Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-07 / 49. szám
megsemmisíttetett. Az előre bocsátott sorokban azonban tájékozást nyerhetünk egyrészről a könyv és szerzője, másrészről azon egyházi hatóság iránya felől, mely érdemetlennek tartja az egyént egyházi hivatal viselésére ily eszmejárás mellett, melynek alaposságáról és mérsékeltségéről meggyőződhetni imént alkalmunk vala. WEBER SAMU. KÖNYVISMERTETÉS. Algebra a középtanodák felsőbb osztályai számára. Az uj gymnasiumi tanterv értelmében irta Dr. Kőnig Gyula műegyetemi tanár. Első füzet (a IV. osztály számára). Ara 1 frt. 20 kr. Budapest, 1879. Az Eggenberger-féle könyvkereskedés kiadása. (Hoffman és Molnár.) (Vége). A ILI. fejezet címe: az algebrai egész számok összevonása, (összeadás és kivonás), a IV-ediké : az algebrai egész számok sokszorozása, s az V-é az osztás é s a t ö r t e k, Es igy e három fejezet a négy alapmüveietet és a törteket tárgyalja. A két első fejezetet nehézkessé s a gyermek által alig érthetővé teszi az, hogy a negatív számokat a szerző a kivonás által állítja elő, s a negatív számokkal való számvetés magyarázatánál különbségek összeadása, kivonása és szorzásából indul ki; s még nehezebbé teszi a műszavak használatában uralkodó határozatlanság. Igy a 16. pont szerint a Subtrahendus =levonandó, a Subtractió = levonás; — a 20. pont címe pedig már k ivonás negatív számokkal. — Sokkal jobb lett volna a kivonás és kivonandó szavakat következetesen megtartani; s ha épen változtatni akart szerző, irt volna a kisebbítendő helyett k e v e sbitendőt, akkor rationálisan járt volna el, mert utoljára is a számot kevesbíteni és többiteni lehet csak, de kisebbíteni vagy nagyobbítani nem. Még következetlenebb a IV. fejezet műszavai használatában. Itt ugyanis a fejezet címében sokszorozás van, a 25. pont címe a positiv számok szorzata. S e pontban productum == szorzat, multiplicandus = sokszorozandó, multiplicator = sokszorozó. Alább pedig azt mondja, hogy : »Akárhány szorzást végezünk egymás után, a szorzások sorrendje nem változtat az eredményen.® S hogy még többféle legyen a műszó, a következő, a 2-ik kikezdésben azt igéri hogy, »ezentúl egyszerűen a szorzás tényezőiről (factor) vagy szorzókról beszélünk ;* végre pedig egysszerüen tényezőt emleget. Ugyan hogy igazodjék el az a szegény tanuló, a ki mindé műszavakat össze-vissza keverve látja ! Es mit jelentenek az ily szabályok, hogy : »Minden betűkön végzendő összeadás vagy kivonás úgy végezhető, mintha e betűk értéke posititiv volna;* to vábbá: »minden betűkön végződő sokszorozás és osztás úgy végezhető, mintha e betűk egész számú értékek volnának. Hát betűket adunk össze, vonunk ki, szorzunk vagy osztunk és nem mennyiségeket, nem számokat ? Hát igaz az, hogy, „ha az összeg tagjait az összeadás jele által össze kapcsoljuk, és e mellett ha szükséges az egyes tagokat összetartozásuk kijelölése végett zárjelbe tesszük, az összeadás műveletét tulajdonkép végeztük ?* Dehogy az, dehogy az! A dolog úgy áll hogy: midőn az összeadandók egyneműek, akkor azokat összeszámláljuk sez által származik azok összege ; midőn pedig az összeadandók különnem ü e k, akkor az összeadást tulajdonkép végrehajtani nem lehet; de hogy ezen különnemű mennyiségek összetartozását mégis valami uton módon kijelentsük : ezeket összekapcsoljuk az összeadág jele által, (t. i. abban az esetben, midőn az összeadandók mind positivek). Mit kell érteni a negatív előjellel ellátott negatív szám alatt? szerző azt mondja hogy: „Nem mást, mint a megfelelő positiv számot.* Jó hogy megmondta, mert különben nem tudnók ; nem tudnók pedig azért, mert azt tudjuk ugyan, hogy mi az a negatív szám; azt is tudjuk ugyan, hogy mi a positivitás és a negativitásjele: de arról, hogy volna positiv és negatív jel, nem tudunk semmit. »Törtet törttel úgy osztunk, hogy a nevezővel szorzunk, a számlálóval pedig osztunk.* Ha nem emiitjük is fel, hogy nem ez az első és valódi szabály, nem hallgathatjuk el a kérdéseket, hogy : melyik nevezővel melyik számlálót, s melyik számlálóval melyik nevezőt szorozzuk, s melyik szorzat lesz a hányados számlálója, és melyik nevezője? Mert mind ez nincs megmondva ; ennek megmondása nélkül pedig az egész szabály értelmetlen. Szerző szerint az oly tagok, melyek legfölebb számbeli tényező által különböznek, hasonló tagok. Jobb megtartani a régi egynemű elnevezést, mert a hasonlóság mást jelent. Legalább nem hiszem, hogy az x2 , — 2xy+y2 és az a2 —2 ab-f- b2 kifejezéseket s így az x2 és a2 , a 2 xy és 2 ab az y2 és b2 kifejezéseket is hasonlóknak ne tartaná szerző; pedig ezek nem számbeli tényező által különböznek ám egymástól. A VI. fejezet a közös osztó és közös többesről szól. Ezt tartjuk a könyv legsikerültebb fejezetének, s épen azért csak azt jegyezzük megf hogy a prim számokat egyszerű számoknak neveznők s nem használnók a törzssz ám szót, s a közös többes helyett közös oszta nd ó t vagy közös szorzatot irnánk, mi mindenesetre világosabb lenne. " / A VII fejezet a legfontosabb szorzatok alakja i t tárgyalj a. Itt mindenesetre elhagynék az 98