előtt annak, ki ama nagy kornak emlékét viselte szivében mind haláláig, melynek maga is történeti névre érdemes tényezője vala, mely az önfeláldozás dicső erényét nem vetette soha is az anyagi haszon és önérdek mérlegébe; de a legméltóbb kegyelet és fájdalom tölti el egyházmegyénk egyetemét különösen, ha visszaemlékezik azon hitteljes, buzgó tevékenységre, meiylyel, mint egyházmegyénk egykori bölcs és lelkes tanácsbirája, később huzamos ideig érdemekben gazdag segédgondnoka nemcsak híven megfelelt a protestáns egyház; mult kemény harcaiban a martiromság borostyánával ékesített, történelmi értékre érdemes »B ó n i s* né v-nek, hanem ősei kegyeletes szellemét örökölve, e név fényét és dicsőségét, a vallás ügye iránti érdeklődése által hathatósan öregbítette is. Midőn a dicsőültnek magas érdemeit e szerény jegyzőkönyvi lapon megörökitjük : elhatározzuk e jegyzőkönyvi pontot kegyeletünk némi tolmácsolása jeléül az elhunyt bánatos özvegyének tudomására juttatni, kívánván, hogy a vigasztalásnak örök forrása enyhítse szivbánatát az égi hit malasztjával s ama tudattal, liogy míg az elhunyt számára a földi halhatatlanság Pantheonában örök név biztosíttatik : addig az örökké valóságban is fényes csillag gyanánt ragyog az, ki mint Bónis Sámuel az erény, szabadság, hit és szeretet zászlóinak dicső harcosa vala. Közli a f. szabolcsi e. m. jegyzői hivatalának egyik kiegészítő tagja. RÉGISÉGEK. Az átányi ref. egyh. története. (Vége.) 1797. dec. 1-én a visitatoroknak, u. m. kápolnai prédikátor T. Bornemisza Kovács János és T. pelsőci prédikátor Bátori István uraknak a kezekbe adattak a ns. Hevesi eccla perselyéből, magoknak az említett T. visitatoroknak egy Rhénes forint, az Ágens ur számára egy arany, id est 4 Rhfrt 30 kr. A nemes tenkj eccla perselyéből a Deficiensek részére 45 kr., a Tsech országi tanulók számára pedig 51 krt adattak. 1798. január i. a teuki nemes Rfta sz. ecclának ajándékozott a Tttes Csoma Sámuel ur nagykegyességü kedves élete párja Tttes losonci Gyürky Klára asszony négy keszkenőket, melyek közül az első fehér patyolat arany csipkével, a második veres selyem, a harmadik hamuszín kamuka, a negyedik pedig fehér kamuka keszkenő. 1799. Szent András hava 4-ik napján Hevesen tartott consistorium határozatai sub nro. 2-o. Felolvastattak a Bábonyon tartatott V. Tract. gyűlésben kelt azon két levelek, melyek közül az egyik Tttes Csoma Sámuel úrhoz, a másik pedig tiszt. Szabó István úrhoz iutéztetett, mely levelekben az említett T. prédikátor ur Dorogmára rendeltetett prédikátornak. Mely dologra nézve abban állapodott meg a 3 egyesült ns. eccláknak tagja közönségesen, hogy időközben magok közé prédikátornak senkit is be nem fogadnak, és senkiért sem küldenek és igy ezután is épen ugy cselekednek, mint mikor T. Hódor Pál ur időközben Makiárra rendeltetett volt, akkor sem acceptáltak más káplánt a dislocationális gyűlésig, mely osztán Hamván tartatott. Azonban a megnevezett T. káplán urnák innen időközben lett elren| deltetése a földes uraknak és asszonyságoknak nagy alkalmatlanságot és bosszúságot okozott, mely is hogy többé ne legyen, a köztök s olgált prédikátort időközben más helyre ezután nem bocsátják. Hogy a visnyói gyűlésben a V. publicumtól 3 nemes deputatusok által a többek között azt kérték a 3 egyesült eecláknak tagjai, hogy ezután ne kápláni, hanem papi vagy prédikátori név alatt folytatódjon közöltök a szt. hivatal, annak is a volt fő és kiválóképen való oka, hogy a prédikátor innen többé el ne rendelődjön, mint a káplán (t. i. T. szentpéteri Hódor Pál) elrendeltetett volt, melyre való nézve a mostani prédikátort is időközben el nem bocsátják Dorogmára, kitől is megkivánják azt, hogy a Hevesen, Tenken és Szárazbeőn lakó földesurakat és asszonyságokat meg ne szomorítsa és a 3 egyesült ecclákat üresen ne hagyja, kit is e jövő egész esztendőre is (sőt csak maradjon holtig) szívesen marasztanak. 3-o. Ezen dolog felől különös levél által kell T. esperes urat tudósítani, mely levélnek ténora szórói-szóra a következendő legyen : „Tisztelendő esperes ur! Mártiusban mult annak 3 esztendeje, hogy az akkori káplánunknak Hódor Pál urnák innen közölünk időközben lett elrendelt etése minekünk mindnyájunknak nagy alkalmatlanságot és bosszúságot okozott, ugyanazért kívántuk azt 3 deputatusaink által a visnyói V. Tractualis gyűlésen, hogy itt mi közöttünk ne kápláni, hanem papi vagy prédikátori név alatt folytassa sz. hivatalát az arra reudeltetendo személy, hogy így a Dislocationalis gyűlésig (a meddig mi mást "nem acceptálunk) más ecclába ne rendeltetődjön ; mind az által a mostani prédikátorunk T. Szabó István ur is ugyan időközben rendeltetett Dorogmára, kit is, hogy mi el nem bocsátottunk, azért fentemlített T. urunkra se maga T. esperes ur, se pedig a V. publicum ne nehezteljen, s azt benne engedetlenségre ne magyarázza, sot inkább, mivel minket meg nem szomorított a 3 nemes Eeclákat üresen nem hagyta s a közöttünk szép rendben és lolyamatban levő közönséges isteni tiszteletet félbe nem szakasztotta : azért teljes bizodalommal kikérjük viseltessenek többször is említett T. urunk iránt anyai kegyes indulattal. Minthogy pedig isteni kegyelem és segedelem által a feljebb is megnevezett T. prédikátorunk közel 3 esztendőktől fogva a maga sz. hivatalát nagy hívséggel és minden szorgalmatossággal teljes contentumunk szerint folytatja: annak okáért e jövő egész esztendőre is, sőt (csak maradjon) holtig is szívesen marasztjuk ; ugy, hogy 102