Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

tette* határozatomat, mert a lelkésznek, ha családatya, ezen tekintetből sokszor kell, bár lelke fájjon is, a kedves, kisebb gyülekezet után, — változtatni, nehogy vétkezzék tulajdon vére ellen. Erre nézve csak az a figyelmeztetésem, ha ezt megtennie »kell* tegye azt úgy, hogy lehetőleg sem elődjének, sem utódjának ne ártson, sem pedig a szegény gyülekezetet meg ne szomoritsa! (cf. W. Löhe »Der ev. Geistliche* I. p. sz. „Sehone deinen Vorfahr und deinen Nachfolger.") Fájdalom, még alig mult el egy esztendeje, midőn a lefestett példátlan szeretetet alkalmam nyilt viszonozni a szomorú meglátogattatás és bú ama napjaiban, melyekben híveimet a ragályos typhus pusztítani kezdte. Én mindent elkövettem érettök s mint egykor a cholera idejében tevém, úgy most is éjjel-nappal közöttök voltam, hogy a hol csak lehet, segítsek, a hol csak kell, vigasztaljak, bátorítsak, ápoljak! —- És hála Istennek, odáig sikerült vinnem a dolgot, hogy bár vannak áldozataink, a baj még is szünőben van. Ma kissé gyengébbnek érzem magam, nem mehetek ki, no de híveim már úgy is nélkülözhetnek, javulóban vannak mind. — De holnap . . . meglátogatom mind a szegény betegeket! . . . . * * * Eddig a napló ! Többet nem Írhatott! Élettörténete elbeszélésének itt vége van! Azon ^holnap®, melyen híveit az úrnak ezen hű szolgája meglátogatja, már csak az örök Ítélet napja lesz ! 0 megszűnt élni ! Nem, ne mondjuk élni, mert hiszen él szelleme hívei között, kiknek feledhetlen, kedves; nagyságuk a múltból, — áldásuk holta után is, — mondjuk, megszűnt testben működni ! Valóban, a mily magasztos volt élete, olyan volt halála is: O elmondhatta: »Az én életemet adom a juhokért/ — mint ama jó pásztor Ján. 10, 11, 15, a ki „letette azt, hogy ismét felvegye, Ján 10, 17. 0 is felveendi, de csak akkor! Az atyánál ! — Itt közöttünk csak áldó szelleme lengjen ! — Abban fog élni itt is örökké! És élni fog okvetlenül, mert hiszen a jó pásztor képe halhatlan! A gyászt, a szegény özvegy és az árva gyermekek roppant fájdalmát, csapását, a gyülekezet megható keservét, — s azon általános bút, részvétet, a mely Őt a sírba kisérte s mely messze vidékekre kihatott, nem ecseteljük, mert hiszen a szív mélyébe hatolni a gyarló ember szeme nem képes, — annak, a sziv mélyének búját ecsetelni pedig a toll gyenge, ki esik a kézből! * * * A jó pásztornak jelleme tehát, úgy a mint az ezen gépből visszasugárzik, nem más, hanem a »v é g t elen szeretet,® — szeretet, mert: „A szeretet kegyes, A szeretet hosszútűrő, A szeretet nem irigykedik, Nem cselekszik álnokúl, Nem fuvalkodik fel, Nem cselekszik éktelenül, Nem keresi csak a maga hasznát, Nem gerjed hamar haragra, Nem gondol gonoszt, Nem örül a hamisságnak, Örül pedig az igazságnak Mindeneket elfedez, Mindeneket hiszen, Mindeneket reményi, Mindeneket eltűr! »A szeretet soha el nem fogy!® és »hit® remény, szeretet, ez három : ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.® (Mindezt lásd az 1 Kor. lev. 13 f. 4—8 és 13, a hol Pál apostol a szeretetet oly nagyszerűen színezi.) Vagy a (Plátó féle) hármas lelkitehetség szerint tekintve az embert, a hű pásztor jelleme: a világos, határozott, folytonosan képzett, — helyes itéletű értelem (ész); a nemesért buzgó, embertársai jólétéért, hívei üdveért lángoló szeretettel égő é rz e 1 e m (kedély); s a felismert helyes úton haladni nemcsak kész, de kitartóan képes s minden akadálylyal megküzdeni vállalkozó, mert az i s t e n-o rszága érdekében törhetetlen akarat! HÖRK JÓZSEF. Dr. Schramm R. hitvallása-*) Emlékezünk még az egyházi lapok azon tudósításaira, hogy ajaka b-féle berlini egyház a többek között Schramm brémai lelkészt is megválasztotta, és hogy annak megválasztása is megsemmisíttetett az egyházi főtanács által, állítólag a nevezett lelkész túlságos szabadelvüsége miatt. Különösen megütközött az egyházhatóság Schramm alább címzett könyvének tartalmán, mely a mult évben jelent meg. Ha még a többi szakaszok is megfeleltek volna, különösen egy szakasz, mely a csodahitet tárgyalta, nem állhatott meg aprót, censura előtt és oka lett, hogy a szerző választása mgsemmisittetett. Részint a szóban lévő könyv ismertetése, részint Schramm hitének jellemzésére, mely okul szolgált e kárhoztatásra, a következő sorokban a csodahit (Wunderglaube) cimü szakaszt eredeti értelme vagy szavai szerint fogom bemutatni az olvasónak, ki egyszersmind mindarról is meggyőződhetik, hogy minő zsinórmértékkel méri a berlini főtanács a lelkészek hitét. Nem tagadható, mondja Schramm, hogy a sz. irás írói naiv világnézetüknél fogva a csodahitben állottak. Jóba sátántól fájdalommal és betegséggel kínoztatik. Az endori boszorkány Saul király előtt Sámuel szelle-*) ,Unser Glaube. Ein Wegweiser für denkende Christen und eine Gabe zur Confirmation, von Dr. K. Schramm, Domprediger in Bremen. 6 M, Octav, 452 S.«