Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-05 / 1. szám

mondott fentartások becikkelyeztetésát a zsinat is elfogadja. Ám de akkor meg az a hallatlan inconveniens áll elő, hogy az erdélyi superintendentia, mint kisebbség a többség minden dolgába határozólag beleszól, míg viszont a Királyhágóninneni négy superintendentiának az erdélyrószi kerület belső ügyeibe semmi beleszólása. Már pedig vagy szük- , séges az egyetemes egyházra nézve, hogy az egyes superintendentiák kebli ügyei a zsinati törvényhozás I hatáskörébe vonassanak : akkor az erdélyi egykázkeriilet sem képezhet kivételt; vagy nem szükséges; akkor meg mire való a többiek szabadságát is megkötni, ós ok nélkül nehezíteni az óhajtott egyesülés művét? Azzal, hogy a superintendentiák kormányzatát paragrafusokra szedve egy kaptára ütjük, igazgatásunkat egyformásitjuk, egyetlen egy közszükség ki- j elégítve, egyetlen egy valódi érdek megóva nem lesz. De igen is meg lesz bolygatva a szépen megindult haladás természetszerű fejlődése; míg a fennálló kormányzat lényegtelen változataival a superintendentiák együttes munkálkodását semmiben sem : akadályozza, semmi anyagi vagy szellemi javításnak útját nem állja. Csak egy példát hozok fel, hogy gondolatomat érthetőbbé tegyem. A dunamelléki egyházkerület közgyűlésein évek óta tanúi vagyunk annak, hogy a megjelenő esperesek és segédgondnokok egy része élethossziglan van megválasztva, míg a másik rósz időnként meg meg ujuló restauratio utján nyerte hivatalát. S váljon kárát látta-e valaha a kerület annak, hogy e nagyfontosságú kormányzati kérdésben nem egyformán intézkednek az egyházmegyék ? Soha! — Miért nem ? Mert a tisztviselők választása az egyházmegyék kebli ügye lévén, annak módját meghatározni, bátran reájuk bízhatta a kerület ós kár lett volna azokat, kik a restauratio hivei, s ettől várják az egyház szebb virágzását, elkedvetleníteni, a közügytől elidegeníteni, csupán azért, hogy a tetszetős egyformaság meg legyen. Oly társadalmi rendszer, minő az egyház, melynek fennállása az egyes tagok részvététől és mentül élénkebb érdeklődésétől függ, céljait annál jobban biztosítja, mentül tágabb ós szabadabb tért enged a részek független működésének ; ellenkezőleg, minden ami az egyéni szabad mozoghatást szükség nélkül megszorítja, határozottan megrontására szolgál, mert gyöngíti a kapcsokat, melyek az egyest az egészhez kötik. Im ezért nem óhajtandó a szándékolt egyformásitás, még akkor sem, ha az erdélyrószi superintendentiához való viszonyunk azt kivihetetlenné nem tenné. Nem is azért vártuk lestük a zsinat létrejöttét évtizedeken keresztül, hogy amivel más téren csömöri etileg vagyunk, egyházunkba is átültetni lássuk, hanem, hogy megalkossa, aminek híjával voltunk: az öt részt közös működésre egyesítő orgánumot, és tegye lehetővé azt, ami egyes testületektől nem telik : az elesett egyházaknak hivatásuk teljesítésére képesítő fölsególósét, magasabb tanügyünk emelését, ha lehető egyetem felállítását, törvényes szabadságunk erélyes megóvását stb. stb. Hogy döntetnek majd el e nagy kérdések, ez a jövendő titka. Amit most tudunk az, hogy míg egyházunkban, mintha más dolgunk sem volna, ma csomókat kötünk, hogy legyen holnap mit oldozgatni : addig a testvér ág. hitvallásnak, a zsinat tartást boldogabb időkre halasztották ; időközben pedig az egyház közszükségeiről egyetemes conventek ós egyesületek gondoskodnak. Ok ugyan is nem találván helyesnek a közelükben találhatót kerülő uton keresni, a superintendentiákat együtt működésre képesítő orgánumot zsinat nélkül megalkották, s most bár felényi számmal sincsenek ós a nemzetiségi velleitások által minden lépten nyomon akadályozva vannak, a fentebb kijelölt nagy célok felé derekasan haladnak. A Gusztáv Adolf egylettel kapcsolatos e. e. e. gyámiutózet a szegény egyházak ós a diasporák fölsególósében mind nagyobb erőt fejt ki; a központi theologicum felállítása valósul ásához közeljár, s hogy a hitbuzgóság az egyes egyházakban ne fogyatkozzék, a superintendensek, mint a lefolyt évben is történt, időről időre püspöki visitatiókat tartanak. Ez a csendes, de biztos gyarapodásnak utja. Végezetül nem hagyhatom érintetlen azt sem, — a minek kellett volna történnie, de nem történt. Az országos törvényhozás részéről a vallásügyre nézve az elmúlt évben sem törtónt semmi, s ma is csak ott vagyunk, hol tíz évvel ezelőtt voltunk; ha ugyan rosszabbul nem vagyunk, a mennyiben tapasztalat szerint, a nehézségeket megkerülő, ós a megoldásokat folyvást elnapoló politika a legegyenesebb ut arra, hogy azokat megoldhatlanokká tegye. Ne is képzelje senki, hogy a vallásügyi kér-