Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

nevezetesen: Schweitz, Anglia, S c ócia, Hollandia. Porosz- és Szászország 9 osztályú középiskolái is bizonyitják. Az egyetemes tanügyi bizottság a tantervet részletes tanácskozás alá nem vehette, de általánosságban többen hozzá szólottak. Kerkápoly örömmel és nagy helyesléssel fogadta a 9 oszt. gymnasium eszméjét, maga is részletesen és meggyőzőleg argumentált mellette. A tárgyakat 8 osztályba csak túlterheléssel, vagy hiányosan lehet beosztani, mindkét esetben a szellemi fejlettség szembeötlő kárára. Ezt a jelenlegi gymnasiumok példájából is láthatni. Csak azt sajnálja, hogy az albizottság megelégedve jobb meggyőződése kifejezésével nem 9, hanem 8 osztályra készített tervet. Tudja, hogy a bizottság ezt amiatt tette, mert az állam valószínűleg 8 osztályra rendezi be a gymnasiumokat. De ez minket ne tartson vissza jobb meggyőződésünk kimondásától; ha magunkra is, legalább a jobb és az igaz mellett maradtunk s elmondhatjuk, dixi et salvavi ; azután az sem bizonyos, hogy a törvényhozás 8 osztályt fog sanctionálni, mert a törvényhozásban vannak, kik a 9 osztálynak hívei. Végűi magából a tervezetből mutatja ki, hogy a 8 osztály mennyi tárgyat (vegytan, geologia, bölcsészet története) kénytelen kihagyni s nagyon fontosokat, pl. a logicát és lélektant (melyeknek a tervezetben csak 2— 2 óra jutott) sajnálatosan megynyirbálni. Hasonló meggyőződést nyilvánított G ö n c y P. is, ki a 9 osztályú képzés paedagogiai előnyeit emelte ki. Kilenc osztály mellett nem lesz túlterhelés s marad ideje az ifjaknak a tanultak önálló feldolgozására és megemésztésére ; ezáltal több és biztosabb lesz az ismeret, nagyobb az érettség, és több önállóság, melyek hiánya miatt oly sokat panaszkodnak a felsőbb iskolák tanárai. A kérdéshez s az egész tervezethez még többen (Hegedűs, Fejes, stb.) szólottak, de el nem döntötték. Abban állapodtak meg, hogy dolgozzon ki az albizottság a mostani mellé egy kilenc osztályú tantervet, lássa el kellő indokolással, szóljanak hozzá az illetékesek a sajtó utján is; az albizottság mindkét dolgozatát pedig tegye át az elnökség a superintendentiákhoz, hadd győzzön a mi jobb. A szóba jött tárgyak közül megemlítjük még Török püspök indítványát egy tanügyi folyóirat megindítása iránt, mely eszme azonban, fájdalom, oly csekély pártolással találkozott, hogy e sovány határozatot nyerte : gondolkozzunk rajta, érleljük az eszmét. A tanügyi bizottság közelebbi gyűlése akkor lesz., mikor az egyházkerületek részint a Molnár A -féle iskolatervezet, részint e mostani javaslatok tárgyalásával készen lesznek ; tehát vagy aug. végén, vagy sept. elején. Végül az elnök köszönetet mondva a bizottsági tagoknak és a felkért szakértőknek, a tanügyi bizottság üléseit nov. 29-éo bezárta. TÁRCA. „Milyen legyen a hű lelkipásztor jelleme, János ev. 10-ik fejezete és az élet útmutatása szerint?" (Vége.) Boldog pár év folyt le a mulandóság tengerébe, (hogy a szokásos kifejezéssel éljek!), melyek alatt én az eddigihez hasonló eljárással igyekeztem híveim lelki és anyagi jólétét munkálni, — s ezen pár év alatt semmi különös, a mi gyülekezetemet szomorúan érintette volna, hála Istennek ! nem történt. — Engem pedig, — a mi, mint látám, a gyülekezetet is boldogabbá tette, — nem tudom nem érdemetlenűl-e '? (mert hiszen az egyházi hivatalok oly fenségesek, hogy azokat csak a legszentebb törekvéssel és fáradliatlan, közhasznú munkássággal érdemelhetjük meg némileg)— több kitüntetés ért, a mennyiben fokozatosan mindig magasabb és fontosabb egyházi hivatalra választattam, a mi megnövő gyermekeim, családi boldogságom, s a gyülekezetben való örömem álta i megelégedésemet csak fokozta ! — Mondom , több év telt el, midőn egyszerre csak nagy szomorúság terjedett el a faluban. Hogy mi volt a szomorúság oka ? — Elmondom ! — Híveim meghallották, hogy engemet a szomszéd vármegye egyik nagyobb városában levő népes gyülekezetben tudtomon kivül előlegesen megválasztottak s legközelebb ama egyháznak fényes küldöttsége fog nálam tisztelegni, engemet az én jelenlegi állásomnál sokkal fényesebben dotált lelkészi-állomás elfogadására felkérendő. A küldöttség csakugyan meg is jött ! — De már én akkor informálva voltam! Az a bár többnél titkolt könnyű, mely híveimnek szemében a bizonytalanság eme napjaiban, úgy látszik, mindennapos volt, — az az eddig tapasztaltnál is nagyobb szeretetet igérő, igaz vonzalom, az a lázas lelkesedettség, meiylyel a mennyire csak tőlök tellett, fizetésemet emelni igyekeztek, az a nagyszerű példája a ragaszkodásnak, mely egy páratlan tényben nyilatkozott, — (híveim ugyanis, nehogy családom iránti tekintetem bírhasson reá a távozásra, nőmnek és gyermekeimnek egy egész »házhelyet" ajándékoztak (földekben) s egy házat vettek meg, hogy biztosítva legyenek kedveseim s azt a bizonytalanság napjaiban már telekkönyvileg reájok Íratták, azt mondván, hogy ha megyek ez hála; ha maradok, ajándék !) — mondom a ragaszkodásnak ezen nagyszerű jelei, megkönnyítették határozatomat; s én bár a küldöttségtől a meggondolásra időt kértem, (nehogy a rövid, határozott visszautasítással megsértsem a felém bizalommal közeledőket,) erősen elhatároztam — maradni! Képzelhetni az örömet és boldogságot, mely sziveinket ellepte, hogy így újra visszaadattunk egymásnak ! Azon megjegyzéssel tartozom, hogy »megkönnyi-