Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

algebrába egyátalán nem illő négyzet és köb ne- 1 veket s megmaradnánk az algebrai második és harmadik hatvány használata mellett. De ha ezt nem tekintjük, a szabályok ily fogalmazását se hagyhatjuk meg: Két tag összegének és különbségének szorzata egyenlő a négyzetek különbségével, mert nines megmondva benne, hogy miféle négyzetek különbségével; és megjegyez- ! zük azt, hogy ha még megtanul is a növendék ebből a fejezetből hatványozni, a hatványozás fogalmát nem fogja tudni; s ennélfogva tudása csak mechanikai ügyesség lesz. A progressio geometricát a régi irók hány szoros sorzatnak nevezték, és elnevezésük helyes és jellemző volt; a Mocnik fordítók, kivéve Szász Károlyt, felkapták a képzésére nézve hibás haladvány szót, s azt használja szerző is a szintén elég helytelen mértani jelzővel együtt. Jobb lenne visszatérni a régihez, j s ekkor igen szépen lehetne q-t a geometrica progressiónak a 127 lapon adott magyarázatnak és a valóságnak megfelelőleg a hány szoros-sorzatszorzóján a k nevezni s nem kellene a magyarázat folytán értelmetlen hányados szót használni. A mi pedig az itt felhozott mértani haladványra vezető szorzatokat illeti, azok történetesen egy már kész mértani sorzatnak segy kü1Önbségnek összeszorzása által származott oly szorzatok, melyek állanak az l-nek és egy másik szám valamelyik hatványának a különbségéből, s a (VH.) képlet :a+aq+.... + aq n-1

^ a

a m é rtani haladvány tagjai öszszegének képlete, de nem amértani haladván y é. Tehát egyik sem az, a minek kereszteltetett. A VIII. fejezet az első fokú egyenleteket tárgyalja, mely ha általában meglehetősen kielégít is bennünket; azért az egyenlet gyökere nem elégíti ki az egyenletet, hanem csak megfelel a feladat feltételeinek ; s egy átalában nem elégit ki bennünket sem az arány és aránylatról szóló 74. pont • mert nem találjuk fel benne, hogy : m i a z a r á n y, és nem látjuk be, hogy aránylatot alkotna mindazon négy ' szám, amelyek közöl az első kettőnek a hányadosa, egyeulő az utolsó kettővel. — Ugyanis 6 ökör a 24 ökörben ífieg van 4-szer, és 1 ökör 4 ökörben meg van 4-szer, de hogy a 4ö. 24ö. lö. 4ö. aránylatot alkotnának, azt tagadjuk. Arra, hogy arány származzék, a hányadosok egyenlő voltán kivül még az is szükséges, hogy az első és második rátiót képező számok más más tárgyúaknak a számai legyenek, s e különnemü tárgyak bizonyos viszonyban (a relatio) álljanak egymáshoz. Nem folytatjuk tovább a hibák felsorolását, afct hisszük elég annak kimutatására, hogy e műben a műszavak részben ingadozók; asza* ál y ok felületesek, nem eléggé szabatos ak;j a f o g a 1 m a k ni n c se n ek kellőleg kifejezve és megmagyarázva. A füzet különben igen sok példát és feladatot tartalmaz, (ez az egy jó oldala), melyek végig dolgozása által a tanuló szép ügyességre tehet szert a betűkön való számvetésben; de megvagyunk győződve s ki is merjük mondani, hogy belőle tiszta math. alapfogalmakat, valóságos tudást nem fog elsajátítani, annyit sem, mint mennyit a Mocnik, Császár, Mauritz, Arány i-féle algebrákból elsajátíthatott; mert ezeknek rendszerességét, áttekinthetőségét nem fogja feltalálni benne. Ismertetésünk , tudjuk , kelleténél hosszabbra nyúlt. — Szolgáljon mentségül az, hogy az országos közoktatási tanácsot figyelmeztetni akartuk a könyv hiányos voltára, nehogy a személyre való tekintetből minden más meglévő tankönyvek felett, vagy talán épen azok teljes kizárásával is ezen füzetet mint valami egyedül biztos és csudahatásu gyógyszert ajánlja az állami iskoláknak a mathematika tanításában mutatkozó beteg ségek ellen. BELFÖL D. Észrevételek Vigil „ereseit sut) pondere" című cikkére-II. Vigilben nagy mértékben meg van az az ügyesség, hogy időközönként felvet egy-egy érdekes, könnyebb természetű eszmét, mely mintegy felhivja, némileg kihívja a közönséget az eszmecserére, a szellemi párbajra, s igy mindég egy kis tollharcra ád okot és alkalmat. . . Legközelebb egyházunk jövendő reménye, papi itjuságunk ellen intéz támadást. Pálcát tör általánosságban a papi ifjúság felett. . . Mint szigorú jellemű Cato, mint csalhatatlanságot negélyző kérlelhetlen, felül a biró székébe, kegyetlenül kemény Ítéletet mondva ki az által, .hogy a papi ifjúságot — egy-két igyekező kivételének (boldog Lieblingek, sorsotok irigylésre méltó !) — azéttekintés után, csak a poharak közt, dévaj mulatozás közepette, sokszor nem épen tisztességes társaságokban, a kártya szenvedély elszomorító szolgálatijában látja, megtagadva e charakteristicon által a papi ifjúságtól az egyházias életet, a papi decorummal járó tisztességes, solid magaviseletet; külső társadalmi életét tekintve, azt léhának, hivatali állásának tartozó kötelességéről megfelejtkezőnek, a papi állásnak betöltésére nem méltónak, arra szégyent hozónak, dorbézolónak, a papi nymbust, hivatali tekintélyt porbatiprónak tünteti fel; az életben általában Való forgelódását nem egészen „tisztességesnek* rajzolja. . . De a sértő támadásban itt nem áll meg ; tovább megy, a papi ifjúság belső emberének, eszének, meg-