Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-05 / 40. szám

Hornyánszky szül. Graszl Hermina mint nő, Gusztáv, Berta, Hermina mint gyermekek, Hornyánszky Viktor, Ágost, Hornyánszky férj. Korda Róza, Hornyánszky Lujza mint testvérek, Grászl Katalin mint sógornő mélyen megszomorodott szivvel jelentik Hornyánszky Gyula, urnák, a brassói magyar ev. egyház lelkészének és az ottani ev. fogymnasiumban a magyar nyelv és irodalom tanárának sept. 30-áu estve 10 órakor súlyos betegség után élete 44. évében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei f. hó 3-án d. u szenteltettek be Budán a gyászházban az ág. ev. egyház szertartása szerint, s Pesten a kerepesi út melletti sirkertben tétettek örök nyugalomra. Áldás és béke poraikra. !*) NECROLOG. A mezőtúri gymnásiumot szinte pótolhatlan veszteség érte ! . .. Még be sem hegedt a seb, melyet e gymnásiumon ujjá teremtőjének s folyvást szellemi éltetőjének néh. Kiss Sándor nyugalomra lépett tanár úrnak f. é. jun. 30-án történt halála ejtett : midőn f. sept. hó 16-án Bede Lajos gynm. igazgató tanárnak agyszélhűdés folytán váratlanul történt halála villámként sujtá e gymnásium életfáját. Még sept. 15-én — bár gyengélkedését érezte — egész nap, mint 19 éven át folytonosan, a legnagyobb szorgalommal teljesítette tanitói teendőit, s 16-án hajnal felé egy rohamosan jött agyszélhűdés hirtelen kioltá a lankadatlan buzgalmú, fáradhatlanul tevékeny életet. Nagy, mondhatlan nagy a veszteség; mert Bede Lajos volt Kiss Sándor nyugalomra lépte után a m.-túri gymnásiumnak valódi oszlopa, a ki annak úgy szellemi virágzásaért, mit anyagi életének erősbödéseért, megszilárdulásáért mindent, de mindent, — még gyakran az ügy ellenségeinek ellenében az elkeseredésig kifejtenie kellett nagy küzdelemmel is — elkövetett. S talán — a mint élte utolsó napjainak körülményeiből következtetni lehet, — e küzdelem elkeseredettsége miatt tört meg az életerő, s dőlt váratlanul enyészetre az erődúsnak látszott test! — S mondhatni — mint a hű vitézt — a pályatéren a harc közben ragadta őt ki a halál! Méltán kérdhetjük : vajha ki lép helyére ? ki tölti be az ürt, melyet az ő elköltözése hagyott hátra ? Hogy mily munkás életet élt, s mennyire betöltötte s teljesítette, mint hivatalnok — emberbaráti kötelességeit, életének rövid vázlata bizonyítani fogja : Született Szeghalmon (Békés m. ) 1826-ban. (Éd es atyja Bede Dániel, ki Szeghalmon jegyzőséget viselt, jelenleg mint elerőtlenült agg Mező-Túron leányai állal ápoltatik, s két fiát és szeretett vejét: Kiss Sándor a m.-túri nyugalomra lépett tanárt, egymásutáni rövid időben eltemetvén, a legnagyobb fájdalomtól sergi ősz fejére mért csapásokat) — PÁPA *) Bővebb necrologokat kérünk. Szeghalmon, a gymnásiumot M.-Túron; a felsőbb tanpályát Debrecenben — s mindenütt kitűnő előmenetellel — végezvén, 1848-ben Szeghalomra hivatott ki iskolaigazgatónak, (akadémiai 3 éves rektorságra); s mint ilyen, tanitói hivatalában hivatásszerű ügyességet, s buzgalmat tüntetett ki. — Rektorsága végeztével lelkészi pályára készült s előbb Turkevében, majd Gyomán, majd ismét Turkevében segédlelkészkedett. — 1851-ban Karcagra hivatván gyinn. igazgató tanárnak, a lelkészségről lemondva, tanári pályára lépett, s Karcagon is mint fáradhatlan szorgalmú s ügyes tanitó köztisztelet és szeretetben részesült. — 1860-ban Mező-Túrra választatott tanárúi, s ott 1868-ig Kiss Sándorral vetélkedve, bámulatos szorgalommal a m.-túri gymnásiumot a vidék legjobb hírű iskolájává emelték. — Kiss Sándornak 1868-ban nyugalomra lépte után pedig, derék pályatársának nyomdokait követve az iskola jó liirének fentartásáért semmi fáradságtól nem irtózott. — Az ő nemes buzgalmának eredményei azon áldozatok, melyeket a mezőtúri birtokság az utóbbi években a tanári székek megalapítására tett. Legközelebb egy 6-ik tanári állomás alapjának előállításán buzgólkodott s nagyon hihető, hogy a beállott tanév folytán sikerült volna ezt kieszközölnie. S talán (?) az e célra törekvése közben fölmerült akadályok miatti ingerültsége siettette halálát. . . Annyi bizonyos, hogy a m.-túri gymn. élettörténetében feledhetlen szép emléket szerzett nevének ! . . . De feledhetlen lesz és pótolhatatlan — legalább mostanában — az ő munkássága a m.-túri ref. egyház életében is; mert az egyháznak már sok év óta jegyzője lévén — mondhatni — ez egyház bonyodalmas ügyeit ő hozta rendbe, s azok rendben tartása az ő fáradatlan munkásságának eredménye volt. Ez érdemei szülték azt, hogy legközelebb mint az egyház ügyeinek legszakavatottabb ismerője, egyházi számvevővé választatott. De mint ilyen már nem munkálkodhatott ! Temetése a legnagyobb részvét mellett ment végbe. Még a szomszéd városokból is jelentek meg. — Gyászkoporsója felett, — melyre tanártársai és a gymnásiumi tanuló ifjúság tettek koszorúkat — Lukács Dániel m.-túri lelkész s esperes, találó szavakban adván elő az elhunytnak sokszerű érdemeit s örökemlékü tetteit, — igen érzékeny imát mondott. — A temetőben egyik tanártársa Elekes Ferenc tolmácsolta az iskola s a tanári kar mondhatlan nagy veszteségét s különösen hangsúlyozta, hogy míg a m.-túri gymnásium ól: Bede Lajos neve is, mint annak valódi alapitójáé örökké élni fog !. .. Sit ei terra levis ! ! K. J. Lapunk bezártakor vesszük a szomorú hírt, hogy Körösy István harkányi ref. lelkész, az alsó-zempléni egyházmegye esperese és a sárospataki főiskola egyházi algondnoka, sept. 30-án elhúnyt. Béke poraira! Felelős szerkt kiadó-tulajdonos Dr. Ballagi Mór. Nyomatott a Dentscb M.-fóle művészeti intézetben Budapest, bálvány-ntcza 12. sz. a.