Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

a szivünkhöz legközelebb eső puszta tájra élet-meleget, tavaszi fuvalmát hintett volna: határtalanná tesszük. Példát mondok. Mig a moldva-oláhországi missió, lelkesedve és lelkesítve működött, itthon alakult a bánáti és slavoniai missió. A távoJi gyenge fény ide vetette ragyogását, hogy feltűnjenek a közelebb lévő száradásnak indult csontok ós tetemek. Most már, ha azt mondja, hogy nem kel! nekünk missió, nem kell az eszme a maga teljességében stb. mentsük meg a hunyadmegyei magyarokat! semmire nem fognánk menüi. Vannak dolgok, a melyek elkülönítve, s meztelenségökben felmutatva, keserűséggel töltenek el inkább, mintsem nagyobb mérvű áldozatra buzdítanának. Az ily dolgok csak ugy ós akkor nyernek megoldást, ha egy nagyobb lelkesítő eszme fogja őket fel, borítja be fényes palástjával, s táplálja, az ő oltárára vitt áldozat-tételekkel. A hunyadmegyei eloláhosodott, mai nap még több helyt templommal, lelkészszel, egy pár helyen talán iskolával is biró névleg még „magyar reformátusok," az erdélyi egyházkerület felügyelete alá tartoznak. Tehát vannak köztök magyar papok, kik az evangyéliumot magyarul prédikálják, de őket már nem érti népök; tehát ezen elnemzetlenedett atyafiak megmentése, az örvény széléről visszahozása körül egészen különleges missiói eljárást kell követnünk. Mi legyen az? majd megtalálják s az erdélyi egyházkerülettel egyetértve, megkísérlik azok, kik a missiói bizottság felhívására az egyetemes magyar protestáns missió eszméjének zászlója körül fognak s hisszük már a közelebbi tavaszszal seregelni. Isten segedelmével nem mindennapi munka lesz az. Csak az eszmét ne mondjuk hiábavalónak s idó' előttinek. A ki nem tud neki hasznot tenni, legalább kárt ne okozzon. A ki komoly figyelemmel kísérte és olvasta mind a Figyelőben megjelent Lángféle cikket a missióról, mind azon több rendbeli cikket, melyek általam a missióra vonatkozólag, e lapokban közreadattak, be fogja látni, miszerint mi azt sürgettük, hogy azon megalakuló egyet, missiótársulatnak, tehát az eszme működésének első tere legyen a hazánkban köztünk lévő, száradni indult tetemek életre költése s a szintén idegen elemek pusztító hatásanak kitett s már megmenteni próbált távolabbi hit- és vérrokonok megtartása. Természetében van mint a világosságnak ós fénynek a szellemi élet- ós hitbuzgalomnak is a terjeszkedés. Ha most már a közelben levő hit- és vérrokonok megmentéseért munkálkodván, távolabbi missióra, az evangyeliumnak a törökök, pogányok közötti terjesztésére is gondolunk, sőt lesz elszánt, bittől lángoló ifjú, ki az evangyelium terjesztéseért életét is kész odaadni, az a várható eredmény nyel lenne a magyar protestáns egyház hitéletének legszebb bizonysága, s az fogná még a vallás iránt hidegülő szivekben is az evangyeliumi hit fényét, ama mennyei világosságot feltámasztani, A missió eszméje tehát nem ábránd, hanem életszükség, a hitnek bizonyságtótele s az önfeláldozó isteni szeretetnek egy fénysugara. A magyar protestáns egyháznak missiója az, hogy intézményeinek virágzásban tartásán kivül, az egyes hervadásnak indult tagokat felelevenítse, s azokat, ha a nemzetiségnek nem lehet, a vallásnak és egyháznak megtartsa. Mert a vallás több tekinteteknél fogva, felül áll a nemzetiségen is. Ideje, hogy ezt mi magyar protestánsok valahára megértsük. A hunyadmegyei nemzetiségöket vesztett reformátusoknak oláh nyelven kell prédikálni az evangyeliumot. Ha a nemzetiségre nézve ők már nem a mienk, maradjanak még azokul a vallásra nézve. Igy még lehet remény többre is. Mindezt, mint a missió eszméjének egyetemes működését, mennyire ily szellemi dolgot lehet körvonalozni, fogja a konvent által kiküldött missiói bizottság s alakulandó társulat. Várjuk be annak működését, szerezzünk addig a missió eszméjének barátokat, s ne tegyünk fel ilyen kérdéseket: van-e missióra szükségünk? Annyit tesz e kérdés: akar-e élni a magyar protestáns egyház? Ha ma nincs szüksége missióra, holnap már teher lesz az élet ós önfenntartás, holnapután feladja célját ós reményeit, s aztán csak egy lépés van odáig, hogy megtagadja az Istent, a Krisztust ós az üdvösséget. Hanem ez nem lesz. A missió eszméjének egész Í teljességében felkarolására s működtetésére, hála a mindenhatónak! megérett a magyar protestáns egyház; s hisszük, bogy miután nekünk még kell a tavasz, még kell az élet, teljesítendjük missiónkat az elszórt csontok és tetemek életre hozásában s Isten dicsőségének s a Krisztus evangyéliumának terjesztésében. CELDER MÁRTON.