Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

déssel ma csak ott is volnánk, a hol voltunk, mikor Eötvös azt félbehagyta. A nemzet közérzületóvei ellentétbe jutott hatalomra nézve a vallásügyi kérdések hová tovább, mind inkább ne-nyúlj-hozzám természetiekké válnak ; mert szövetségeseit ott kel Ivén keresni, hol ama kérdések puszta szőnyegrehozatala is piaculum: azon állapot folytatására szorul, melyben ,,a jövő nem tud megszületni, s a mult nem tud meghalni." Már is annyira vagyunk, hogy mi, kik fél igazsággal nem tudunk megelégedni, emlékeztető felszólalásainkért ma praepotenseknek, türelmetleneknek bélyegeztetünk, hogy holnap tán végkép elhallgattassunk. Ily állapotokkal szemben elfogulatlan ember bizonyára nem fogja igazolatlan féltékenykedésnek, vagy ellenzékeskedósi viszketegnek tulajdonítani, ha kormányzó testületeink a hatalom minden abbeli törekvését, hogy iskoláink feletti főfelügyeletét eddig nem szokott kiterjedésben gyakorolhassa, törvényes autonómiánknál fogva visszautasították. Az iskolaügy országos érdekét tekintve kétségen kifiil óhajtandó volna, hogy a mi felekezeti iskoláink is teljesen alkalmazkodhatnának az állami tanodákhoz, ós egyféle rendtartás szerint intéztetnének ügyeik. — Ámde mikor oda fent tiz óv óta soha nem találták az időt arra valónak, hogy a vallásszabadsági törvényjavaslatot, pedig ígérve volt, csak be is terjeszszék : a protestánsok még kevésbó találhatják az időt arra valónak, hogy törvény biztosította jogaikat miniszteri rendeletek által, ha csak hajszálnyira is, nyirbáltatni engedjék. BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. Miképen tegyük minden tanításunkat vallásossá, vallást tanítván akkor is midőn nem a2 az egyenes célunk-Az alsó-baranya-bácsi ref. egyházmegyei tanító-testület mult évi közgyűlésén merült föl e kérdés. Úgy hiszem az volt a célja ez által a tiszt, kérdezőnek, hogy a nem vallási tantárgyakat — a melyeknek nagyobb részint melloztetés, kárhoztatás, sok helyütt gyűlölet az osztályrésze a szülék részéről, egy kis vallásos színben adva elő, vele a nyelvtani, történeti és természeti tantárgyakat megkedveltesse. En csekély nézetemet a fentebbi nagy fontosságú tételről rövid értekezésemben őszin" tén fogom elmondani. Kezdem a nyelvtani tantárgyakon. Ezen tárgynál első tekintetre úgy látszik, hogy a vallást mellé varázsolni, vagyis a tanítást vallásossá tenui merő képtelenség. S csakugyan a vallás és a nyelvtan természetökre nézve egymástól igen eltérők, nincs közöttük semmi rokonság, összekotyvasztani nem lehet. Ezt észre veheti bárki is ; de ha gyermekeim figyelmét a nyelvtani óra végén oda fordítom, hogy az emberen kivűl az Istennek más élő teremtései is vannak, s azok is közlik egymással gondolatjukat hangjaik által, s fájdalmat és örömet az állatok is jeleznek hangjaikban : lehetetlen elhallgat, nom gyermekeim előtt az Istennek mély bölcseségét, mely által az embert a beszélés, a hang, a szó és gon~ ! dolat kifejezésében a többi állatoktól annyira megkülömböztette. Az Isten az embernek hatalmat adott arra, hogy a hangok különféle elhelyezése által ezer meg ezer szót alkothat, idegen ajkú nemzetek nyelvét a hang, szó és mondatalkotás útján meg tanulhatja. Az állatoknak nem . .. Azonban az állatoknál is az örömnek és fájdalomnak megvan a maga változatlan hangja, legyen bár a legrémségesebb vad állati hang. Ha tehát nyelvtani tanításomat ilyen formán végezhetném — úgy a hang és szótanítás is hasonlítgatások által vallásossá tehető ; de magában épen nem, mind addig, míg valamely nyelvnek csak az elemeivel foglalkozom. Az irálytanban vagy a verstanban, midőn a gyermekkel egyik vagy másik darab tartalmát akarjuk megismertetni, jobban tehetjük azt, hogy előadásunk legyen vallásos, s tanítsunk vallást, ha a beszély vagy vers épen vallásos tartalmú. Lássuk a hazai történeti tárgyakat Ha vissza megyünk nemzetünk történetében, a legmesz| szibb időben is megtaláljuk a szoros összefüggést az ős ! vallás papjai és a nemzet nagyjai között, annyival inkább 1 a ker. vallás elterjedése és a reformátió korában. Azért is én úgy hiszem, hogy a magyar nemzet története és vallása egymássali kertestvérek, míg pedig összenőtt ikrek, j melyek egymástól el nem választhatók. Midőn gyermekeimnek a honfoglalás előtti időt tanítom, s szólok azon nagy népmozgalomról, melyben a 1 mi őseink is hunnok, avarok és magyarok nevezete alatt részt vettek : igen nagy hibának tartanám azt, ha valamelyik tanitó társam elengedné azt nekem, hogy a római birodalom bomlását s annak főbb okát a vallástalanságot, erkölcstelenséget ne említsem. Továbbá midőn a gyermekek el^tt először beszélek a mi őseinkről, minél homályosabb legyen a kor, melyről beszélek, s bizonytalanabb a talán nevezetes esemény helye és ideje, szerintem annyival inkább fel kell tüntetni a nemzet erkölcsi erejét, sajátságos vallását, mert ezen tulajdonok nemzetünk életében helyhez és időhöz nem voltak kötve. Az igaz vallásosság nem külső ceremóniákban, hanem a sziv nemes érzéseiben szokott nyilatkozni. A mi őseink j pedig mi előtt a ker. vallásra áttértek, nem voltak olyan