Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-12 / 41. szám

szellemekre. 7) Ezek eredményéről, t. i. a. hogy az egyén mihelyt megszületik az anyagi és szellemi világgal áll szemben, mely az össz-(objectiv) szellem tartalmát képezi, b. Hogy minden ujabb kutatás csak a már elért eredményből indulhat ki. c. Hogy az öszszellem befolyása legvilágosabb abban, a mi az egyén gyakorlati tevékenységére vonatkozik. 8) Szól az egyéni szellemről, mint az öszszellem-képviselőjéről. 9) Az öszszellem tagozata, öszhangzatáról és ennek ellentétéről. 10) Az öszszellem fejlesztéséről s ennek lélektani hatásáról az egjéni szel- j lemekre. — A 3-ik cikk a „természettani ismereteket® tárgyazza a „népiskolába n";

j végeredményileg kimondván: hogy „a természettan a népiskolában a természetben előforduló és az ember által előidézett tünemények leirásával foglalkozik.® Ajánlja a következő csoportosítást: »1) A légkör tüneményei; 2) A csillagos ég tüneményei, és 3) az érzéki szervek physikája.® A tanitás mindig a mindennapi ismeretes tüneményekből induljon ki, folytonos tekintettel a tünemények és eszközök vonatkoz'ására az emberi életviszonyokhoz. A tanitásban soha sem hanyagolandó el az aesthetikai és kedélyre ható mozzanat.® írója Heller Ágost.* A 4-ik cikk Kaposi Istvántól : „Neliány szó a magyar nyelv terjesztésének módjáról.® Itt miután a mágocsi (Somogymegye) tanitó sikeres működéséről emlékszik meg e téren ajánlja mint maga által is sikerrel használt módszert, hogy a magyar népdalok betanitása által kedveltessék meg a tanitók az idegen nemzetiségűekkel a magyar nyelvet. A könyvismertetés Bartha Béni népisk. földrajzának ismertetését hozza, mely némi hiányokat ' leszámítva, ajánlatra méltó. A 14. s z. vezércikkben Jakab E. ismerteti j Váradi Szabó Jánosnak — az előbbi számban — hivatolt művét. „Feltűnő mindenek előtt e könyvben s Írójában, mondja a szerző, az, hogy az a köznép célszerű oktatását és mívelődését tűzi ki célul oly korán, mindjárt elején e századnak, holott azóta évtizedek teltek el, s a Szabó által készített nagy tervek némelyike, minő p. az iparoktatás, még csak most kezdett hazánkban létesülni. Oly aristokratikus nemzet kebelében, minő a magyar még akkor volt, a nemesi kiváltságok védsáncai s kizáró társadalmi intézmények ellenében a valódi merénylet színét viseli s csak ugy érthető meg, ha megfontoljuk, hogy azt az egyik református superintendentia határozata kö- j vetkeztében vitte végbe egy szabad gondolkozásáról ismeretes főúri nemzetség védő szárnyai alatt egy szintén szabadelvű s bátor szakférfiú, az általa kétségkívül szeretett magyar nép érdekében." Az előszóban felállítja V. Szabó F., hogy kevés ember van hazánkban, a ki a köznépnek sorsához illő nevelésének s pallérozásának szükségét kétségbe vonná, ezt pedig legjobban eszközlik az iskolák. A földmívelők és polgárok iskoláinak mintaképét azokban látja, a melyeket Basedow és Rockow után Pestalozzi és Fellenberg hoztak létre s kivánja ő is, hogy nemzete e példákat kövesse. Az első szakaszban a köznép nevelése szükségét a leggyakorlatibb oldalról fejtegeti. Oda kell vinni a népet — mondja, — hogy rendeltetésének képes legyen eleget tenni s gyermekkortól kezdve munkára, rendre, engedelmességre, becsületes magaviseletre, emberi és keresztyéni méltóságának ismeretére szokjék s testi és lelki tehetségei kifejtése által boldoggá legyen s a társaság javának előmozdítására alkalmassá váljék. A 2-ik szakaszban a népnevelés célját részletezi. Jelesül ki kell annak terjeszkedni a) a testre, b) a szívre, c) az értelemre, d) az erkölcsökre és e) a kézi munkákra. A testi nevelésnél az épség és egésség tekintetére fekteti a fősúlyt. Hangsúlyozza a tornázás szükségét. A 2-ik cél : hogy vidám elméjű, jó indulatu, jó akaratra és szeretetre hajlandó szívű gyermekeket formáljon a népiskola. A 3-ik cél az értelmi nevelés, vagy is az életre szükséges ismeretek megtanítása. Ez irányban első a beszédre, vagy is anyai nyelvre tanitás, a második a lélek önmunkássága. Az értelmi nevelésnél ajánlja az alaktan, számtan, természetrajz, természettan, rajzolás és a technológiai ismereteket. Negyedik cél az erkölcsök formálása. A gyermekek elméje és szive formálása az Ő erkölcsiségük alapja, mondja V. Sz. J. Az erkölcsi nevelés egyik eszközének vallja az okos fenyítéket is. Az ötödik cél a gyermekek jövendő sorsukra és állapotukra tartozó foglalatosságokban gyakoroltatása. Minden földesúrnak az iskola részére földet kellene adni, melyen a gazdaság és kertészkedésre is oktattatnának a növendékek. Ajánlja a selyem-termelést, télére a háziipart. Ezután áttér Jakab E. V. Sz. Jánosnak egy a vallásoktatás kérdését tárgyazó levelére, melyet mintegy bírálatul írt Kazincy Ferencnek „Szent történet az ó és uj-testamentom könyvei szerint (Sárospatak 1831)K

cimü művére. Ezt Kazincy a £iszáninneni e. kerület megbízásából irta s megküldé V. Sz. J.-nak is. V. Sz. J. örvend — úgymond, — hogy a példa vallástanitói talentommal és ügyességgel is bir. Az előbeszédet kerekdednek itéli, de ki kellett volna tennie, miért tért el szerző a bibliai históriák eddigi előadás módjától, indokolni kellett volna a bővítést. Fel kellene az élőbeszédben állítani azt az igazságot, hogy a gyermeki szív és elme kifejtésére s különösebben a vallásos formálásra, sőt a vallástanításra a legtermészetesebb és legalkalmasabb eszközök a bibliai históriák. Azokból látjuk, miképen és mit tanított Isten az embernek legelsőbben a keresztyénség elterjedéseig. . Az első embernek Istenről semmi históriát nem beszéltek, hanem az általa teremtett természet látása pótolta neki azokat. Példák helyett Isten munkái állottak előtte, s azok által vezettetett Isten ismeretére s léte eleven érzésére. . . Igy ismeri meg a gyermek a biblia példáiból Isten hatalmát s iránta szeretet gerjed szivében ; megtanulja azokból mi jó, mi rosz. A biblia többnyire históriákból áll, dogma és morál azokba van beleszőve. Nem dogmatizálás, nem kompendiumok és kötelességek rövid summái, hanem bibi. hist. által lehet az embert vallásra tanítani. Hogy az a legjobb mód, mutatja a